Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-11 / 50. szám

Marie Kabrhelovának, a CSKP KB Titkársága tagjának, a Csehszlovák Nőszövetség elnökének visszaemlékezése Antonín Zápotockyra, születésének 100. évfordulóján

Minden találkozás nagy, értékes, okos személyiségekkel új tartalommal gazdagítja az ember életét, kitörölhetetlen nyomot hagy emlékezetében, feledhetetlen élmény marad. Ilyen mély és tartós benyomást keltett mindenkiben a találkozás Antonín Zápotockyval. Amikor megismertem Antonín Zápotockyt, fiatal párt- és szakszervezeti funkcionárius voltam. Talán azért maradt meg emlékezetemben kedves öreg barátként, a fiatalok okos, igényes tanítójaként.

Annak a nemzedéknek vagyok a tagja, amely óriási lelkesedéssel, optimista tenni akarással kapcsolódott be a politikai életbe, azokban a feledhetetlen májusi napokban, ezerkilencszáznegyvenötben. Gyermekkoromban megismertem a kapitalista rendszer igazság talanságait, kegyetlenségét. A fasiszta megszállás

A

z ifjú

s

á

g ta

n

ító

ja és b

a

rá

tja

(nöí)

sötét éveivel együttjáró félelmet, erőszakot és gyűlő letet nagyon intenzíven éltem át. Haladó szellemi apám és barátai megértették velem, mit jelent e szocializmus, kik és mit akarnak a kommunisták milyen erős támaszunk a Szovjetunió.

És így, amikor abban az esztendőben kertjeinkber korábban kivirágoztak a szegfűk — mintha a természet is felkészült volna felszabadítóink, a Vörös Hadsereg tagjainak fogadására — százezernyi ifjú társam mai együtt magam is, amint Nezval szépséges versso rai mondják: „átnyújtottam szavazatom a forradalom jegyében".

Beléptem a kommunista pártba. Hazánk boldog jövőjébe vetett hittel és azzal a mélységes meggyőződéssel, hogy kommunista pártunk helyes úton vezérli majd népünket. Ezerkilencszáznegyvenhatban kaptam pártfeladatul, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban tevékenykedjek, az új, szakszervezeti tisztségviselő nemzedéket neveljem. Ekkor találkoztam először Zápotocky elvtárssal.

Antonín Zápotockynak mindig szoros és élő kapcsolata volt a dolgozókkal. Egyetlen olyan alkalmat sem szalasztott el, amely lehetőséget nyújtott az együttlétre, a beszélgetésre velük, arra, hogy megnyerje őket a párt politikájának, a szakszervezeti mozgalomnak, hogy tanácskozzon velük, és megismervén problémáikat, segítse őket. Rendszeresen járta az üzemeket, felszólalt az üléseken, értekezleteken, részt vett a helyi szakszervezeti vezetőségek ülésein. Az emberek szerették, bíztak benne, és ha azt hallották, jön Zápotocky elvtárs, mindenki hallani akarta őt. A legbonyolultabb dolgokról is úgy tudott beszélni, hogy azt mindenki megértette. Figyelmét leginkább az ifjúság felé fordította, főleg azokra, akik őszinte vonzalommal érdeklődtek minden új iránt, ami nálunk kommunista pártunk segítségével született; akik az emberekhez való viszonyukkal igyekeztek pártunk politikáját meghonosítani a mindennapi életben. Figyelemmel kísérte a fiatalok munkáját és fejlődését. Gondoskodott róla, hogy a szakszervezet és a tapasztalt funkcionáriusok felkarolják őket, persze nem úgy, hogy egyengessék és megkönnyítsék előrehaladásukat, ellenkezőleg, azt tartotta fontosnak, hogy minél igényesebb feladatokkal terheljék meg őket, hogy ezek megoldása közben kibontakozhasson tudásuk, képességük.

így fejlődtek a fiatal tisztségviselők, akik elsajátították a szakszervezeti munka alapjait és lépésről lépés-