Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-10 / 15. szám
zetnek köszönhető, elmélkedem, miközben beállók a sor végére, remélve, hogy meg tudok majd ebédelni a rendelkezésemre álló húsz perc alatt. Szerencsére gyorsan halad a sor. A piros, kék székeken, fehér abroszok mellett ülők között ismerőst keresve megakad a szemem egy fiún, aki hirtelen felállva törülgeti magáról a levest. Egy lány löttyintette a nyakába, miután nem tudott szerencsésebben befurakodni a székek közé. Eszembe jut, milyen nyugodtan lehetett itt étkezni, milyen keveset kellett várakozni januárban. De ez csak a „kritikus hónapokban", a vizsgaidőszak alatt fordul elő. A konyha forgalma október, november, valamint március, április hónapokban a legnagyobb. Ilyenkor teljes gőzzel folyik a munka, szombaton is várja az ebéd és a hideg vacsora a kb. 350—400 érdekeltet. Az 1 500 elkészített adagból 300 az egyetem alkalmazottaié, 15—20 ebédet a Nespor utcai részlegre, 30—35-öt az Oktatási Minisztérium egyik étkezdéjébe szállítanak, de ha az egyetem diákotthonában, a Malom-völgyben vagy a jogi kar diákotthonában, a Druzbában szünetel a főzés, oda is szállítanak. Ez a konyha egyébként arról híres, hogy lehet válogatni. Sokszor nem is tudja az ember, melyik ebédet válassza a sokféléből. Az előírások szerint naponta négyféle ételt kellene kínálniuk, két húsosat, egy darált húsosat, és egy tésztásat. Ezt az alapot azonban gyakran hat-, de olykor nyolcféle képpen variálják. Például olyankor, ha a belsőségeket, zöldséget sikerül olcsóbban beszerezniük — természetesen 1. Akik munkájuk minőségét naponta „ellenőrzik" ... 2. Javorőeková Pavlina süti az ízletes rántott halat 3. Pillanka Terézia ezerötszáz ebédet is kioszt naponta 4. Lantay Jaroslav huszonhét éve főszakács Nagy László felvételei nem a minőség rovására —, megtoldják az étlapot újabb kínálattal. Az ebédhez naponta gyümölcs, kávé, tej, tejszín, sütemény, saláta, befőtt is járul. Végre az ablak elé érek. Borsóleves, füstölt hús lencsefőzelékkel, rántott hal franciasalátával, sertéshús párolt káposztával, keltgombóccal, rántott karfiol burgonyával, lekváros bukta tejeskávéval, alma. Nem én vagyok az egyedüli, aki azt sem tudja, mit válaszszón. A halat csontozgatva felidéződnek bennem Olga Malcherovának, a konyhavezető helyettesének szavai az étrend összeállításáról: —■Igyekszünk tápanyagban gazdag, vitamindús salátákat készíteni. Sok ebédlő oldja meg a kiegészítők gondját uborkával, konzerv-salátával. Nekünk nagyon gondosan be, kell osztani a munkát, hogy a friss káposzta, paprika, hagyma összevágására, a sárgarépa, alma, cékla lereszelésére is jusson időnk. A havonta megjelenő ellenőrök eddig még mindig meg voltak elégedve a mi salátáink vitamin-, valamint kalóriaértékével. Majdnem minden étterem anyagbeszerzője a nyersanyaggal való ellátásra panaszkodik. Ez természetes, ha kilenc óra körül akarják a legjobbat megvásárolni. Mi igyekszünk elsők lenni a zöldség, a húsfélék vásárlásánál. Sikerült elérnünk, hogy a mi konyhánk azon kevés iskolai étkezdék közé tartozik, amelynek kínálatában majdnem minden héten szerepel a hal. Nem ritka az sem, hogy a főzés folyamán a választékot újabb étellel bővítjük. Például ma sikerült friss karfiolt kapni, így ötödik ételként kirántott karfiolt is készítettünk. Nem hiányoznak étlapunkról a házi készítést igénylő tésztafélék sem, a fahéjas madárfészek, a szilvás gombóc, az almával, káposztával töltött palacsinta. Ezeknek az elkészítése hosszabb időt vesz igénybe, ezért a tésztafélékből és a többi hústalan ételből csak száz-száz adagot vagyunk képesek naponta készíteni. Az ebédlő „specialitása" az egyetem alkalmazottainak kiszolgálása is, ami tulajdonképpen elég nagy többletmunka. Az ebéd kiadásának ideje alatt egy szakácsnőt lefoglal az ebéd kihordása és tálalása. Az étkezők elégedettségéhez nagyban hozzájárul, hogy a konyha dolgozói megértőek, „diák-centrikusak". Nemegyszer megtörtént már, hogy jóval az ebédidő után jöttünk ide éhesen egy-egy hosszúra nyúlt vizsgáról, a fiúk a katonai gyakorlatról. Ilyenkor szó nélkül adták ki, vagy melegítették újra az ebédet, mert ahogyan a főszakács mondta, a kosztosok elégedettsége mindennél fontosabb. Ez nem frázis, ez a valóság. A konyhavezető szobájának falán az alig férő elismerő oklevelek is erről tanúskodnak. Az elmondottakból következik, hogy 1982 decemberében nem véletlenül kapta meg a konyha tizenöt tagja a szocialistabrigád-verseny ezüstérmét. 1987-re szeretnék megszerezni az arany fokozatot. A kosztosok nevében, akik munkájuk minőségét naponta „ellenőrzik", önző módon, hiszen a jó ebédet szereti, sok sikert kíván ehhez a konyha személyzetének Pleva Éva 2 3 te Ján Sidla őrnagy, a Bratislava! Rendőr-főkapitányság IV. önálló osztályának parancsnoka válaszol Kiss László, dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) lakos kérdésére: / Amikor fényképet szerettem volna csináltatni új személyazonossági igazolványomba, meglepetésemre azzal utasított el a járási közszolgáltatási vállalat fényképésze, hogy az előírás szerint csak akkor tehet eleget kérésemnek, ha inget, nyakkendőt és zakót viselek, márpedig én pulóverben voltam. Szeretném tudni, valóban létezik-e olyan előírás, amely megszabja, hogy a férfiak fényképe kizárólag a fent leírt egyenö/tözetben kerülhet be a személyazonossági igazolványba ? A személyazonossági igazolványra vonatkozó előírásokat a Szövetségi Belügyminisztérium 1978. október 16-án kiadott 135. számú rendelete tartalmazza. A kedves olvasó kérdésére a rendelet azon része ad feleletet, amely a személyazonossági igazolvány kiadásához szükséges okmányokról szól. Az említett rendelet 2. §-a 1. bekezdésének d) pontja szabja meg, hogy milyen feltételeknek megfelelő fényképet köteles az új személyazonossági igazolványt igénylő állampolgár leadni a lakhelye szerint illetékes járási rendörparancsnokságon. Eszerint: két darab, öt ábrázoló, éles, nem retusált 5,5 X 6,5 cm méretű fekete-fehér fényképet, amely nem lehet más színárnyalatú. A fényképpapír felszíne sima és matt legyen, az alsó részén 1,5 cm széles fehér sávval. A felvétel háromnegyedes oldalnézetben ábrázolja az állampolgárt (a fej nagysága kb. 3 cm), akinek polgári öltözetet kell viselnie, fejfedő és sötét szemüveg nélkül. A rendelet tehát nem tesz különbséget férfi és női öltözet között, csupán azt szabja meg, hogy az állampolgárokat polgári öltözetben ábrázolhatja személyazonossági igazolványukban a fénykép. A polgári öltözet legyen mértéktartó, miközben nem adjuk fel egyéniségünket, de fejezze ki, hogy ruhaviseletünkkel is megtiszteljük embertársainkat. A személyazonossági igazolványba szánt képen ezért nem lehet az állampolgár piszkos, elnyűtt ruhában, idegen állami jelvénnyel ellátott ingben, pulóverben stb., de ing, nyakkendő és zakó viseletére nem kötelezhető. A személyazonossági igazolványban a fénykép legyen minél hűbb mása az állampolgárnak. További feltételként megemlíthetném, hogy természetesen látható kell hogy legyen az arc nagyobbik része. Sötét szemüveget csupán a vakok viselhetnek a személyazonossági fényképen. (nős)
