Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-04-24 / 17. szám

Moszkvában a szovjet parlament két házának együttes ülésén egyhangúlag Konsztantyin Csernyenkót, az SZKP KB főtitkárát választották meg a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé. Beszédében Csemyenko kö­szönetét mondott a képviselőknek a bizalomért, majd így folytatta: „Teljes mértékben átérzem azt az óriási fele­lősséget. amellyel napjainkban az ezzel a tisztséggel összefüggő kötelességek teljesítése jár. Ma minden eddiginél nagyobb szükség van a körültekintő, alaposan átgondolt döntésekre és a pontos szervező munkára, hogy lénye­gesen növeljük a gazdaság hatékony­ságát, és ennek alapján állandóan javít­suk minden szovjet polgár életkörülmé­nyeit. A külpolitika állandó aktivitást, kitartást és következetességet igényel az ésszerű megállapodások eléréséhez vezető utak keresésében. E politika cél­ja a nemzetközi feszültség enyhítése, biztonságunk és állami érdekeink ga­rantálása és a béke megvédése az egész világon. (...) Úgy gondolom, he­lyes lesz, ha az SZKP XXVI. kongresszu­sának és a központi bizottság követke­ző üléseinek határozataival összhang­ban a közeljövőre a következő fő fela­datot tűzzük ki: Következetesen arra fogunk törekedni, hogy a tanácsok tel­jes mértékben éljenek alkotmányos jo­gaikkal, s hogy a néphatalomnak e szervei biztosítsák a dolgozók legaktí­vabb, legöntudatosabb és legkezdemé­nyezőbb részvételét a népgazdaság, a társadalom és az állam valamennyi ügyének irányításában." Konsztantyin Csernyenko végezetül kifejezte meggyőződését, hogy a párt és az egész szovjet nép az elkövetkező időszakban további sikereket ér el a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a szovjet emberek életszínvonala emelé­sében és a béke megszilárdításában. Konsztantyin Csernyenko javaslatára a Legfelsőbb Tanács ismét Nyikolaj Tyihonovot nevezte ki a Miniszterta­nács elnökévé. A két kamara önálló ülésén válasz­totta meg Avguszt Vosszt a Nemzeti Tanács és Lev Tolkunovot a Szövetségi Tanács elnökévé. Szófiai kiállításunk A Csehszlovák Kulturális és Informá­ciós Központ rendezésében Bulgária fővárosában. Szófiában március 27-én kiállítás nyílt a Cseh és a Szlovákiai Nőszövetség kiadóvállalatai — a MONA és a ZIVENA — kiadásában megjelenő lapok fényképanyagából. A felvételek a csehszlovákiai nőket ábrá­zolják az élet minden területén végzett tevékenységük közben, munkahelyü­kön, a családban, gyermeknevelés köz­ben, közéleti tevékenységben és társa­dalmi munkában, pihenéskor, üdülés­kor, tanulás közben, az élet ünnepélyes pillanataiban, a békéért folytatott küz­delemben. A kiállítás megnyitásán jelen vo,lt vendéglátónk, a Bolgár Nőtanács alel­­nöke, aki méltatta nőlapjainknak a dol­gozó nők élet- és munkakörülménye­inek javításáért végzett tevékenységét. Kiadóvállalatainkat Sárka Helmichová, a Vlasta főszerkesztő-helyettese és Elena Girethová, a Dievőa vezető szer­kesztője képviselte a megnyitón, vala­mint a kiállítás alkalmával rendezett sajtótájékoztatókon, ahol ismertették nőszövetségünk céljait, eredményeit, beszámoltak a kongresszusaink előtti előkészületekről, nőlapjaink és a bolgár nőlapok együttműködéséről a szoci­alista társadalomban élő nők életszín­vonalának állandó javítása érdekében. A kiállítás nagy érdeklődést és elis­merést váltott ki a látogatók körében, és örömmel vettük tudomásul, hogy eljut Bulgária valamennyi járásába, s ezáltal a bolgár nők betekintést nyer­hetnek a csehszlovákiai nők életébe, megismerhetik törekvéseiket, melyek­ben a sajátjukéval sok közös vonást fedezhetnek fel. Az Egyesült Államokban az idei év — elnökválasztási év. Ki hinné, hogy ezt a fontos politikai eseményt nemcsak a dol­lármilliók dúcolják alá. hanem a szerencse vak istenasszonyát is meg kell környékezni, így például mind a két nagy pártnak van szerencsét hozó kabalája — a Demokrata Párté az elefánt, a Republikánus Párté pedig a csacsi. S ha már a pártoknak van szerencseállata, az elnökválasztásnak is megvan a maga babonája: úgy szól a fáma, hogy az lesz az elnök, aki az elő-, ha úgy tetszik, a próbaválasztásokon Massa­­chusettes államban győz... (Mi tagadás kíváncsian lestem a híreket, és némi aggo­dalommal, nehogy John Glenn űrhajós, demokrata párti szenátor s pártjának egyik Az elefánt hátán jelöltje, legyen nyertes Massachusettesben. Nos, nemcsak ott nem nyert, de másutt se nagyon, úgyhogy nem látta érdemesnek kötni az ebet a karóhoz, és visszalépett az elnökje­löltségtől. Lehet, hogy Amerika szerencséjére. A világ egyik legnagyobb és legfejlettebb or­szágában a színész után a bigottan vallásos űrhajós aligha váltaná be a hozzá fűzött remé­nyeket.) Ki győzött Massachusettesben? Új név, új arc, és új, meglehetősen vonzó ígéretek. Aki adja: Gary Hart, Colorado állam negyvenhét éves szenátora, a másik demokrata párti, jó esélyekkel induló Walter Mondale és termé­szetesen a magát újra jelöltetett Ronald Re­agan. úgy tűnik, legerősebb ellenfele. Gary Hart 1936-ban született Kansas államban. A Yale egyetemen teológiát kezdett tanulni, de átlépett a jogra, amelynek befejezése után ügyvédi gyakorlatot folytatott Denverben. In­nen Washingtonba ment, minisztériumi hiva­talnok lett. Harminchárom éves, amikor beke­rül a választási kampány gépezetébe: George McGovern elöválasztási kampánya irányításá­ban vesz részt, 1972-ben ezt a McGovemt győzte le Richard Nixon. Azokat a politikai tapasztalatokat, amelyeket Gary Hart így szer­zett, két év múlva gyümölcsöztette: Colorado állam képviselőjeként a szenátus tagja lesz. A Demokrata Párton belül a „centrumhoz" sorol­ják. Eddigi elöválasztási győzelmeit részben annak tudják be, hogy sikerül megtestesítenie azt az „új" embert, olyan „9j" ideálokat, ame­lyeket az amerikaiak sem James Cartertől, sem Ronald Reagantól nem kaptak meg. és amire ugyancsak ki vannak éhezve. Pedig Gary Hart nem is ígért túl sokat, de a keveset is rokonszenvesen tálalja. Természete­sen az első helyen szerepelnek a belpolitikai, mindenekelőtt a gazdasági és a szociális kér­dések. Rendezni az ország szénáját, megállíta­ni az inflációt, csökkenteni a munkanélkülisé­get, visszakerekíteni a megnyirbált szociális programokat stb. Persze, bennünket itt Euró­pában leginkább az érdekel, hogy a „mas­­sachusettesi győző" milyen külpolitikát fog folytatni. Gary Hart e téren kilátásba helyezte a Salt—II esetleges ratifikálását, a hadikiadások csökkentését s jóllehet az MX-rakéták had­rendbe állítását ellenzi, de az első atomcsapás „jogáról" ö sem mond le. Persze, az öröm — hogy Gary Hart személyében igazi politikus kerül a Fehér Házba — még korai. Hiszen, mint ahogy a tévé egyik hírmagyarázója megjegyez­te, ő maga is csak ígéret...-eg-LANG ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents