Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-11 / 50. szám

Emlék és valóság

A szövetkezetesítéssel kapcsolatos legelső emlékeim zavarosak. Apám arcát látom, ahogy fejét két kezével alátámasztva gondterhelten ül az asztal mellett. Kontingens, kutak, belépési nyilatkozat munkaegység, harmadik típusú gazdálkodás — mind megannyi érthetetlen kifejezés. Csak apám komorságából és a családban napok óta tartó feszültségből következtettem: sorsdöntő dolgokról van szó.

Később ment minden a maga útján. A gyerekeket az események sora nem érintette. A nagyok dolgában nem illett kíváncsiskodni, az ellesett szavakból, mondatokból pedig mi, gyerekek még nem sokat értettünk.

A következő éles emlékem egy téli estéhez fűződik. Apám délután jött meg a városból, s mint ilyenkor mindig, most is az első szoba asztalára tette le aktatáskáját Abban a korban voltam már, amikor mindent megfigyeltem, szemmel tartottam, kíváncsiságomat semmi sem kerülhette el így vettem észre azt, hogy anyám — mint más ilyen alkalomkor is — átszámolja az aktatáskában lévő pénzt Mert apám könyvelő volt; a tagság havi bérét hozta a városból. S anyám mindig aggódott: vajon nem csapták-e be apámat a bankban ? Az esti fizetéskor nem hiányzik-e majd belőle ? Megnyugodva jött ki a szobából, mindent rendben talált Egyedül voltam a konyhában, amikor a járási instruktor rám nyitotta az ajtót Apámat kereste. Előbb az aktatáska felől érdeklődött, majd erőszakkal kiküldött apámért az istállóba. Mire viszszatértünk, az instruktornak siethetnéke támadt. Pár szót váltott csak apámmal, majd idegesen távozott Anyám gyanút fogott. Berohant a szobába; az aktatáskából hiányzott .egy kötegnyi pénz. Tízezer a harmincötből. Úristen! — sikottotta anyám, s villanylámpát ragadva futott az instruktor után. Apám semmit sem értve az egészből csak kimeredt szemmel nézett utánuk, majd gyors léptekkel követte őket Sejtettem mi történt futottam hát én is szüleim után. A falu közepén értük utol az instruktort éppen egy autóba akart beülni. Anyám kabátujjánál fogva rángatta vissza. Szóváltás, huzavona, de végül mégis elindult az iroda felé. Utána anyám, villanylámpája fényét le nem véve az instruktor zsebre dugott kezéről. Az iroda bejáratánál az instruktor előzékenyen előre engedte szüléimét engem is belökött utánuk. Ő egy pillanatra hátra maradt. Rendőrök, kihallgatás — a pénz

sehol. Anyám kezét tördelve esküdözött; átszámolta a pénzt mind megvolt, hol van hát a tízezer? Csak az instruktor vehette el. De nála pénzt nem találtak. A szégyen rajtunk marad — hajtogatta anyám —, miből térítünk meg ennyi pénzt a tagok fizetését? Hiszen tízezer korona elképzelhetetlen nagy összeg... Anyám kétségbeesésében minden percet mozdulatot már százszor is átforgaottt magában. S egyszerre csak mint a nyíl, kiröpült az ajtón. Az ajtó mögött egy seprő állt. e mögé bedobva a csomag pénz A fizetést este kiosztották, az instruktor többé nem mutatkozott a faluban.

Tizenkét évesen markot szedtem mert a domboldalon nem tudott feljutni a kévekötő aratógép, kézzel kellett learatni a gabonát, a munkaerő meg kevés volt. Szalonnát ebédeltünk, és késő estig dolgoztunk. Másnapra belázasodtam. És nagyon sajnáltam, hogy a velem egykorúak mind ott tehetnek az aratásnál, csak nekem kell az ágyat nyomnom.

Újságíróként sorra jártam a szövetkezeteket Még ma is gyakran eszembe jutnak az akkori szövetkezeti irodák, telepek. Egy asztal, egy szekrény és néhány szék. Sáros padló. porlepte iratok. Az istállókat még nyáron is csak gumicsizmában lehetett megközelíteni, mert a gazdasági udvarokon bokáig ért a sár. A fejők, állatgondozók panaszkodnak, hogy nehéz a munka, kevés a takarmány, hullanak az állatok, gyér a kereset.

S aztán évről évre fokozatosan változott, javult a helyzet. A közös legnagyobb ellenségei is meggyőződhettek a szövetkezetesítés előnyeiről. Megszilárdult a gazdálkodás, évente milliókat érő állóeszközökkel, rendszeres nyereséggel szaporodik a közös. Kombájnok és automata gépsorok végzik a munka nehezét Számítógépek segítségével könyvelnek, s a fizetés előtt páncélszekrényben őrzik a tagság milliót is meghaladó bérét. A párnázott ajtajú irodákban preszszókávéval kínálják a kényelmes fotelban ülő vendéget.

Hol van már a harmincöt évvel ezelőtti nehéz kezdet?! Csak emlékként maradt meg azokban, akik átélték, akik részeseiként vitték egyre előbbre. A fö/dművesszövetkezetesek X. kongresszusának küldöttjei is. akik ma már a maga valóságában, a biztató holnapban látják szocialista mezőgazdaságunk megalapozott jövőjét.

H. ZSEBIK SAROLTA

KÖNÖZSI ISTVÁN felvételi

A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja XXXIV. évfolyam

Főszerkesztő:

HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET

Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA

Szerkesztőségi titkár: NESZMÉRI RÓZA

Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES

Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata., 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava. Martanoviőova 20. Telefon — titkárság: 585-19; főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kős. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V.. József nádor tér 1.)

Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével.

Nyomja: Vychodoslovenské tlaőiarne n. p„ 042 67 Kosice. Svermova 47.

Indexszám: 49 413

Kéziratokat és képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza.

Címlapunkon: A petényi (Perin) szövetkezel üzemi konyhája. írásunk a 12—13. oldalon. Kiiniizsi István felvétele