Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-11 / 50. szám

TUDÓSÍTÁSOK Rekordidő alatt A nagykürtös! (Vefky Krtís) járásban az ipolynyé­­ki (Vinica) Béke Egységes Földmüvesszövetkezet volt az egyedüli gazdaság, amely az idei őszi betakarítási munkákhoz nem vette igénybe a pat­ronáló üzemek dolgozóinak vagy a társadalmi szervezetek tagjainak a segítségét. Vonatkozik ez a szölöszüretre is. A 105 hektárnyi termőterületen a szőlészeti csoport asszonyai, a mellékküzem­­ágban dolgozó nők és a nyugdíjas szövetkezeti tagok szedték a szőlőt. S hogy idejében végeztek vele, annak köszönhető, hogy a szövetkezet veze­tősége következetes irányító munkával és persze megfelelő jutalmazási rendszerrel biztosította a dolgozók fokozott munkaaktivitását. Például szer­ződést kötöttek tagjaikkal, melynek értelmében a napi 3 óra túlóráért a napi alapbér 50%-át kapják, szombatonként, vasárnaponként pedig 100 százalékos bérpótlékot. Hogy ez a jutalmazá­si rendszer bevált, az is bizonyítja, hogy az idén rekordidő alatt végeztek az őszi betakarítási mun­kákkal. Munkájuk elismeréseként A rimaszombati (Rim. Sobota) cukorgyár apát­­újfalusi (Opatovská Nová Vés) répalerakatán már hatodik esztendeje Simon Istvánné irányította a répaátvételt és -szállítást. Idén szeptember 19-én kezdődött a kampány, és november 10-ig kellett beszállítani a tervezett 7 145 tonna cukorrépát. Mint Simon Istvánné megjegyezte, a csúcs idején reggel hattól este hatig tartott a munkaidejük. A répalerakat vezetőjének előreláthatólag karácso­nyig lesz még dolga, míg a Csehszlovák Autóköz­lekedési Vállalat nagykürtösi (V. Krtís), losonci (Luőenec) és rimaszombati üzemének tehergép­kocsijai elszállítják a répát a cukorgyárba. Beszélgetésünk során derült ki, hogy Simon Istvánné a helyi nőszervezet elnöke is. Idei tevé­kenységükről elmondta, hogy továbbra is patro­nálják az ipolybalogi (Balog nad Ipfom) gyermek­­otthont. melynek lakóival két alkalommal is talál­koztak. A nőnap alkalmából szép kézimunka-kiál­lítást rendeztek. A tavaszi és nyári faluszépítés keretében 240 óra társadalmi munkát végeztek. Az 50 tagú szervezet munkáját az SZNF 40. évfordulója alkalmából megtartott járási ünnepi ülésen „Az SZNF 40. évfordulója emlékérem"-mel méltányolták. Példás boltvezető, jó közösség Ipolyságon (§ahy) a Zdroj 008-06-os számú élelmiszerboltjának és az ott dolgozó nyolctagú szocialista brigádnak is a vezetője Rados József­­né. Huszonnyolc éve dolgozik a kereskedelemben, s gazdag szakmai ismereteinek és tapasztalata­inak köszönhető, hogy a vezetésére bízott élelmi­szerboltban példás a rend, udvariasak az eladók, és évről évre túlteljesítik a kiskereskedelmi forga­lom tervét. Ebben az évben 8 millió 530 ezer korona a tervük, a harmadik negyedévét 62 ezer koronával túlteljesítették, október végéig megközelítették a 7 millió koronás forgalmat, igy várható, hogy az idén is jóval több árut adnak el a tervezettnél. A szocialista brigád tagjai munkájuk mellett a vállalt kötelezettségeket is példásan teljesítik. A vállalt 100 kg hulladékpapír helyett már 1 200 kg-ot gyűjtöttek, megtakarítanak 20 kWó villamosenergiát és 100 Kcs értékű csomagolópa­pírt. Rados Józsefné boltvezető dicséri a túlnyomó­­részt fiatalokból álló kollektívát, amelynek nagy érdeme van a tervmutatók teljesítésében. Termé­szetesen, része van ebben az üzletvezetőnek is, akit egyébként tavaly nagy megtiszteltetés ért: „A kereskedelem példás dolgozója" ágazati kitünte­téssel méltányolták a szocialista kereskedelem fejlesztésében végzett munkáját. Karácsony előtt Nagyzellöben (Veiké Zlievce), a nagykürtösi (Vef. Krtís) járás 600 lelket számláló falujában a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet a boltvezető nélkül maradt vendéglátóüzem helyiségeiben né­hány évvel ezelőtt cukrászműhelyt létesített. Azó­ta Lavrík Jolán és Gorej Mária cukrászmesterek készítik itt a finomabbnál finomabb törökmézet, habcsókot, kuglófot, töltött kifliket és más süte­ményeket. A kis cukrászműhely termékeiből az egész járás cukrászdáiba, eszpresszóiba és tej­­boltjáiba szállítanak, s ilyenkor karácsony előtt a duplájára, háromszorosára kell növelniük a terme­lést, hogy ki tudják elégíteni a fogyasztók megnö­vekedett igényeit. A cukrászműhelyben egész éven át egyenletes munka folyik, és az eddigi eredmények azt mutat­ják, hogy Lavrík Jolán és Gorej Mária a 240 ezer koronás termelési tervet már december elején teljesítik. Bodzsár Gyula Sok vagy kevés ? A ravatalozó hatalmas üvegfalán árad befelé a késő őszi verőfény. Az épület nyugat felé néz A temetéseket általában délután rendezik, amikor nyugovóra készül a nap. A fekete tabló is a nyugati oldalon áll, mintegy jelezve, hogy a koporsó lakójá­nak napja már leáldozott Szőke asszony képmása tekint ránk a tablóról, szája szélén a jól ismert félmosoly. Alatta a név: Derján Jánosné 1933— 1984. Élt tehát ötvenegy évet Sok vagy kevés ? Férje, Derján János csak harmincegy évet élt Egy év híján negyedszázada hunyt el. Emlékét nem fakítja az idő múlása. A Sárospatakon töltött évek­ben sokat gyarapodott szellemiekben. Feltöltődött, azután mikor városunkba került csak úgy árasztot­ta környezetében a felgyülemlett tudást a jó közös­ségi szellemet. Kiváló pedagógus volt, tehetséges színjátszó, utánozhatatlan konferanszié, sőt kórus­vezető is. Fiatal házas, kétgyermekes családapa. Élt 31 évet. Úgy rémük, városunkban ő volt az infark­tus első fiatal áldozata. Azóta sűrűn találkozunk ezzel a tragédiával. Derján Jánosné huszonhét évesen maradt özve­gyen. Kevés szép élménnyel, annál több gonddal maga előtt. A nagymama segítségével nevelgette a gyerekeket. Két özvegy, két félárvát Amint tehette, munkaviszonyba lépett Két évtizeden át adminiszt­ratív munkakört töltött be az iskolában. Korán lett nagymama, vitte-hozta az unokákat a másik nagy­mamához, aki felügyelt rájuk. S közben súlyos betegen intézte a tatarozást, majd az új ház építése körüli teendőket Igen nagy akaraterő kellett hozzá, hogy még az iskola szakszervezetében, a helyi nőszervezetben, a pütben is részt vállalhasson a munkából. Sokan kérdezték, sokszor:hogyan bírja? Az év elején még egy súlyos betegség támadta meg. A műtét után még talpra állt, de erejéből, bármily erős volt az akarat már nem futotta többre. Élt ötvenegy évet Ötvenegy év — ilyen életsors mellett — sok vagy kevés? Kisvárosunk magyar iskolájának tantestületéből aránylag sokan nyugszanak már a temetőben. De­rékba tört életek. Harmincasok, negyvenesek. Fe­ledhetetlen kollégák, akiknek emlékét tisztelettel őrzik az egykori tanítványok és pedagógustársak. Mert az igazi humanizmus, az együvé tartozás tudata — erősebb, mint a halál. Győri Sarolta ■ KÉREM ■ A ■ PANASZKÖNYVET! Körülbelül egy hónapja vásároltam egy pár sötétkék félcipőt Gálacipőnek szántam, Igy nem sajnáltam érte a háromszáz koronát Elé­gedett voltam, mert sikerült végre olyan cipőt találnom, amely nemcsak szép, hanem kényel­mes is. A pénztárnál kifizettem, megvártam, míg becsomagolják a „luxusterméknek" járó dobozba, és örömmel indultam haza. Örömöm és elégedettségem azonban nem sokáig tartott Ugyanis egyszeri használat után az egyik cipőmről a kis pótolható sarokrész leesett, és mivel nem vettem azonnal észre, cipőm sarkán a bőr megrongálódott az orrát pedig szép fehér karcolások „díszítik". Felháborodtam a tönténteken. A sarok ugyan pótolható, de mit kezdjek az orrával? F’róbél­­tam magam nyugtatgatni, akárhogy is van, el mégsem dobhatom, hiszen új cipő. Felvettem hát második alkalommal is. Most meg mind a két saroknak az alja elveszett. Van még belőle ugyan néhány darab, amit a cipőhöz csomagol­tak, de ha minden alkalommal újat kell rá tennem, akkor elfogy a tartalék, és a sarok bőr része is alaposan elkopik. Hát ilyennek kell lennie egy luxusterméknek?! Vagy ezt a cipőt csak a szobában szabad viselni, ahol se por, se sár nem éri? így talán sértetlen maradna. De hát. szobapapucsot ennyiért? Ezek után kérdezem én, ez esetben a parti­­zánskéi cipőgyárat, hogy mit értenek ők „lu­xus" jelzésen ? MAGYAR SÁNDORNÉ, GÖMÖR (GEMER) Panasszal fordulok Önökhöz, amely nem ma­gánügy, hiszen vagy negyven-negyvenöt csalá­dot érint Az ö nevükben is szóvá kell tennem, hogy Gabófkovóban két utcában még április­ban megkezdték a központi gázvezeték besze­relését azzal, hogy szeptemberben megkezdő­dik az üzemeltetés. Most már november eleje van, hideg, nyirkos, ködös az idő, és mi fagyos­­kodunk a fűtötten lakásokban. Állandóan bejá­runk a hnb-re érdeklődni, ahol mindig némi megnyugtatással bocsátanak irtunkra, s a leen­dő kényelemre utalva türelemre intenek. Az emberi türelemnek is van azonban határa. Gon­dolom, szocialista társadalmunkban nem for­dulhat olyasmi elő, hogy egy édesanya azért nem hozhatja haza csecsemőjét a kórházból, mert otthon hideg lakás várja. Gabófkovóban pedig ez a helyzet. A lakások többségében a hagyományos kályhával való fűtés is lehetet­len. mivel a kéményeket átszerelték gázfűtés­re. Kérdem az illetékes gázmüvektől, milyen munkaszervezés, milyen munkafegyelem az, hogy így csúszik a határidő? Ki a hibás? A mesterek, akik rosszul szervezik a munkát, az üzem, amely nem biztosítja az alkatrészeket vagy a hnb, amely nem szorgalmazza elég hatékonyan az ügyet? Szeretnék kérdéseimre választ kapni az illetékesektől, és megtudni a biztos időpontot is, mikor melegedhetünk vég­re az Ígért gázkályha mellett és főzhetünk a gáztűzhelyeken ?l HUSVÉTHNÉ BÖLCS VERONIKA. GABCÍKOVO (tot)

Next

/
Thumbnails
Contents