Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-03 / 1. szám
o co LU CC LU „Az ajtó nyílik. és köszöntik egymást az irgalmas látszatok." (Jókai Anna: Mindhalálig) Figyelj! Az elején kell, hogy kezdjem, jártam egy fiúval, olyan csendes és nem szemtelen, de szívesen járt velem, s én is vele. Aztán összetalálkoztam egy nála idősebb férfival, akiből csak úgy áradt a szép szó. az udvarlás, és még szerencsétlen is volt, mert éppen vált, ahogy ö ezt nekem mondta, és hogy csak az a vágya, hogy velem összekösse az életét. Később elmentünk egy lakásra, igaz, a barátjáé volt és ott szoktunk találkozni. Az első fiúmnak azt mondtam, hogy sok a tanulnivalóm, és azért ne is találkozzunk, mert akkor megbukok az érettségin, nincs időm. Ő azt mondta, jó, akkor majd, ha leérettségizel, ő már a katonaság után volt. mert csak egy évig volt katona. Én hazudtam neki, mert közben ezzel a másikkal találkoztam, de a szüleim azt hitték, hogy1 a fiúval találkozgatok. ha elmentem hazulról. És most egy nagyot sóhajtok, mert megtörtént, amire nem is számítottam, teherbe estem. A szüleim nagyon megharagudtak rám, mert megmondtam nekik, hogy nem attól a fiútól lesz a baba. Azt mondták, mindegy, hogy kitől, férjhez mész! Csakhogy a gyermekem apja nem vált el. Mit tehettem mást, felkerestem a régi fiúmat, és bevallottam neki, hogy úgy vagyok. Kértem, hogy ha szeret, vegyen el gyerekkel együtt, mert a szüleim kidobnak. A fiú először gondolkodási időt kért, de aztán mégis elveti feleségül. így lett a gyermekemnek apja. A férjem ekkor még esti főiskolára járt, ez a szüleimnek nem tetszett, bár nem velük laktam, hanem a férjemnél. Az anyám persze állandóan csalogatott haza. és egy szép napon otthagytam a férjem. Eljött értem, de az anyám lehordta mindenféle csavargónak, és elzavarta. El is ment. többé nem jött, csak a válóperes tárgyalásra, egyszer. Olyan kő nehezedett a szivemre, amit még most is hordozok, de a szüleim voltak az oka az én szerencsétlenségemnek, mert most már énnekem is el kellett mennem otthonról, mert a gyereksírást nem bírják. Itt vagyok egy szoba-konyhás lakásban a gyerekkel, a pénzből, amit keresek, alig jövök ki. Volt rá eset. hogy megismerkedtem valami fiúval, és el is mondtam neki. hogy kinek a felesége voltam, azt mondta, te megőrültél, egy ilyen rendes, jó fiútól elváltál! Hisz az már a suliban is lángész volt! Eljönnek egyszer velem, és kész, tovább nem kellek nekik. Igen. most már én is tudom, hogy kit vesztettem el. Már többször próbáltam szólni hozzá, én köszöntem neki, de ő azt mondta, nincs magával semmi beszélnivalóm. nem érek rá. Pedig nem jár senkivel, tudom, hiszen figyelem. Most itt vagyok a gyerekemmel kétségbeesve, a rokonok és a szülők áldozata. Azért írok. mit tegyek, ők úgyse olvassák a Nö-t és különben is ők tettek azzá, ami vagyok. Elnézést, mert sietek, sir a gverek, és már késő este van. Tisztelettel ..egv hosszú hajú elvált asszony”
