Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-07 / 6. szám
o * o D * Gál Sándor A nagy hegyek között Telt-múlt az idő, ama mesebeli is, az őszt követte a tél, amely hóhegyeket rakott az utak mellé, s olyan, de olyan szürkévé komorította az eget, hogy aki nem tudta, hogy tél után biztosan elérkezik a rigófüttyös tavasz, azt hihette, hogy új jégkorszak köszöntött a Hétpettyes házikót körülvevő mesevilágra. Csakhogy azt már Évike is tudta, hogy a tél sem tart örökké, s tél múltával, tavasz jöttén újra találkozhat Katalinka bogárkával a Hétpettyes házikóban; ott lesz Danyi papa, Boriska mama, meg a környék többi lakója is sorra: verebek, cinkék, pintyek ... Szóval Télország követei. Fagykirály és Orkán dühönghettek, csapkodhattak, sem a Hétpetytyes házikóban, sem a körülötte levő világban nem tehettek kárt. És hát — az igazat megvallva — nem is akartak kárt tenni. Azért terelgették maguk előtt a nagy felhődunyhákat, azért fújták szét a hópihéket, mert ez volt a dolguk. Persze, egyvégtében, megállás nélkül még ők sem dolgozhattak; időnként megpihentek s ilyenkor a felhők mögül előkukucskált a napocska. Az ilyen szép, csendes téli napok aztán sok-sok vidámságot hoztak. Szánkázást, sízést, korcsolyázást, kinek mi tetszett. Évike, apjukkal és anyukával, az egyik ilyen szép téli reggelen elutazott a nagy hegyek közé. Vitték magukkal a síléceket is, hogy a szikrázó domboldalakról lesuhanhassanak. Évikének persze előbb meg kellett tanulnia sízni. Kezdetben nemigen ízlett neki az egész, bőgött is egy-két sort, de aztán mégis megtetszett neki a sízés. Igaz, olykor nagyokat huppant a havon, de oda se neki. — Te apjuk — kiáltotta —, ha most látna Katalinka bogárka! — Vagy Karoslóca ... — Vagy Fekete Mozsár!... Az ám! Mennyi „vagy". A sok „vagy" között elakadt minden. S mert elfáradtak, lecsatolták a síléceket, s leültek a hóból kiálló barna sziklára napozni. Napozás közben apjuknak eszébe jutott valami. — Gyere — hívta Évikét —, építünk hókirálylányt és hókirályfit. Ez volt az a valami, ami apjuknak az eszébe jutott. Nem kellett kétszer mondani Évikének, sőt anyuka is beállt hókirálylány-építőnek. Gömbölyítették a havat, gurították, aztán egyszer csak talpra állították. Ide az egyiket, oda a másikat. Fátylat, sapkát, kendőt szabtak, tű nélkül is ruhát varrtak, ennek szoknyácskát, annak nadrágot, meg ne fázzanak a havas királyok... Mire elkészült a hókirálylány meg a hókirályfi, már egy sereg kiváncsi síző állt köréjük karéjba, s nézte a két szépséget. Még egy barna mókus is felébredt az odújában, lesuhant az egyik fenyőfa törzsén, és odaállt bámészkodni a többiek közé. De nem bámészkodott sokáig, hanem visszaszaladt az odújába, ahol egy tölgyfalevélen őrizte a Minden Mókusok Varázstobozát, amellyel, ha valamit megérintettek, azon nyomban életre kelt. Fogta a varázsbotot, s újra leszökött a hóra, megérintette a varázstobozzal előbb a hókirálylányt, majd a hókirályfit, akik az érintéstől azon nyomban megelevenedtek. Ha nem lettem volna ott magam is, el se hinném, hogy így történt, de ott voltam, s láttam, amint a hókirálylány, a hókirályfi és a mókus megfogták egymás kezét, és táncra perdültek. Beállt a táncba Évike is, és később mind-mind az a sok sízö kislány és kisfiú, aki akkor ott volt a domboldalon, és addig táncoltak, amíg el nem fáradtak, vagyis estig. Este, amikor bealkonyodott, a táncolok szépen hazamentek, mert a sok táncolástól igen megéheztek. Voltak, akik nem is vacsoráztak, hanem egyenest az ágyba bújtak, mert a táncban úgy elfáradtak, hogy nem győzték kivárni, amig elkészül a vacsora. Kint a domboldalon csak a hókirálylány és a hókirályfi maradt. Ők se fáradtak, se éhesek nem voltak, sőt még csak nem is fáztak. Frantisek Hrubín A tó jegén Akad, ki menten keresi A kemencét, ha hó esik, hogyha fagy van, zimankó, s jégpáncélt kap patak, tó. De az igazi legények a kemény téltől nem félnek. Én is közéjük tartozom: korcsolyázom a tavon. Milena Lukesová Fehér tél Komoly tél van hajnal óta, a felhő pihéit ontja. Kavarja a szél a havat, a pihékkel messze szalad. Fekete kutyánk megjárta, hogy kifutott az utcára. Belőle hófehér ebet varázsolt a vad fergeteg. Fiigedi Elek fordításai Kedves Gyerekek! Gál Sándor meséje egyik részlete a nemrég megjelent „Mese a Hétpettyes házikóról” című könyvnek, amelyet a budapesti Móra és a hazai Madách kiadó közösen adott ki. Közületek a nagyobbak bizonyára ismerik a ..Mesét mondok, valóságot” című Gál-könyvet, nos a ..hétpettyes” mesék is ugyanebből a forrásból merítenek. Ha még nem ismernétek a könyvet, kérjétek meg szüléiteket, vegyék meg nektek. Bizonyára jól elszórakoztok majd Évike és Apjuk mesés kalandjain, amelyekben a számotokra jól ismert mai élet elemei keverednek a varázslatos és régi-régi népi hagyományokat őrző világ történéseivel. mmmm * * immm Csurgai Szilvia (4. oszt.) rajza 2. számunk rejtvényének megfejtői közül könyvjutalomban részesül Brózman Zsolt füleld (Firakovo), Wiedermann Barbara mihályfai (Michal n. O.j. Daru Zsolt vágsellyei (SaTa). Nágel György tallósi (TomaSíkovo) és Muszka László kisgéresi (Maly Horeá) olvasónk. Rejtvényünkben ma Carlo Collodi olasz meseíró híres gyermekkönyvének címét fejthetitek meg, amelyet Walt Disney rajzfilmje tett világhíressé. Meghatározások: L 1. írásjel. 2. Római egy. 3. Beszélni nem tudó. 4. Oxigén. 5. Félrevezet. 6. Római száz. 7. Tévedés. 8. Imre. 9. Vágóeszköz. Megfejtéseiteket küldjétek be címünkre: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanoviéova 20.
