Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-10 / 2. szám
Az évzárókról jelentjük Értelme csak úgy van ... Amikor megszűntek a munkahelyi nőszervezetek, s helyettük elkezdték a lakótelepi szervezeteket szervezni, bizony nem nagyon remélték, hogy aránylag ilyen rövid időn belül sikerül összehozni a tagságot. Egresi Judit, a Komáromi (Komárno) I. és II. lakótelepi nőszervezet 439 tagjának elnöke az évzáró gyűlésen elégedetten számolt be arról, hogy a hajógyár üzemi klubjában nem maradt egy hely sem üresen. Fiatalok, idősek — néhol anya a lányával, nagymama az unokájával együtt — jöttek el. Magában véve már ez is eredmény. Mert kimozdítani este otthonukból azokat az anyákat, feleségeket, akik a ledolgozott nyolcórás munka, a bevásárlás, a sorban állás, a vacsorafőzés után örülnek, hogy leülhetnek, s megpihenhetnek családjuk körében, bizony nem olyan könnyű. S ha már eljöttek, ez azt jelenti, érdekli őket a nőszervezet tevékenysége, a közös gondok megoldása, a kikapcsolódás, a közösségi élet ilyen formája. Azt mondják az asszonyok, Egresi Jutka már a hajógyárban is le tudta kötni az érdeklődésüket. Jól működött az üzemi nőszervezet, s hogy a legtöbben a „régi” szervezet tagjai közül az I. és II. lakótelepen laknak, miért idegenkednének most a lakótelepi szervezettől? ... Az alapelvek megmaradnak, csak a tevékenység formája változott. Mert amíg a hajógyárban a nőszervezet tevékenysége is elsősorban a termelés biztosítása körül forgott, most a társadalmi munkára összpontosítanak. Az elnök beszámolójából kitűnt, hogy fennállásuk két éve alatt több mint 350 órát dolgoztak társadalmi munkában, részt vettek a lakótelep tavasziőszi nagytakarításában, parkosításában, a zöldövezetek gondozásában. 1250 kg hulladékpapírt gyűjtöttek — kétszeresét annak, amit vállaltak. A Bajcsi (Bajé) Állami Gazdaságban a szőlő szüretelésekor 136 órát dolgoztak. Nem kérették magukat, ha szükség volt munkájukra. mentek, akár az óvoda átadását kellett takarítással meggyorsítani, akár autóbuszmegállót rendbe tenni. S jutott még idő az olvasómozgalom megszervezésére, az író-olvasó találkozók megrendezésére is. Nem feledkeztek meg nyugdíjas tagtársaikról sem. akiknek felejthetetlen délutánt szereztek. Találtak időt mindarra, ami összefogja őket, ami közös érdekeiket szolgálja, örömet, kikapcsolódást nyújt. Mint például a városukban élő szovjet nőkkel vagy a hajógyárban dolgozó laoszi nőkkel való találkozásokra. A lakótelepi nőszervezet első két évének mérlegébe már sok minden bekerült. Komáromnak ez a két legrégibb lakótelepe, amely még abban az időben épült, amikor örültek, hogy egyáltalán elkészültek a lakások — a járda, játszótér, park mind-mind háttérbe szorult. Ami a most épülő lakótelepeken már természetes, ezek építésekor még nagyon távolinak tűnt. S mindezeket az elmarádásokat most kell behozni. Ha másképpen nem megy, akkor a nőszervezet támogatásával, kezdeményezésével. sürgetésével. A fiatalok nevelésében is akad még tennivaló. Csak a formát kell megtalálni, hogyan lehet rávezetni, megtanítani őket az idősek, öregek támogatására, megbecsülésére, vagy a háztartás mindennapos tennivalóinak elsajátítására, átadni nekik a gyakorló háziasszony ötleteit, „gazdálkodási” tapasztalatait. A munkahelyi gondok sem szorulhatnak háttérbe. A munkaszervezésről, a munkaidő kihasználásáról, a takarékosságról, a mindennapi munkában felmerülő hiányosságokról lehet tapasztalatot cserélni akkor is. ha különböző munkahelyen dolgoznak. A lakótelepi nőszervezet is hasznos, érdekes tevékenységet fejthet ki. Ezt a komáromi példa is igazolja. Csak olyannak kell az élén állnia, aki össze tudja tartani az asszonyokat, le tudja kötni érdeklődésüket. Mert értelme csak úgy van az összejöveteleknek, ha tartalmasak, hasznosak mindnyájuk számára. (zsebik) Az összegezés tükrében Mint kifeszített fehér szalagok, úgy sorakoztak a tiszta abrosszal leteritett asztalok. Rajtuk színes pöttyök a friss virággal megrakott vázák. Ez a szívderítő látvány fogadta az érsekkétyi (Kvetná) felújított művelődési házba igyekvőket december egyik hideg, csillagtalan estéjén. Persze, szó sincs róla. hogy a véletlen terelte volna ide a helyi nőszervezet nyolcvan tagjának több mint kétharmadát (köztük Zágrábi Vilma sertésetetőt, aki az idén kapta meg a „Szocialista társadalomért végzett kiváló munkáért” állami kitüntetést), valamint a vendégeket — Irena Medkovát, az SZNSZ járási bizottságának titkárát, Kassai Árpádot, a hnb elnökét, Bernáth Gyula hnb-titkárt, a szépen szavaló Bohák Anikót és Baranovics Ágnest, valamint a jelenlevő további néhány férfiút. Természetesen, a helyi nőszervezet évzáró gyűlésére érkeztünk. Kassai Árpádné óvónő az eredmények számbavétele mellett azt javasolta, hogy tekintsék e gyűlést tiltakozó gyűlésnek a háború ellen. Kassainé már nyolcadik elnöke a szervezetnek. Nagy lelkesedéssel végzi munkáját, amit nemcsak Irena Medková szavai bizonyítanak, s nemcsak az, hogy a munkába még családtagjait is bevonja, például alapiskolás Zoli fiát, aki szakavatottan segédkezett a frissítőnek szánt kenyérszeletek vajazásánál és púposra rakásánál, hanem elsősorban az a tény. hogy hosszabb ideig tartó betegsége ellenére sem szünetelt a szervezet tevékenysége a községben. Segítettek a mezőgazdasági termények betakarításában, a szőlőszüretelésben. Kivették részüket a faluszépítésből. A művelődési ház felújítását követő munkálatoknál sem hiányoztak. takarítottak, ablakot mostak, csinosították a helyiségeket. A faluban élő idős polgárokról sem feledkeztek meg, felköszöntötték a 102 esztendős, mindanynyiuk örömére még mindig jó egészségnek örvendő Tóth Júlia nénit. De a lontói (Lontov) nyugdíjasotthon lakói is boldogan fogadták a látogatásukat. A szervezet sikeres tevékenységéhez az éneklőcsoport is hozzájárult. Az idén bejutottak a „Tavaszi szél” országos elődöntőjébe, és szépen szerepellek a „Daloló lpolyvölgy”-ön is. Nagyon jól sikerült a már hagyományos (sorrendben a kilencvennyolcadik) „Párosbál”, amelyen a nőszervezet adta a vacsorát. Alig fért be a sok ember a művelődési házba! S a tervek? Nem mondom, hogy hosszú lenne felsorolni. hisz a kétyi nők annyi és olyan feladatot tűznek ki célul, amennyit és amit el tudnak végezni. S ha szám szerint ez nem is sok, ha csak egyet is említek, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy nem a mennyiségre helyezik a hangsúlyt. Egyik legfontosabb feladatuknak az olvasómozgalom felélesztését tartják. Továbbá a helyi CSEMADOK-kal közösen egy tájházat szeretnének berendezni. Már gyűlnek az odaszánt tárgyak, van szövőszékük, régi szőtteseik, edényeik. Tervük megvalósításához kívánunk nekik mi is sok sikert, és ami nélkül siker sem lehet, támogatást az illetékes szervek, a hnb és a többi helyi szervezet részéről. Hiszen mint Kassai Árpád hnb-elnök is mondta: „egységben az erő, csak így fejlődhet a falu”. Lampl Zsuzsanna Valamennyiüknek köztünk lenne a helye! Az SZNSZ komáromi (Komárno) 3. számú alapszervezetének évzáró taggyűlését Borgula Mária elnök nyitotta meg. majd átadta a szót a kulturális műsor szereplőinek: a felnőtt szavatoknak és a kis óvodásoknak. akiknek kedves műsorát valamennyien megtapsoltuk. Érdekes volt a Prior áruház divatbemutatója is. Szép ruhákat láthattunk, csak az a kár — s ezt többen is megjegyezték —, hogy a bemutatott ruhákból az áruházban vajmi kevés kerül a pultokra! Elsődleges célunk természetesen az volt, hogy megvitassuk a jövő évben ránk váró feladatokat, miután eredményeinket, hiányosságainkat összegeztük, s levontuk belőlük a tanulságot. Ehhez hozzá szeretném tenni — nem dicsekvésként, hiszen sok munkánk van benne —, hogy a mi alapszervezetünk egyike a legjobban működőknek Komáromban. S reméljük, ez a jövőben is így lesz. Ezen a téren rejtett tartalékaink is vannak, hiszen a munkahelyi alapszervezetek megszűnése után nem minden nő talált meg bennünket. Pedig valamenynyiüknek köztünk lenne a helye, legyenek üzemi dolgozók vagy háztartásbeliek! Petőcz Kálmánné
