Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-10 / 2. szám

o co LU DC LU * y „A Sziriusz van tőlem tá­volabb Vagy egy-egy társam, jaj ki mondja meg?" (Tóth Árpád: Lélektől léle­kig) Figyelj! — Szóval Te voltál a „Társat keres" és az „Igényes" „Szeretnék rátalálni"-hirde­­tő? — Igen. Kérem, ne nevessen ki, de egyszerűen képtelen vagyok ismerkedni. — Ezt hogyan érted? — Hát, ha mondjuk valahol megtetszik egy fiú, hogyan adjam a tudtára ? — Először is fogalmazzunk pontosab­ban: hol — valahol? Iskolába jársz, ta­nulsz még, vagy dolgozol? — Falun élek, városon dolgozom. — Tehát fiú a munkahelyeden, a lakhe­lyeden, vagy egyszerűen csak úgy a busz­ban, vonatban, diszkóban? — Mondjuk a diszkóban. .. vagyis a buszban. — Nem tartom hosszú életűeknek a diszkó- meg a buszismeretségeket. Rend­szerint a külső benyomások alapján köze­lednek, kerülnek össze az itt ismerkedők, s egy-két találka, összefekvés után vége, érdektelenné válik a „kapcsolat". — De a munkahelyemen csupa lány meg asszony dolgozik. Otthon meg a ba­rátnőim, a gyerekkoriak férjhez mentek, s most nincs senkim, akivel moziba mennék vagy akivel sétálnék. Egyedül menni vala­hová hülyeség, az ember csak kiborul. — Még nem mondtad, mi érdekel? — Szeretem a diszkót, a mozit meg olvasni. — Van a falutokban ifjúsági klub vagy valamilyen kulturális tevékenység? — Azt hiszem... De ott, úgy tudom, mindenféle előadások vannak. — Milyen gyakran jársz haza ? — Naponta. Egy óra oda, egy vissza. Még leginkább a velem buszozó srácokat ismerem. De azok csak vadulnak, söröz­nek vagy kártyáznak útközben. — Benézhetnél abba a klubba. Hátha van ott olyasmi, amit Te is szívesen csinál­nál. Ének, tánc, amatőr színjátszás, vagy egyszerűen csak beszélgetni. — De mit mondjak, miért csak most? S egyedül? — Ott már nem lennél egyedül. S mon­dani annyit is elég, érdekel, amivel foglal­koznak, és hogy szeretnél segíteni. — Nem is tudom ... — Ismerkedni csak ott és olyanokkal érdemes, akikkel valami közös összeköti az embert. Akár munka^akár hobbi, akivel jó, s van miről beszélgetni. — S ha úgy látásból tetszik valaki? — Bizonytalan kimenetelű vállalkozás ilyennel ismerkedni, csak rövidebb „uta­zásra", „ingajáratra" szóló. — De ha mégis? — Gondold át, miért tetszik ? Mert bar­na, mint K a szupersztár, mert magas, mint Y filmszínész?... De becsületes, jó, megbízható-e, mi érdekli, mi a célja, mit akar az életben?... Először azt kellene kideríteni. S újra hangsúlyozom, minden­kit a környezetében kell megismerni ah­hoz, hogy ei tudjuk dönteni, mit várhatunk tőle, hogy ő-e az, akit barátságunkra, sőt érzelmeinkre méltónak ítélünk. — Nem tudom, lesz-e bátorságom be­nézni abba a klubba... — De megpróbálod ? — Igen. És kösz.-he­„Jóbarátok, rokonok karéja, halk zene, fény s virágok özön je: kicsiben a haza gyűlt köréd ma, hogy új fiát frissiben köszöntse." Változik a falu arca, s házasságkötő teremre még nem tellett. Kicsi ez a helyiség. A násznép be sem fér. Enyhe vigasz számukra, hogy a táblán néhány nap múlva megtekinthetik a felvételeket. Ilyen­kor bizony nehéz dolga van a polgári ügyek testületé elnökének. Hogyan szervezze meg a műsort, hogy az szép, tartalmas, felejthetetlen legyen, ha csupán egy szavaiét és egy szóló­énekest hívhat? A villanyorgona mellett egy kisebb énekkar is csak a névadókon férne el. Mindezzel számolni kell, majd úgy dolgozni, hogy az ünnep méltó legyen. Évente huszonnyolc-harminc esküvő, leg­alább ennyi névadó minden gyereknek külön'. Évente egyszer megrendezik az ezüst- és aranylakodalmat ünneplők köszöntését. Körül­belül negyven polgári temetést. És még sok egyebet. Tennivaló van elég. És ez mind társa­dalmi munka, hiszen szabad idejükben vég­zik... Molnár Gizella, a polgári ügyek testüle­tének elnöke és Cservócs Mária anyakönywe­­zető már egy hónapot kitevő szabadnapra tarthatnak igényt. Ha a testület szerepét tuda­tosítjuk, bizony, sürgető az az igény, hogy egy kétezer lakosú községben hivatásos dolgozó gondoskodjon az emberi élet, a család legben­­söségesebb eseményeihez méltó társadalmi keretről, az alkalomhoz illő helyről. Akik a polgári ügyek testületének munkáját irányítják, több, az új módszereket ismertető tanfolyamot, összejövetelt igényelnének, ahol jó példával segítenék könnyűnek nem mond­ható munkájukat. Az üzemek részéről is több figyelmet érdemelnének ezek az ünnepek, mert nem teljesítik mindig dolgozóikkal szem­ben kötelességüket. Az efsz, a Bucina, és a Piéta képviselői ilyenkor adják át az ajándékot is. De rajtuk kívül bizony kevesen jelennek meg dolgozójuk életének jelentős ünnepein. Pedig szorosabb kapcsolatra lenne szükség. Az er­kölcsi és anyagi támogatást az emberek társa­dalmi megbecsülését ilyenkor lehetne legjob­ban, legemlékezetesebben kifejezni. Ha a polgári ügyek testületé emberségünk­höz, társadalmi eszményeinkhez méltóbb ün­nepekkel teheti majd szebbé családunk jelen­tős eseményeit, teljesebb lesz életünk, felejt­hetetlenebbek lesznek ünnepeink, frissebben élnek majd emlékezetünkben. M. Nagy László A szerző felvételei 1. Az aranylakodalmat megelőző percek Antalfiéknál. 2. Bojtos János pedagógus gyakran „ túl­órázik" a hnb-n. » 3. Cservós Mária, Petrezsél Ilona, Mol­nár Gizella és Dimik Tibor. 3 (G. Szabó László) Szombat délelőtt. Két ember szénával meg­rakott kocsit tol. Megállnak. Otthagyják a rako­mányt az út közepén, és az út melletti hirde­tő-tájékoztató táblához sietnek. Nézegetik a képeket. Névadó, esküvő. Találgatnak, kik le­hetnek ezek. Nem csoda, hogy nem ismerik a fiatal párt. Ipolynyék (Vinica) kétezer-száznál is több lakójával a járás legnagyobb községe, és a fiatalok bizony kevés időt töltenek itthon. Nincs, ami idekösse őket. Az üveg mögé rakott fotókat többen megné­zik. A tábla előtt nyáron kitaposott fű, télen EMBERSÉGÜNKHÖZ MÉLTÓ ÜNNEPEK letaposott hó. Valóban hiányzanak a nevek. Csak a figyelmesebb, jó szemű érdeklődő tudhatja meg, hogy Jánoska Tibor és Fekete Margit esküvőjén „van jelen". A fényképész jóvoltából ugyanis olvasható az emlékkönyv egyik oldala. Petrezsél Ilona a kisbiró. Ő varázsolja barát­ságossá a jéghideg szertartási termet. Befűt, virágot tesz az asztalra. Vendég jön a házhoz. Tizenöt évvel ezelőtt a járásban ez a terem volt a legszebb. Ma egy divatját múlt falusi helyi­ség. Kellett művelődési ház is, üzlet is... \ (nőTy)

Next

/
Thumbnails
Contents