Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-22 / 21. szám
z az írás, amikor hírt kaptunk arról, hogy a podtureni ilatáért és gyakorlati kivitelezéséért Ladislav Búci mérnök sa,Jávor Tibor mérnök, docens Klement Gottwald Állami on is gratulálunk!) véget nem érő búzatábla közepén, rekkenő hőségben, és sehol egy csepp viz, a mérőműszer pedig a hátamon . .. Papírral és ceruzával a gyorsvonatban A podtureni viadukt tervezésére és az építés irányítására létrejött egy nagy létszámú komplex racionalízációs brigád. Ennek munkájában részt vett Mária Svecová is. A völgyhíd egy svájci viadukt mintájára épült, de építési folyamata több részletében eltért a svájciétól. Például az előre gyártott elemek gyártási technológiája. — A földmérő szempontjából sem volt problémamentes az elemek gyártása. Az eredeti elképzelések szerint a gyártószalagon kellett volna lennie egy olyan berendezésnek, amely gyártás közben koordinálta volna az elemek geometriai méreteit. Ez nem valósulhatott meg egyrészt a devizagazdálkodás miatt, másrészt pedig akadályozta volna a gyártási folyamatot. Tehát menet közben olyan megoldást kellett találnunk, amely százszázalékos pontosságot biztosít, nem zavarja a gyártás menetét, és persze a költségvetést sem növelhettük. Ezekről az „apró" geodéziai nehézségekről az építés vezetősége alig tudott. Ezek Andrej Kiss mester és az én magángondom voltak. Számlálhatatlan órákon keresztül rajzoltunk, számoltunk együtt, kerestük a jobb, ésszerűbb és a legegyszerűbb megoldást, hová és hogyan helyezzük a jeleket, hogy az előírt pontosságot megtartsuk. A tíznapos munkahét után Liptovsky Mikulásról a gyorsvonaton mindig együtt utaztunk Kysakig. Az út mindig gyorsan eltelt, mert papírral és ceruzával a kezünkben „beszélgettünk". Szeretném, ha a jövőben is ilyen munkatársakkal dolgozhatnék együtt, mint Andrej Kiss. Megcáfolta a feltételezést A völgyhíd tervezői, a bratislavai Dopravoprojekt Ladislav Búci mérnök vezetésével három földmérőt (a már említett tizenegyes rendelet szerinti hatáskörrel) javasoltak a hídépítés mérési munkáinak elvégzésére. A mélyépítő vállalatnál ilyen csak egy volt, Mária Svecová. Őt bízták meg a viadukt geodéziai műveleteinek vezetésével. Menet közben be-besegítettek a kollégák más építkezésekről, de lényegében több mint hat éven keresztül egyedül mért, rajzolt, számolt, táblázatokat vezetett, naplót írt. — Mint tervező sokéves gyakorlatom alatt először találkoztam nő földmérővel építkezésen — mondta Ladislav Búci mérnök. — Mikor megtudtam, hogy egy nővel kell a kísérleti völgyhídon együtt dolgoznom, nem akartam hinni a fülemnek, háromszor ismételtem meg a kérdést; tényleg egy nő lesz Podturenban?! Most már, hogy a viaduktot átadtuk rendeltetésének, elmondhatom, örülök, hogy megismertem Mária Svecovát. A tervet még az építés megkezdése előtt tüzetesen áttanulmányozta. Az építőknek is gyakran adott jó tanácsokat. Egyáltalán nem volt könnyű dolga, nem rendelkezett semmifelé mérési műszerrel, berendezéssel. Teljesen önállóan, pontosan dolgozott. Vladimír Polomsky építésvezetőnek, mikor először fogott kezet Mária Svecovával a felvonulási épületben, első gondolata az volt; úgysem marad itt sokáig. De a földmérő ezt a feltételezést megcáfolta. — Minden elismerésem Marikáé. Igazi férfimunkát végzett itt közöttünk. Tíznapos munkahéten keresztül munkásszállóban lakni, szélben, esőben, kánikulában a szabad ég alatt dolgozni több mint nyolc órát, a magas tartóoszlopra mászva mérni, kijelölni az irányt, a magasságot . . . Nem hittem volna, hogy erre egy fiatal nő képes, pedig már húsz éve építő vagyok — mondta Vladimír Polomsky. Szeretni a munkát — fél siker — Tudatosította munka közben, hogy kísérleti híd építésén dolgozni, és olyan geodéziai eljárásokat alkalmazni, amilyet Csehszlovákiában még senki sem használt, kockázatos? — Nem, ez sose jutott eszembe, engem a munka, az állandó keresés, kutatás, annyira magával ragadott, hogy semmi másra nem tudtam gondolni. A völgyhíd engem úgy vonzott, mint a kisgyermeket a világ megismerése. A munka nagyon érdekes volt, minden nap új felfedezéseket tartogatott. Szerettem a tartóoszlopokon és alattuk mérni. Boldog voltam, ha az úgynevezett „két T" találkozott; az előre gyártott elemek ugyanis T alakúak, és ha a híd A oldalán lévő T-hez hozzászerelték a B oldali T-t is, és pontosan fedték egymást, mindig egy csillagos egyest könyveltem el magamnak. Édesapám mondta: az életben nem művészét olyan munkát végezni, amelyet szeretünk, de szeretni azt a munkát, amelyet végzünk, az már művészet. Ha élne, elmondhatnám neki, hogy az élet legnagyobb művészetét ismerem; mert amit a liptói autópálya leghosszabb hídján csináltam, szerettem! Minden jóban van valami rossz! — tartja a mondás. így volt a podtureni híd építésén is. A technológiai előírások pontos megtartása esetén is közbeszólhat a véletlen. A híd egyik tartóoszlopa betonozás után nem egyenletesen ülepedett. — Arra gondoltam, hogy a hibát meg kell találni, és ki kell javítani. Ellenőriztem a méréseimet, újra kiértékeltem a számításaimat, s mikor láttam, hogy a mérések jók, javasoltam, keressük másut az okot. Sajnos, többen voltak, akik nem akartak megérteni, és még most is vannak olyanok, akik a szabálytalan süllyedés okozójának a pontatlan mérést tartják. Holott bebizonyosodott, hogy a talaj volt laza, sajnos, ezt előzőleg a geológiai vizsgálat nem állapította meg. Azokra a napokra nem szívesen emlékszem vissza. A podtureni viadukt nemcsak Liptó domináns építménye, hanem az építők büszkesége is. Mária Svecová már az autópálya következő hídját építi, de a völgyhídtól nem vált . meg. Tapasztalatait papírra veti, hogy álmatlan éjszakáinak eredményeit ekképp őrizze meg. Kandidátusi dolgozatának témája: a korszerű hídépítés geodéziája. MILICKY JOLÁN
