Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-24 / 17. szám
Négyszemközt Kedves Aranka! Nem tudom, megnyugtatja-e, ha azt mondom, amit most átél, minden tizenéves fiatal átéli. Úgy érzi, nem érti meg senki, hogy a testvérei, a szülei, az egész világ mással van elfoglalva, hogy mindenkit jobban szeretnek, mindenkivel többet törődnek, mint vele. Olyan kötelességeket rónak rá. amelyeket unalmasnak, nyűgösnek érez, s közben korlátozzák abban, amit szeretne, hogy látogatóba járjon, hogy a barátnőivel összebújva órák. napok hosszat beszélgessen, hogy diszkóba járjon, hogy amit meglát, megvegyen. . . minek soroljam? Mindezt levelében leírta. Persze, vannak fiatalok, akiknek megértőbbek, kedvesebbek a szülei, nemcsak a munka, a falutól távoli elzártság, a hétköznapi dolgok megbeszélése tölti ki minden idejüket, hanem felfogják, élik gyermekük szép-keserves fiatal gondjait is, tapintatosan álsiklanak sértőnek is felfogható megjegyzésein, kirobbanásain, megértőén és türelmesen kivárják, amíg a világfájdalom, sírás-búskomorság vagy ábrándozás rohamai átvonulnak a kedélyén, és nem tiltják, hanem biztatják, hogy hívja csak meg a barátnőjét vagy látogassa meg, hiszen mi adhatna ebben a korban nagyobb oldódást, mint egyegv jó, sokszor hajnalig tartó beszélgetés. . . Fogadja el ténynek, hogy a Maga szülei már régen voltak fiatalok, vagy kemény munkájuk közben elfelejtették, mit éltek át tizenhat éves korukban. Ezért nézik értetlenül, hogy Maga más, mint „érettebb” testvérei, hogy „kilóg” a családból. De szigoníságuk, értetlenségük ellenére, higgye el, hogy ugyanúgy szeretik Magát is. Egészségünk védelmében „Szülés előtt állok, s nagyon szeretnék minden lehetőt megtenni a kis jövevény érdekében. Kérem, segítsenek ebben néhány tanáccsal!” Már a terhesség ideje alatt meg kell ismerkedni a szülői feladatokkal. Nemcsak az anyának, az apának is fontos szerep jut az újszülött fogadásában és a. >zt követő gyermeknevelésben. A felkészülésben segítséget tud nyújtani a tanácsadáson dolgozó nővér, de hasznos ismereteket szerezhetnek az ismeretteijesztő irodalomból a folyóiratokból, könyvekből is. Első teendő a harmonikus, meleg családi légkör kialakítása, a biztonságot nyújtó életkörülmények megteremtése, az. hogy megértéssel fogadják a csecsemő éjszakai sírását, az új családtag napirendjéhez való alkalmazkodást s a dohányzási tilalmat. Ha már van kisgyermek a családban, az újszülött érkezése előtt őt is fel kell készíteni, hogy ne alakulhasson ki testvérféltékenység, mert ez nemcsak közvetlen kellemetlen reakciókat okozhat (éjszakai bepisilés. idegesség). hanem egész életre szóló konfliktusok kiindulópontja lehet. A szülők soha ne hivatkozzanak a kistestvérre, ne vonják meg a nagyobb gyermektől az addig nyújtott szeretetet, gondoskodást. Ebben a feladatban megnő az apa szerepe, lehetősége adódik az apa-gyermek kapcsolat elmélyítésére, s csak az ő segítségével válik lehetségessé az anyára háruló feladatok maradéktalan ellátása. A rokonok és ismerősök is sokat tudnak segíteni azzal, hogy csak háromnégy hét után mennek látogatóba, és akkor is csak rövid időre, két etetés között. Különösen fontos ez a tavaszi-őszi időszakban, amikor a látogatások megnövelik a kisbaba fertőzéses megbetegedésének lehetőségét. Már a kisbaba megérkezése előtt el kell dönteni, hová helyezik a kiságyat. A csecsemőnek testi és szellemi fejlődéséhez megfelelő minősémint a többieket. És féltésük, megjegyzéseik, az. hogy otthon akarják látni, ebből a szereiéiből fakad. Még az a bizonyos pofon is a tehetetlen szülői féltés jele... Hiszen ki lát bele egy fiatal lány gondolataiban, érzéseibe, honnan tudhatná fáradt apja. anyja, hogy milyen hang, milyen szó nem bántaná meg, mi az. amire nem ugrik fel sértődötten, és nem vonul vissza sírni ?... Verje ki a fejéből a szökés gondolatát. Hová menne? Lehet, hogy találna olyan embereket, akik kedvességei, megértést mutatva kihasználnák, becsapnák. Szülei ridegen, szigontan — a javát akarják. Bírja ki ezeket a zivataros hónapokat, éveket. Tudatosítsa, hogy a felnőtté válás keserédes, nagyon érzékeny időszakát éli. Próbáljon néha kedves, mosolygós, derűs lenni, és érdeklődni az iránt, ami az édesanyját foglalkoztatja. És apjával, akit szeret, akinek sokat segít, néha — munka közben — elmondani azt, amiről nekem irt, s amit most én írok Magának. Meglátja, kevés, egyszerű szóval — vagy szó nélkül — megérti majd. És talán azt is sikerül elintéznie, elfogadtatnia szüleivel. hogy segítsége, munkája jutalmaképpen ellátogathasson barátnőjéhez, vagy ö magukhoz. És ha megkéri — édesanyja talán elérheti testvéreinél, hogy ne tegyenek sértő, bántó megjegyzéseket kedves barátnőjére, ismerőseire. De néha jusson eszébe a közmondás: néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. Vidám hétvégéket, hasznos és kellemes szünidőt kíván gü és mennyiségű alvásra van szüksége. Ehhez az első naptól kezdve kell a kényelmes, külön fekhely, a rácsos kiságy. Az ablak mellé állítsunk egy pólyázásra is alkalmas alacsony szekrényt, amelyben a baba kelengyéjét tartjuk. Ha nincs lehetőség a külön szobára, akkor a közös szoba csendesebb részében alakítsunk ki „babasarkot”. A szobában nappal 20—22 fok. éjjel 18—20 fok a legkellemesebb a csecsemő számára. A túlfűtött, ritkán szellőztetett helyiség nemcsak hogy nem használ, de kifejezetten árt a baba egészségének. A kiságyba habszivacs matracot vegyünk, mivel a lószőr matrac az arra érzékeny gyermeknél légzészavart okozhat. A vászonlepedő olyan nagy legyen, hogy minden oldalon a matrac alá lehessen hajtani, nehogy meggyűrődjön a mozgó gyermek alatt. A fejpámára. puha dunnára való fektetés hátrányait a szülők általában már ismerik (Közismertek a fejdeformitást, gerincferdülést, fulladást okozó dunnatörténetek). A csecsemő feje alá pelenkát tegyünk, amit természetesen pelenkázásra nem használunk. A mindennapi fürdetés a csecsemő gondozásához elengedhetetlen. Lehetőleg a fürdőszobában alakítsunk ki erre a célra helyet. Nagyon praktikus a fürdőkádra fektetett fa- vagy műanyag lap, amelyet napközben a falhoz lfhet hajtani, illetve kapcsolni. A különféle külföldi babatoalettszereket az első hónapokban ne használjuk, amíg a csecsemő bőrérzékenységét nem ismerjük. Sokan érdeklődnek a cumi használatának szükségességéről. Ha a csecsemő nem kívánja, akkor nincs rá szükség. Ha azonban úgy ítéljük meg, hogy a cumi megnyugtatja, nyugodtan adhatjuk neki. (Ügy tartják, hogy a cumizó csecsemő a későbbiekben nem szokik rá az ujjszopásra. ami feltétlenül előnyt jelenthet) A cumit ne kössük szalaggal a gyermek nyakába, mert ez nem ritkán komoly bajt, fulladást okozhat. Dr. K. L. Kis családi iskola A nemi szerepek tanulása A gyermek számára a nemek közötti különbségek abban nyilvánulnak meg. hogy észreveszik, hogy a fiúknak van valamijük, ami a lányoknak nincsen, „pisilőjük”. Ezt általában úgy magyarázzák, hogy akinek nincs, azét eltávolították, pl. büntetésből. Ez a félelmekkel teli magyarázat normális körülmények között szerencsére gyorsan kiszorul a gyermek tudatából, bár problémásabb esetekben ez a félelem súlyosabb következményekkel is járhat. Pl. a 4—5 év körüli kisfiú észreveszi, hogy a vele egyidős rokon kislánynak más a nemi szerve. Azt a magyarázatot találja ki, hogy a kislány biztos rossz volt, és büntetésből biztos levágták a „pisilőjét” (talán azért, mert játszott vele). Ezt a kitalált magyarázatot az olyan szülői fenyegetések is megerősítik, mint pl. „ha mindig azzal játszol, akkor leharapja egy nagy kutya”, vagy „álmodban jön a manó, és levágja" stb. Ilyen esetekben a hiedelem tartalmi része hamar elfelejtődik, de a csonkításos félelmet (azt, hogy az ember bizonyos testrészeitől megfosztható) továbbviheti a későbbi évekre, s az irreális félelemként gyakran jelentkezhet. Ezt a folyamatot kasztrációs konfliktusnak hívjuk. Amint a gyermek megkülönbözteti a nemeket, saját magát is kezdi a nemének megfelelő csoportba besorolni. A fiú észreveszi, hogy inkább az apjára, a lány pedig azt, hogy inkább az anyjára kezd hasonlítani. A fiú próbálgatni kezdi az apjától átvett férfiszerepeket, a lány a női szerepeket próbálja ki. A fiú szeretne apja helyébe kerülni, szeretné elérni, hogy anyja csak őt szeresse, „feleségül” akaija venni az anyját, az apával szemben gyakran agresszív kívánságai keletkeznek, olyan intenzitással. hogy a halálát is kívánja. A lány az anya helyébe szeretne kerülni, ő az apa szeretetéért és „szerelméért” rivalizál az anyával. Megjelenik a féltékenység, melyet az anya elleni agresszív kívánságok kísérnek. Az azonos nemű szülők iránti agreszszív gondolatokat és fantáziákat mindig félelem kíséri, mivel megharagudhatnak érte a szülei és elveszítheti őket, hiszen agresszív megnyilvánulásai ellenére őket szereti legjobban. „A konfliktus drámai — írja Mérei Ferenc pszichológus. — A gyerek annak akar a helyébe lépni, akitől léte függ. Az ellen lázad, akihez kötődik. Minden indulata, emocionális színképének minden árnyalata mozgósítva van: a kizárólagosság igénye, szexuális izgalommal átszőve; agresszió és féltékenység megsemmisítő fantáziákkal; félelem a biztonság elvesztésétől. Szeretet és harag, vágy és szorongás.” Ezt nevezte Freud Oidipuszkonfliktusnak. Az Oidipusz-konfliktus nem egy valós helyzetet jelöl, hanem a gyermek fantáziáinak, vágyainak érzelmi irányultságát a 4—6 év közötti korban, mely mdulatilag felfokozott. Az indulati konfliktusk a hatodik életév végére lecsendesednek, és a gyermek túljut a szexuális nyugtalanság okozta konfliktusokon. A nemi nyugtalanság lecsendesedésével a gyermek ez irányú érdeklődése háttérbe szorul, és a serdülőkorig szünetel. Az előzőekben már említettem, hogy a gyermek az azonosulás révén a nemi szerepeket is belsővé teszi (elsajátítja). A pszichoszexuális identitás (azonosság) mellett a nemi szerepek elsajátítása képezi a pszichoszexuális fejlődés alapját. A szerep mint tudományos fogalom kifejezi a társadalom által kialakított szabályokat, melyek az emberi magatartásra és kontaktusaira vonatkoznak. Ezekhez a szabályokhoz az egyénnek tudatosan, vagy öntudatlanul alkalmazkodnia kelL A szerepek szabályai általában etikai normákat is tartalmaznak, megsértésük esetén zavar keletkezhet az emberi viszonylatokban. Az egyén szerepmagatartása lehet tudatosan vállalt is, de a többségnél spontán, akaratlanul alakul ki. Ez főleg a nemi szerepekre, a férfias és nőies viselkedés szabályaira érvényes. Ha összehasonlítjuk a különböző társadalmaknak a nemi szerepekre vonatkozó szabályait, igen nagy eltéréseket tapasztalunk, pl. a primitív kultúrákban teljesen más viselkedést neveznek férfiasnak és mást nőiesnek, mint a mi tájainkon, tehát megállapítható, hogy a nemi szerepek nem biológiailag meghatározottak, hanem a kultúra termékei. A mai szakirodalom kétféle nemi szerepet különböztet meg: szociológiai nemi szerepet (sex role), amely a nemek társadalmi helyzetét jelöli, és a viselkedés egyéni sajátosságaiban megnyilvánuló pszichológiai nemi szerepet (gender role). Egyes szerzők véleménye szerint a nemi szerepek kialakulása szempontjából különösen fontos a gyermek 2—3 éves kora körül végbemenő idegrendszeri és pszichológiai fejlődés. Szerintük ebben a korban különleges érzékenységi állapot jön létre, melyben a gyermeket ért hatások sokkal mélyebben bevésődnek a memóriába, mint e kor előtt, vagy utána bármikor. Ezt a jelenséget nevezték imprintingnek (bevésődésnek). Ennek a jelenségnek a leírása Konrad Lorenz osztrák etológus nevéhez fűződik, aki megfigyelte, hogy bizonyos madárfiókák közvetlen a tojásból való kikelésük után, azt az élőlényt, vagy tárgyat tekintik anyjuknak, vagy pedig a későbbiek folyamán azt követik, amely akkor a közelükben van. Szintén madaraknál figyelték meg. hogy a nemi partner egy „kritikus periódusban” rögződik, és így bármilyen tárgyat el lehet velük fogadtatni, és később is azt fogják keresni, mint partnert. Dr. Bordás Sándor 0& 'cuU*v
