Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-04 / 49. szám

Látogatóba érkeztem vasárnap délután. A családban két iskolás gyerek van. Mindig vidámak, jókedvűek. Most szomorúnak tűntek.

— Anyu nem akar cukrászdába jönni — szótagolták, s könnyeik gyűltek —, pedig még tegnap megígérte!

— Igen, megígértem, egész nap főztem, mostam, takarítottam ... Bár ez nem is lenne baj, csak ha arra gondolok, hogy autóbuszra várjunk, húsz percig utazzunk a lakótelepről a város központjába, s a cukrászdában talán egy órát is álljak a sorban, aztán ágaskodjak, hogy a magas pultról levegyem a tányérokat, s közben borzasztóan vigyázzak, nehogy a nyakamba boruljon a sütemény, a tömegben a tányérokkal a kezünkben tolakodjunk az asztalokhoz, itt újra álljunk sorba, várjunk, míg lesz üres asztal s végre leülhetünk, és ezek után sürgessem a gyerekeket, ne tekingess jobbra-balra, egyél gyorsan, mert az asztalra már többen várnak kezükben a megrakott tányérokkal... És arra, hogy míg a gyerekek a süteményt majszolják, én kávét igyák, gondolni sem merek, mert vasárnap délután Kassa (Koéice) bármelyik cukrászdájában szinte lehetetlen nyugodtan kivárni míg a forró kávé iható lesz. Hát ezért nem szívesen megyek vasárnap cukrászdába, különben hétköznapokon sem valami élvezet. Hogy miért? Ajánlom, nézz körül a kassai cukrászdákban — sorolta el gyorsan a gyerekek édesanyja.

Ez igazán nem volt nehéz, csak 11 cukrászdába kellett elmennem. Ha kávéházakban, borozókban, vendéglőkben — vagyis ott, ahol szeszes italt is kínálnak — vállalkoztam volna terepszemlére, sokkal nehezebb lett volna a dolgom, ugyanis csaknem 120 helyen kellett volna körülnéznem.

— No, de ez két különböző dolog, és éppen ezért nem hasonlíthatja össze! — mondta határozottan a Kassai Városi Nemzeti Bizottság üzlethálózati szakosztályának dolgozója.

De kijelentését már nem indokolta meg. Egyetértek, ez bizony két különböző dolog. Tehát ne hasonlítsuk össze a számokat, a 11 -et és a 120-at. Úgy vélem, nem szükséges részletezni, hogy kiket szolgál a cukrászda és kiket a kávéház, borozó stb. Ezzel szemben mindkét vendéglátóegység küldetése, feladata ugyanaz: a vendéget kellemes, kulturált környezetben VENDÉGÜL látni, hozzájárulni ahhoz, hogy szabad idejét jól töltse el, vagyis a cukrászdában, a kávéházban mindamellett, hogy fogyaszt, pihenjen is, jól érezze magát. Nem akarunk párhuzamot vonni a kassai cukrászdák és kávéházak között, csupán képet adni a 11 cukrászdáról és vendégeiről. Előbb azonban néhány tény erejéig térjünk vissza a múltba. Kassa lakosságának száma 1961-ben

80 000 volt. A hatvanas években a városban 31 kisebb-nagyobb cukrászda volt. A lakosság száma 1975-ben 171 000, a cukrászdák száma 7. Jelenleg Kassán hozzávetőleg 215 000 ember lakik, őket 11 cukrászda szolgálja. A lakosság száma növekedett, Kassa rohamosan épült, lakótelep lakótelep után, változtak az igények, a követelmények. Igaz, az üzlethálózat a hatvanas évekhez képest bővült, változott az élet, az életstílus is. Az új viszonyok közt nem igényelték volna a cukrászdát? Azt hiszem, ez nincs így. A nagy újjáépítések, bontások — melyek a hatvanas években kezdődtek — következtében több cukrászdát lebontottak. E házak helyébe újak épültek, de már más üzletek nyíltak meg bennük. A város központjában, a Lenin utcán és a környező mellékutcákban az igényeknek megfelelően új üzleteket létesítettek; így lett az egyik cukrászdából vaskereskedés, a másikból kávéház, a harmadikból baromfikereskedés, a Domonkos téri cukrászdából pedig vendéglő.

A Lenin utca Kassa főutcája. A Felszabadítók terétől a Maraton térig 1,2 kilométer hosszú. Már néhány évvel ezelőtt sétáló utcává nyilvánították. Ezen a korzón három cukrászda van (valamikor nyolc volt), egy a Lenin utca 6 szám alatt, a másik a Jalta, a harmadik az élelmiszer-áruházban fenn az emeleten.

— Ritkán jövök ide, még akkor sem mindig, ha itt vásárolok — mondta az egyik vendég. — A gyereket inkább a karomra veszem, mert egyedül lassan tipeg fel a lépcsőn, s ilyenkor aztán hallgathatom a megjegyzéseket. Még egy oka van, miért nem nagyon szeretem ezt a helyet — folytatta az anyuka —, mert nincs gyereksarok, kis asztalok.

Ottjártunkkor láttuk, hogy egy öreg nénike bottal a kezében a lépcsők alján morfondírozott; felmenjen-e vagy se, pedig szívesen megevett volna egy süteményt...

Van itt zeneszekrény (gyakrabban nem működik, mint igen), de felhallatszik az áruház zaja is, ami a társalgást szinte kizárja. A szürke vaslábú asztalok és székek — ha a vendég megmozdul — is zörögnek ... Ez a cukrászda akkor van nyitva, amikor az áruház, vagyis szombatra és vasárnapra bezár! Tehát vasárnap délután a Lenin utcán két cukrászda közül választhatnak a süteményre éhesek.

A Jalta cukrászdában mindössze három asztal van, és egy kisasztal a gyerekeknek, ízléstelen sárga mintás, viaszosvászon térítővel letakarva. A hosszú pult sok helyet foglal, és kétszer kell sorba állni, egyik végén a süteményért, a másikon pedig az üdítőért. A cukrászda rideg, vannak, akik az ajtóból visszafordulnak.

— Tudja, valamikor ez a cukrászda nagyon szép volt, barátságos, a berendezés is más volt — mondta egy idős nénike —, most már én sem szívesen üldögélek itt, de ez van a lakásomhoz legközelebb, megeszem a süteményt, s megyek. Máskor a barátnőimmel is itt szoktam találkozni. Higgye el, megértem a fiatalokat, hogy inkább a füstös kávéházakban üldögélnek, azok kellemesebbek, s ott az asztalnál szolgálják ki az embert. Itt nem randevúzhat két fiatal, gyorsan át kell engedni a helyet, mert várnak rá.

A Lenin utca 6 szám alatti cukrászdában kávét az asztalnál is lehetett rendelni, majd kifizetni. Nyár elejétől ez a „luxus" is megszűnt. Igaz, az elárusítónő kihozza az asztalhoz most is, de előbb sorba kell állni, a pultnál megrendelni s kifizetni.

— Azért szüntettük meg a felszolgálást, hogy megelőzzük az anyagi visszaéléseket — mondta Marta Chovanová, a cukrászda vezetője.

— A havi bevétel átlagosan 500 000 korona, vasárnap 30—35 ezer korona a forgalom — folytatta a cukrászda vezetője —, több árut tudnánk eladni, ha lenne raktárunk, tulajdonképpen a süteményeket csupán az üzletben lévő vitrinekben tudjuk tárolni, ez az árukészlet vasárnapra bizony kevés. Vitrineink magasak, ráadásul csak ezeken átnyúlva tudjuk kiszolgálni a vevőt. Végre október elején sikerült az