Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-15 / 20. szám
Szépítő sebészet PALOTA A MELLÉKUTCÁBAN Diane de Poitiers és Ninon de Lenclos a világtörténelem két legszebb kurtizánja volt. És talán a két legszerencsésebb is az előttük s az utánuk járó sorstársnöik között, mert mindketten magas kort értek meg, egész életük folyamán meg tudták őrizni szépségüket, elragadó bájukat, szellemük frisseségét és egészségüket. Diane de Poitiers állítólag három francia királyt avatott be a szerelem művészetébe, életrajzírói szerint legendás, hervadhatatlan szépségét egészséges, mindig mértéktartó életmódjának köszönhette, ami a XVI. században nem tartozott éppen a dámák erényei közé. Ninon de Lenclos éppen egy évszázaddal később, nyolcvanöt esztendeig örült az életnek. Bár a királyi hálószoba küszöbét sohasem lépte át, otthonosan mozgott a Napkirály, XIV. Lajos udvarában, de korának híres irodalmi szalonjaiban is. Jó barátja volt Scarronnak, a púpos, vakmerőén gunyoros költőnek, és ott bábáskodott a francia nemzeti drámairodalom születésénél, mint az ifjú Moliére csodálója és pártfogója. Örökifjú, üde szépségének titkán maga is sokat töprengett. Naplójában ezzel kapcsolatban egy történetet ír le. Még nem volt húszéves sem, amikor egy viharos estén ismeretlen, fekete ruhás, démoni megjelenésű férfi látogatta meg, s faggatni kezdte: mi az, amit az életben a legjobban szeretne? Ninon gondolkodás nélkül válaszolta: semmit sem áhít jobban, mint hogy élete végéig szép és fiatal maradjon. A titokzatos férfi egy rózsaszín folyadékkal teli üveget adott át Ninonnak azzal a tanáccsal, hogy minden nap fürödjön meg jéghideg vízben s a fürdővizébe tegyen egy cseppet, nem többet, a folyadékból. Ninon de Lenclos a tanácsot megfogadta, és élete végéig betartotta, még akkor is, amikor a furcsa ajándék elfogyott. Naplójában évek múltán mosolyogva emlékezett vissza az esetre: bizonyára nem az ördög cimborája volt az a régi látogató, csak valamilyen csodadoktor, s feltehetően nem a rózsaszínű cseppecske, hanem a mindennapi hideg fürdő őrizte meg oly soká fiatalságát, szépségét és egészségét ... S ez bizony el is hihető a XVII. században, amikor a víz nem tartozott a szépitőszerek közé, s a tisztálkodást egyformán elítélte divat és vallás. A szépség és az egészség fogalma a következő századok folyamán sem került egymás közelébe. Szép volt például a darázsderék, de amivel el lehetett érni, a fűző nyomorékká tette viselőjét. Szép lehetett az alabástromfehér arcbőr, de egy életen át bújkálni s védekezni a napsugár jótékony hatása ellen, messze járt az egészségtől. Az egészség és szépség fogalma csak századunk második negyedében kezdett egymáshoz közelíteni, akkor, amikor a divatlapokban, s főleg a filmvásznon megjelent a „sportlady" típusa. Manapság e két fogalom együtt jár ugyan, de sajna, nem mindig feltételezi egymást. Egészséges a rendszeres testápolás, sőt a testkultusz, de nem biztos, hogy helyrehozza az egyébként jelentéktelen, de mégis bántó, lelket gyötrő szépséghibákat. Persze, sorolhatnánk még bőven az egészség és szépség kölcsönhatásait vagy éppenséggel ellentéteit. Egy részükön segít a kozmetikus, és rendszeresen járni hozzá ma már se nem szégyen, se nem fényűzés. Ám a kozmetika, a kozmetikus „hatalma" is korlátozott... Ennél jóval több lehetőséget tud nyújtani az orvoskozmetika és a szépítő sebészet. Csehszlovákiában két ilyen intézet működik. Dr. Dobroslav Siska, igazgató-főorvos: a bőr szépséghibáinak eltüntetésével, az arc különböző részeinek korrekciójával, depi/ációval, a petyhüdt bőr fölvarrásával foglalkozunk és még sok más kisebb-nagyobb szépítő műveletet végzünk. (Ezekről sorozatunkban bővebben szólunk Fotó: Nagy L. az egyik Prágában, a másik Bratislavában. Az óváros egyik mellékutcájának régi kis palotájában, ahová nem jut el a nagyvárosi forgalom zaja, s amerre csak azok járnak, akik arrafelé laknak, vagy nagy ritkán ott akad dolguk. Ide, a volt Kecske utcában, ma Smeral utca, a 17-es számú házba „zarándokolnak” el ország minden részéből azok, akiknek létfontosságú kérdés, hogy megszabaduljanak szépséghibájuktól. Dr. Dobroslav Siska, az Orvoskozmetikai Intézet fiatal igazgató-főorvosa igyekszik kimerítő választ adni kérdésünkre, vajon szolgáltató vállalatban vagy egészségügyi intézményben járunk-e? — Intézetünk ez is, az is — mondja mosolyogva. — 1981 januárjától az Állami Gyógyfürdők vezérigazgatóságához tartozunk, mint önelszámoló gazdasági szervezet. Fenntartásunk költségeihez senki sem járul hozzá, magunknak kell megkeresnünk. Tehát szolgáltatásainkért kivétel nélkül fizetni kell, s e tekintetben mondhatjuk, hogy szolgáltató vállalt vagyunk. Viszont szakorvosi, illetve gyógykozmetikai kezelésben részesítjük a hozzánk fordulókat, következésképpen azt is mondhatnánk, hogy egészségügyi intézmény vagyunk. Én azonban jobban szeretem, ha egyszerűen néven neveznek bennünket: gyógykozmetikai intézet, amely szakorvosi szolgáltatásokat nyújt... — Például? — Mielőtt felsorolnék néhányat, szeretném hangsúlyozni, hogy csakis olyan műveleteket, kezelést, beavatkozást, műtétet végzünk intézetünkben, amelynek esztétikai jellege van. Más szóval: olyan szépséghibákat távolítunk el, amelyeknek az egészség szempontjából semmi jelentőségük sincs. Ha valakinek például az egyik füle egy centiméterrel hosszabb, mint a másik, azzal el lehet élni száz évig is. Más kérdés, hogy ez az ember ettől a kis hibájától kedélybeteggé, emberkerülővé, végletes esetben búskomorrá, munkaképtelenné válik ... Azért említettem példaként a fület, mert népességünknek körülbelül 10 százaléka születik fül-szépséghibával. Operációink nagy része egyébként az arcon levő szépséghibákat távolítja el. Pácienseink tetemes hányadát teszik ki azok, akik a legkülönbözőbb bőrbántalmakkal jön(nŐ4) nek hozzánk. Az egyszerű, de gyakran igen makacs serdülőkori pattanásoktól kezdve a hiperhirtuizmuson keresztül a változás korában jelentkező kellemetlen szőrszálak eltávolításáig a kezelések általában sikeresek. Jól kezelhetők például a különböző allergiák. Van, aki a divatos almaszappanra érzékeny, van, aki az egyes fogkrémekben levő fluóra, és sok gyereknél okoz allergiát a fém fogszabályozó. Természetesen, a legegyszerűbb eseteket kivéve, mindig kikérjük a bőrgyógyász véleményét. Ha már a bőrről beszélünk, hadd mondjam el, hogy viszonylag jó eredményeket érünk el a tetoválások „kiradírozásában" is. Van különben egy termelési részlegünk, ahol saját receptjeink szerint készülnek kozmetikai készítményeink. Tavaly az Inchebán is bemutatkoztunk velük. Nagy az érdeklődés irántuk, külföldön és belföldön is, de egyelőre csak korlátozott mennyiségben gyárthatjuk, és csak hathónapos szavatosságot vállalhatunk. Ez a piacnak kevés. — Hány ember fordul meg évente az önök intézetében ? — Az utóbbi három évben forgalmunk száz százalékkal emelkedett. Évente mintegy 65—70 000-en fordulnak meg nálunk, és átlag 1 000 műtétet végzünk. Az egyes műveletek díjszabása nagyon különböző, nemcsak a mi kiadásainkat, költségeinket vészük figyelembe, hanem a páciens fizetését, illetve jövedelmét is. Bonyolult műtéteknél a felső határ ötezer korona, ennél följebb nemigen megyünk. Az utóbbi időben már többször fogadtunk külföldieket is, többségükben nyugatnémeteket, amerikaiakat, hiszen mint önelszámolással működő vállalatnak, nekünk is szükségünk van devizára. — Említette, hogy műtéteik egy része arckorrekció. Hogyan hat valakire, ha megszokott arca helyett új arc néz rá a tükörből? — Ezek bizony nagyon kényes, bonyolult esetek. Többszöri beszélgetésre van szükség, mert nekünk is meg kell győződnünk róla, hogy a páciens boldogabb lesz egy csinos, fitos orrocskával, mint mostani, természettől adott és megszokott, komoly sasorrával. Azután persze fel kell készítenünk arra is, hogy megszokja új arcát, s azonosulni tudjon új önmagával. Azt, sajnos, már nemigen tudjuk meg, hogy tényleg boldogabb lett-e, mert volt pácienseink közül rendszerint azok sem jelentkeznek többé, akiket erre megkérünk. Tudja, az embereknek, akik bennünket fölkeresnek valamilyen szépséghibával, szenvedést okoz és borzasztóan szégyenük, akármilyen apró is a hiba. Mi ezeket az érzelmeket respektáljuk. Pedig néha jólesne, ha megtudnánk, hogy kezünk nyomán rendezödtek-e az elromlott emberi kapcsolatok, visszatért-e a férj vagy a feleség, sikerült-e végül is rendezni a párkapcsolatot. LÁNG ÉVA Sorozatunk következő részét 21. számunkban olvashatják.
