Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-22 / 21. szám
CSALÁDI KOR A gyermekszülés nemcsak a terhesség csúcspontja és lezárása. A fiatal szülők számára teljesen új, felkavaró események kezdete is egyben, amire gyakran nincsenek kellőképpen felkészülve. Ez mindenekelőtt a szexualitásra, az apává és anyává lett férfi és nő közötti szerelemre érvényes. Azok a fiatal nők, akik a terhesség előtt teljes odaadással vettek részt a szerelmi együttlétben, most ijedten tapasztalják; nem éreznek vágyat arra, hogy férjükkel lefeküdjenek. Attól tartanak, hogy a régebbi, bensőséges szerelmi kapcsolatuknak befellegzett. Ez az aggodalom alaptalan. Aki megérti a szülés és a szexualitás közötti összefüggéseket, az rádöbben arra, hogy a fiatal szülök szerelmének másnak kell lennie, mint amilyen korábban, a gyermek érkezése előtt volt. „Rossz lett a lelkiismeretem" A szeretkezés és a szülés alapjában véve egy és ugyanazon élmény, még ha nem is vagyunk ennek tudatában. Ez először talán szokatlannak tűnik számunkra, de gondoljunk csak arra, hogy a serdülés, a peteérés, a menstruáció szintén szoros kapcsolatban van a nemiséggel. Mindazok a női testrészek és szervek, amelyek szerephez jutnak a szerelmi aktusban, a szülésben is részt vesznek. A hormonális folyamatok is hasonlóak. Nem meglepő tehát, hogy a szülés drámai élménye a női szexualitásra is hatással van. Nem kevés azon nők száma, akik csak a terhesség és a szülés alatt ismerik meg igazán saját testüket, és ezáltal találják meg az utat a boldogabb nemi élethez. Ehhez azonban idő kell, és mindez nem következik be magától. Ezt az időszakot a gyermekágyi depressziók időszakának szokták nevezni. A fiatal anyának bele kell törődnie abba, hogy már nem ugyanaz a nő, mint aki a terhesség és szülés előtt volt. A nő gyakran csak nehezen tud megbarátkozni megváltozott testével: „A hasam még ráncos, a mellem lóg, a hajam hullik, lehet, hogy a férjem nem talál majd eléggé izgatónak?" Most, hogy túl vannak a szülésen, megérkezett a baba, a nők nemegyszer testileg-lelkileg üresnek érzik magukat. A fiatal házaspár életében csodálatos esemény következik be: megszületik a gyermek, akinek érkezését férj és feleség aggódó szeretettel és izgalommal várta. Úgy tűnik, felhőtlen a boldogságuk, ám teljesen váratlanul kapcsolatuk tökéletesen megváltozik: a nőnek már gyermeke a legfontosabb, férje testi közelségétől idegenkedni kezd, a házasélet riasztónak tűnik számára, és az elhidegülés veszélye nehezedik mindkettőjükre ... Szülni és ölelni Csökken a vágy Mi az oka annak, hogy a fiatal anyák visszahúzódnak férjüktől és nem kívánják őket? E. (27 éves), akinek fia egy éve született, még világosan emlékszik erre az érzésre: — Nem kívántam a férjemmel lefeküdni, de vágytam a közelségére. A kismama fokozottan igényli a gyengédséget, a testi közelséget. A nemi élettől még fél, mert fájdalmai vannak, és fél attól is, hogy ismét teherbe esik, fél, hogy a baba elkezd bömbölni, hányni vagy becsinál a pelenkába. Semmi sem fékezi jobban a nemi vágy kifejlődését, mint az aggódó figyelés a gyerekre. A tapasztalt szülészek tudják, hogy a terhesség nemcsak három harmadból áll, hanem van egy „negyedik" harmada is — a szülés után. Ez egy háromhónapos, átmeneti időszak, amely különösen az első gyereknél nagyon jellegzetes. A fiatal anya ilyenkor túlérzékeny és lelki egyensúlyából könnyen kibillenthető. A szülés lefolyása döntő hatással van a szülés utáni első időszakra. Azok a nők, akiknek a szülését az orvos és a szülésznő óvatosan vezette le, és maga a folyamat kevés félelemmel és fájdalommal járt, később sem idegenkednek a nemi élettől. Ilyen esetben a szülés inkább elemi erejű érzéki felszabadulás. A szülés utáni krízis ilyenkor csak alig észrevehetően jelentkezik, és azt a nő hamar kiheveri. A szex iránti igény ismét megjelenik, a testi szerelem egyszerűbb és örömtelibb lesz. Azok a nők, akik nehéz szülésen estek át (sok gyógyszeres és technikai segítséggel), többnyire sokáig tartó gyermekágyi depresszióban szenvednek. Csak egészen ritka esetben maradnak meg a problémák azután is, hogy a nők testileg már rendbe jöttek a szülés után. Az ilyen eseteknek mélyebb okai vannak, olyanok, amelyek feltehetőleg már a terhesség előtt is megvoltak. Az ilyesfajta hosszan tartó szexuális zavarok többnyire csak pszichoterápiával gyógyíthatók. Ezek — mint mondottuk — nem függnek össze közvetlenül a szüléssel. Ha a szülés boldog és könnyű lefolyású volt, ha a férj végig együttérzéssel, szeretettel szemlélte az eseményeket, akkor sokkal inkább megértő az első hetek nehézségei iránt is. Ha az apa már közvetlenül a szülés után sokat van együtt a kisbabával, az apa-gyermek kapcsolat oly szorossá válik, hogy a máskor oly gyakori féltékenységnek ilyenkor nyoma sincs. Régebben sok nő magára maradt új helyzetében. — Mivel semmi, de semmi sem úgy folyt le, ahogy elképzeltem, lehetetlennek, érzéketlennek éreztem magam. Öntudatom a nullpontra csökkent — emlékezik vissza M. — Csak amikor egy szoptató csoportban más anyákkal ismerkedtem mpg, jöttem rá, hogy ők is hasonló nehézségekkel küszködnek. Ekkor szűnt meg bennem a pánik érzése. Más nők arról számolnak be, hogy régebben prüdek, gátlásosak voltak. „A szülés erőszakossága révén szabadult fel nálam minden." Egy sajátos háromszög Nem kétséges, hogy a terhesség és a szülés révén sok minden megváltozik. K. azt mondta erről: — Mielőtt N. megszületett, beszélgetéseink kimerítő hatalmi harcok voltak. Akkor jött a gyerek, és mi először voltunk egy véleményen — N. csodálatában. Azóta könnyebben tudunk egymással beszélgetni. M. számára, aki még mindig viseli terhessége nyomait, csodálatos dolog tapasztalni, hogy a férje olyannak fogadja el őt, amilyen. — Számíthatunk egymásra, és ez nagyon jó érzés, újfajta biztonság. Olyannak szeretnek, amilyen vagyok, és tudom, hogy együtt fogunk maradni, bármi is történik. Már nem róla vagy rólam, hanem hármunkról van szó. Ragaszkodik hozzám, és ez nagyon jó. Sokszor a feleség és a férj csak a gyerek révén tanulja meg igazán becézgetni egymást. E. ezt így élte át: — Esténként vagy hétvégeken magunkhoz vettük M.-t az ágyba, pusziigattuk apró kezecskéjét, kis pihés fejét. Ettől mind a ketten úgy meghatódtunk, hogy egymás karjaiba omoltunk, és szakadatlanul simogattuk egymást. Egyáltalán nem is tűnt fel, hogy csak hetek múltán feküdtünk le „igazán" egymással. A nők arra vágynak, hogy a szülés utáni első hetekben olyan óvatosan és gyengéden bánjanak velük, mint egy gyerekkel. Sok pár, aki eddig tépvemarcangolva, vadul szerette egymást, a csecsemő világrajötte után felfedezte ezt a gyengéd szexualitást, és nem kevesebb örömet és boldogságot talál benne, mint a régebbi, temperamentumos fajtájában. Ilyenkor persze nem könnyű elegendő, zavartalan időt találni a szerelemre. A baba egész nap igényli az odafigyelést. De a legszebb ebben a sajátságos kapcsolatban: férj és feleség egyaránt érzi, hogy a másik szívében az első helyen áll; hogy gyermekük születése révén még jobban megértik egymást, mint azelőtt.
