Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-21 / 51-52. szám
A h á n y fia ta l ann yi ö tle t Baráti Anna óvónő tevékenyen vesz részt a kulturális műsorok előkészítésében, úgy is mint szerző. Gitárra írt kompozíciójával a járási politikai dalfesztiválon 2. dijat nyert Az ipolysági (Sahy) alapiskola kis tanulója Zelk Zoltán versével köszöntötte a városi nőszervezet értékelő gyűlését. A költő szavai, a „Nem érem el a kilincset..." foglalkoztattak még hazafelé menet is a vak éjszakában. Valóban, hányán nem érték el most sem a gyűlés színhelyén a pionirház ajtajának kilincsét a négyszázötven főt nyilvántartó nőszervezet tagjaiból. Foghíjasak maradtak a sorok az amúgy sem nagy teremben. Pedig az esztendő eredményes volt. A számvetés előkészítése s a velejáró műsor megszervezése nem kis feladatot rótt a vezetőségre. A tagok, akiknek tevékenységéről, jó munkájáról szó volt, mégis távolmaradtak az „Eredményhirdetésről." Olyan volt ez, mintha a sportoló, aki győzelmet aratott, nem venne részt a díjkiosztáson. Lehet, hogy a korai időpont, a délután öt órai kezdés volt az oka. Elmondhatom, hogy a föbeszámoló az értékelt időszak sokrétű tevékenységéről adott számot. Társadalmi munkáról, amelyben benne foglaltatott mind a népgazdasági feladatok teljesítésének elősegítése, mind az életkömyezet óvása-szépítése, a nők politikai látókörének szélesítése, a szabad idő hasznos-szórakoztató eltöltése és sok egyéb tevékenység, amely a szocialista család megszilárdítását szolgálja. Nevek hangzottak el, dicséret és elismerés azoknak a nőszervezeti tagoknak a „számlájára", akik a legtöbbet segítettek a mezőgazdasági idénymunkákban, a családi események megszépítésében a pütön keresztül, részt vállaltak a Jemeni Köztársaság javára rendezett ruhaneműgyűjtésben, szeretetet vittek az ipolybéli (Bielovce) gyermekotthonba, sokféle figyelmességgel fordultak régi tagjaik és a város idősebb polgárai felé az öregek iránti tisztelet hónapjában és ott voltak mindenütt, ahol a választási program teljesítését kellett jó példával előmozdítani. Amilyen tartalmas volt az értékelt időszakban végzett tevékenység, olyan tartalmas a terv is, amelyet az elkövetkező időszakra — a hazánk felszabadulása 40. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikkal együtt — kitűztek. Még az ülés megkezdése előtt elbeszélgettem néhány fiatal nőszervezeti taggal. Köztük a szervezet elnökével, aki február óta tölti be a tisztséget. Bellus Júliát még középiskolás kora óta ismerem. Már akkor is amolyan örökmozgó tagja volt az iskola ifjúsági szervezetének, minden kulturális akció részese. Ezt a pozitív értelemben vett nyugtalanságot, ezt a tenni vágyást hozta magával a városi nőszervezet elnöki tisztségébe is most, abban az életkorban, amikor az ember a legtöbbet tud adni önmagából. Bellusné nagy eredménynek tartja, hogy a nöszövetségi kongresszus óta eltelt néhány hónap alatt huszonöt új tagot tudtak megnyerni a szervezeti munkának. Főleg fiatalokat, akiktől elvárják, hogy sok ötlettel segítsék vonzóbbá tenni a szervezeti életet. Három fiatal anyát faggattam közülük. Solmosiné Lehotkay Márta, a városi népkönyvtár dolgozója irigyli a szervezet középkorú és idősebb tagjait mondván, hogy nekik több idejük jut a társadalmi tevékenységre, mint a kisgyermekes anyáknak. Persze rajtuk is lehetne segíteni. Például szombat délután szervezni egy-egy összejövetelt, tanfolyamot, kézimunkakört úgy, hogy a gyerekek is ott lehessenek. Van erre lehetőség náluk a könyvtárban, ahol még egy helyiséget szeretnének „kisajátítani" a gyerekek számára. Hogy míg az anyukák kötnek, varrnak, tereferélnek, a gyerekek ott játsszanak a közelükben. Ilyen módon próbálják megszervezni a hidegkonyha-tanfolyamot is a helyi Jednota segítségével. Baráti Anna óvónő azt javasolja, hirdessenek amolyan „ki mit tud" versenyt a nők körében, hogy a fiatalok megcsillogtathassák tehetségüket, a nőszervezet vezetőségének pedig legyen áttekintése, kinek a tudására, képességére miben-mikor számíthat. Arra vonatkozóan is van jó ötlete, miképp lehetne felkarolni a szülési szabadságon lévő anyukákat az új lakótelepeken. Minden toronyházban akad az alagsorban egy-egy olyan helyiség, amelynek nem sok hasznát veszik a lakók. Ha önsegéllyel berendeznék, lakályossá tennék, összejöhetnének benne a szülési szabadságon lévő anyukák kellemesen hasznos tapasztalatcserére sorstársaikkal és a gyerekekkel. Az ötletet egy kassai (Kosice) bérház lakóitól kapta, ahol a férfiak barkácsoló műhelyt rendeztek be hasonlóképpen az alagsorban. Smetana Ildikó az élelmiszerbolt dolgozója az emberek közti kapcsolatok javításában lát sok lehetőséget. Náluk a Jednotában közvetlenebb lett a vevő-eladó kapcsolat, amióta Dobos Jánosné vezeti a boltot. Tagja a városi nőszervezetnek és a Mindent az emberért mozgalom szellemében vigyázza a vevők udvarias kiszolgálását, és arra törekszik, hogy az áruválaszték a lehető legszélesebb legyen. Smetanáné örömmel újságolta, hogy az északi lakótelep óvodájában spartakiádra készülnek szülők és gyerekek, és szerdánként, este hét óra felé vagy negyven nő indul kis batyuban tornaruhával a tornaterem felé, ahol Somló tanárnő vezetése mellett tornáznak. Sokan vannak még azonban a fiatalok között, akik miután megváltak az ifjúsági szervezettől, nem találják a helyüket. Maguk is érzik hiányát a közösségi kapcsolatnak, de még nem jutottak el a nőszervezet ajtajáig. Segíteni fognak nekik megtalálni szervezeti életükben azt a mágnest, amelynek vonzása megszünteti a tétovázást, és bekapcsolja őket szervezetük vérkeringésébe. A nőszervezet fiatal tagjai optimisták. Bíznak benne, hogy ez sikerülni fog. Bíznak benne azok az idősebb tagok is, akiket a fiatalok „irigyelnek" nem gondolva arra, hogy kezdetben nekik is mennyi gonddal kellett szembenézniük. Milyen türelmes helytállásra volt szükség, hogy áthidalják a nehézségeket, melyek legtöbbször a maradi nézetekből, megnemértésből adódtak. Közülük sokat elismerő oklevéllel, az SZNSZ emlékérmével tiszteltek meg már korábban és ezúttal is, az értékelő gyűlésen. Tudjuk azonban, hogy munkájukat nem lehet eléggé értékelni, mert felbecsülhetetlen erkölcsi és gazdasági értékeket teremtett szűkebb közösségükön keresztül egész társadalmunknak. Az elnök is megerősíti, hogy tevékenységük eredményét a jövőben is az idősebbek tapasztalataiban és a fiatalok A főbeszámolót, amely az értékelt időszak sokrétű tevékenységéről adott számot. Bellus Júlia, a városi nőszervezet elnöke terjesztette elő (nőig) Munkájukkal felbecsülhetetlen erkölcsi és gazdasági értéket teremtettek
