Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-22 / 21. szám
KUCKÓ szarvas tán másnap, a napkeltét se várva, de még a kakas torkában a kukurikut se, így szólott a másik x ember, a kilenc közül a második: — Elindulok én is Egyembert keresni, holnap Együtt jövünk vissza. De nem jött sem az első, sem a második ember; mi mást tehetett a harmadik, ő is elindult, ő már nem Egyembert, hanem Kétembert keresni. Mikor aztán a három ember se külön-külön, sem együtt nem jött vissza, keresni őket útra kelt a negyedik, azután az ötödik, aztán a hatodik és aztán meg a hetedik, még aztán a nyolcadik, végül a kilencedik. Akkor pedig olyan kihalt lett az az akkora város, olyan üres a kilenc ház, mintha ott se lett volna. De minek is lett volna, ha már senki se lakta, minek akkor a fal, minek a kapu, minek az ablak, minek a kémény, minek a füst? Mi történt hát akkor? Történt, ahogy mondom: a kilenc ház, de mind a kilenc egyszerre, kilenc erdővé változott. A kilenc erdőnek annyi fája, az se tudná megszámolni, aki számolni tud, mégis mind a kilenc erdőt, azzal a sok fával, kilenc szarvas lakja. De ők ott is maradnak, amíg élnek, egyikük se indul világot látni, se külön-küiön, se együtt. Bolondok is volnának világgá menni, amikor olyan jó dolguk van, egyikük se tudja, milyen az, ha rossz dolga van valakinek. Bolond volnék én is, ha megmondanám, pedig tudom, hol van az a kilenc erdő, amelyikben a kilenc szarvas lakik. Mert ha megmondanám valakinek, az a valaki megmondaná másik valakinek, az a másik valaki talán éppen a vadásznak, a vadásznak pedig puskája van, a puskának golyó, a golyóban a szarvas halála, ezért nem mondom meg senkinek én, soha. Volt egyszer egy város, de az akkora volt, de még az akkorább, hogy kilenc ház is elfért benne. Pedig mind a kilenc háznak fala volt, kapuja is, ablaka is, teteje is, a tetején kémény, a kéménynek füstje, füstje is olyan, hogy nem lefele szállt, hanem fölfele, fölfele se csak úgy egyenesen, hanem kisze-kuszán, s éppen kilenc ember lakott, eggyel se több, se kevesebb abban a kilenc házban. Hát annak kilenc embernek olyan jó dolga volt, egyikük se tudta, milyen az, ha rossz dolga van valakinek. Sült kolbászuk annyi, hogy a világ derekára tekerhették volna, de nem tekerték, megették inkább, el is fogyott volna, ha nem olyan hosszú, amilyen hosszú éppen volt, így hát el se fogyott soha. Kenyerük meg olyan, hogy meg se kellett sütni, kenyér volt az csak úgy magától, sületlen is pirosra sült, persze csak a héja, mert a bele fehér volt, de ha úgy kívánták, barna, sose száradt, sose morzsáit, egy szem morzsa, ugye, nem sok, annyi se maradt sohasem a kilenc ember asztalán. Italuk pedig? Hát a boruk olyan, de még a vizük is, ha teletöltötték a poharukat, ha csurig is, mind egy ZELK ZOLTÁN ----------------------------------------------------------------------------Kilenc ember, kilenc Megfejtéseiteket küldjétek be cí műnkre: a Nő szerkesztősége. Marta noviőova 20., 812 03 Bratislava. kortyig kiihatták abból a pohárból. Történt mégis, ahogy mondom: a kilenc ember közül az egyik: de nem a második, nem a harmadik, nem a negyedik, nem az ötödik, nem a hatodik, nem a hetedik, nem a nyolcadik, de nem is a kilencedik, hanem az első, gondolt egyet, s elment világot látni. Olyan korán kelt, előbb, mint a nap, előbb, mint a kakas torkában a kukuriku, ilyen korán indult világot látni, hogy estére visszaérjen. Ő se tudta, a többi nyolc se, hogy mekkora a világ, de azt bizony észrevették, hogy amelyik ember reggel elment, még estére sem ért vissza. Ezért az-Kedves Gyerekek! Ezúttal a számokat és a matematikát kedvelőknek adunk . fel egy rejtvényt. íme: Az áruelosztó raktárában dobozokban tartják az 1 kg-os csomagolású sót. Ábránkon feltüntettük, hogy melyik dobozban hány kg sót tartanak. Délelőtt egy anyagbeszerző vitt el két dobozzal, délután pedig egy boltvezető kért három doboz sót. A dél előtti vevő éppen feleannyi sót vásárolt, mint a délutáni. Estére már csak egy doboz só maradt a raktárban. Arra vagyunk kíváncsiak, menynyi sót vásároltak a vevők, és hány kg maradt a raktárban. h
