Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-03-20 / 12. szám

A vizek által a Bodrogköz zárt tájegység volt: földrajzilag viszonylag zártak voltak az egyes települések is, külső kapcsolat te­remtésére, fenntartására aránylag kevés lehetőség nyílott. Az őszi esőzések beálltá­val az alacsonyan fekvő falvak egy része csak lovon volt megközelíthető. Földutak, őszi tavaszi sártengerek, sötéttel takarózó falvak — egészen az ötvenes évek elejéig. Meghökkentő ellentmondás, e sokszáza­dos zártság ellenére aránytalanul szegé­­* nyes Felső-Bodrogköz népművészeti ha­gyománya. Van szóbeli népkultúra, valami, de az távolról sem arányos az idővel és századok fentebb rajzolt létformájával. A paraszti folklór utolsó jele itt a szövés, a szövésminta, a lakodalriias kendő, de szín­pompával, fantáziával az sem dicsekedhet. A bodrogközi falvak történetének és fej­lődésének egyik meghatározója: nem tud­tak terjeszkedni. Előbb a víz miatt, később a föld növekvő értéke miatt. A népszaporu­lat nőtt, viszont a községek belterülete 1945-ig alig vagy egyáltalán nem válto­zott. Kevés kivételtől eltekintve az egyes telekhatárok egyeztek a száz év előttiekkel. Bodrogközben is nyomon követhető a fo­lyamat: a nemzedéki vérségi alapon szer­veződő nagycsalád felbomlik, s átadja he­lyét a kisebb családi munkaszervezetnek. Ez az átalakulás Bodrogközben jóval las­súbb volt, mint másutt, mozgásiránya azonban lényegében azonos a paraszti vi­lág átformálásával. Ennek következtében sajátos képződmény jött létre a Bodrogköz egyes falvaiban: a több házas udvar, ahol három, öt család is zsúfolódik egy belhe­­lyen. Kisgéres (Maly Flores) klasszikusan bizonyítja ezt. Bodrogköznek sok „híressége" van: mo­csár, kolera, malária. Hírhedtté tette a kivándorlás is. Ismert tény, hogy a múlt század végétől az első világháborúig öt­venmillió ember hagyta el Európát. Ez is járvány, a kivándorlás embervesztesége fe­lért a pestis vagy a kolera középkori pusztí­tásaival. A monarchiabeli Magyarország kiván­dorlási statisztikája pontosan jelzi az érin­tett területeket: a mai magyar—szlovák, szovjet—román határvidéket. A kivándor­lás a valamikori Sáros, Szepes, Zemplén és Abauj-Torna megyék férfilakosságát há­nyadosa. Főleg Észak-Amerikába mentek innen. A Bodrogköz a vármegye kivándor­lási góca volt. Az ok: a népfelesleg, a megélhetés. A magyarok a Bodrogközből Amerikába ván­doroltak, Zemplén felső részéről, a termé­ketlen földekről meg szlovákok jöttek le azonos okok miatt. Különösen onnan men­tek sokan, ahol legnagyobb volt a nagybir­tok aránya. Leleszről 1903-ig a lakosság 60 százaléka vándorolt ki. Ma sem tudni pontosan, mennyien men­tek el a Bodrogközből. Ezrek. S mit hozott Amerika? Elsősorban pénzt. Bádogtetös házakat. S a visszavándorlók? Hiába járták a világot, lényeges változást nem hoztak. A kivándorlás és visszavándorlók történel­mi-társadalmi jelentése: felgyorsították a hagyományos bodrogközi életmód bomlá­sát. Azáltal is, hogy a kivándorlás és vissza­­vándorlás csatornája lett a szektáknak. Szociológusok kimutatták, hogy a szekták ténykedési területe egybeesik a ki- és visz­­szavándorlás nyomorterületeivel. Nagy­részt ez Felső-Bodrogközre is érvényes. A szekták — elsősorban a jehovisták — bázi­sát itt is a szegény, zsúfolt falvak protes­tánsai adják. A protestantizmus szektákra bomlásának történelmi folyamata a Bod­rogköz mikrovilágában is kimutatható. Bodrogköz történelme egyszerre szép és embert próbáló, nyugtalan, a honfoglalás­tól kezdődön telve örvényekkel. Tele van meghatározó változások sorával. S mi lehet itt az embernek rendelt gond? Megmaradni, fennmaradni s a küzdelemben is emelkedni. Megmarad­ni a vizek pusztítása ellen, a zsarnokság ellen, a kényszer ellen, a háborúk ellen, az üldözések ellen, megmaradni sokféle for­dulat örvényében. Megmaradni főtartással, megmaradni meghajlással, megmaradni alkalmazkodással, megmaradni küzdelem­mel. Királyhelmec (Kráf. Chlmec) a Felső- Bodrogköz szíve. E kisváros sokáig történe­lem-hordozó. Históriája magában foglalja, jellemzi vagy érinti környékének történel­mét is. íme, az idő változó arca: a régebbi múltból két pecsétje is van, egy XVI. és egy XIX. századi. Az első felirata: Sigillum Hos­­pitum De Helmecz 1561 (A helmeci ven­dégnépek pecsétje 1561). Dísze a szőlő­­vessző, a későbbi körpecsété is ez, csiz­más szőlősgazda és szőlőfürt. A bor, a szőlő, a vendégség itt szinte egyidős az emlékezettel. Helmecet eléri a tatárdúlás: határa a XVI. századtól adománybirtok, földesurai lesznek. A Kis-hegy emelkedőjére 1414- ben várat kezdenek építeni, amit 1548- ban Zemplén vármegye mint „rablófész­ket" leromboltat. A birtokosok sora: Bát­­hori. Nyári István, Lórántffy Zsuzsanna, a Rákócziak, majd a leleszi prépostság. A középkor itt is a nagybirtoké, perlekedő, császárszolga, lázadó, összeesküvő nagy­uraké. Rákóczi felszabadító fejedelem, de itt ő is csak birtokló. 1709: Helmecen és környékén a fekete halál, a pestis pusztít. 1792: Ismét ragályos betegség dühöng. 1827: éhínség pusztít. 1831: a dél-zempléni koleralázadás éve, 19 ezren esnek áldozatul, a lázadók vezetőit — száz embert — elretten­tésül felkoncolják. Petőfi járt itt 1847-ben. Helmeci, bodrogközi önkéntesek a sáto­raljaújhelyi 2. zászlóaljban harcoltak a sza­badságharc idején. Az első világháborúban 49 ember ve­szett oda. Nemzetőrség szerveződik, a Magyar Ta­nácsköztársaság hónapjaiban megalakul a direktórium. Tagjai: dr. Székely Károly el­nök, dr. Arnstein József, Denkó János, Gút Ernő, Hadházi Imre ... És még sokan. Ta­lán ez az első nagy összhang természet, föld és ember között, (me, a forradalmi lehetőség kiszabadulni a történelmi kény­szerek állapotából. Elfojtják. Helmecre be­vonulnak a Tanácsköztársaság alakulatai, utánuk román csapatok, majd csehszlovák katonák jönnek. A Felső-Bodrogköz Cseh­szlovákiához kerül, a direktórium tagjait elfogják, és Terezinbe internálják. A ma­gyar főszolgabíró helyét Moravek Antal cseh szolgabíró foglalja el. 1923-ban Haj­dú István, Kovács Gábor és Margita László megalakítja a kommunista párt alapSzerve­­zetét. Ugyanez évben megnyílik a szlovák tanítási nyelvű iskola. 1926-ban hat orvos és ügyvéd tevékenykedik Helmecen, illetve a Felső-Bodrogközben. Az ügyvédek szá­ma néhány éven belül tizenháromra nő. A gazdasági válság ide is elér: nincs munka, piac, a must ára a szódavizével azonos, felgyorsul a lakosság eladósodása. Ez már az adóhivatal s a végrehajtók világa. A bécsi döntés értelmében a Bodrogköz 1938 novemberében teljes egészében Magyarországhoz kerül. Nagygyűlésen til­(nőÍ3)

Next

/
Thumbnails
Contents