Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-27 / 48. szám
Versenyezzen velünk! a barátsággyürüértl 1944. november elsején megható ünnepséget tartottak a moszkvai Kremlben. Tizennégy sokgyermekes édesanyát tüntettek ki a Hős Anya címmel és az Anyai Dicsőség érdemrenddel. Köztük a tizenkét gyermekes Anna Alekszahinát is, akinek négy fia a háborúban halt hősi halált. A háborúban, amelynek akkor még nem volt vége ... A Vörös Hadsereg befejező hadjáratának terve azonban már 1944. november elején készen állt. Első szakasza szerint a keletporoszországi, lengyelországi, csehszlovákiai és magyarországi hadműveleteket kellett végrehajtani, s 300—350 kilométert előrenyomulva kijutni a Bydgoszcz—Poznan—Breslau—Bécs terepszakaszra, majd a második szakaszban be kellett fejezni a fasiszta Németország szétzúzását, és elfoglalni Berlint. A helyzet a hadműveleti tervnek megfelelően alakult. De nézzük előbb, mi történt hazánk területén! November 25-én a szovjet egységek elfoglalták az ágcsernöi (Cierna nad Tisou) vasútállomást. November 26-án felszabadították Királyhelmecet (Kráfovsky Chlmec), Humennét és Michalovcét. Másnap, november 27-én a 4. ukrán front katonái több mint hatvan kelet-szlovákiai községből űzték ki a németeket. Ugyanakkor a 2. ukrán front, miután október 28-án befejezte a debreceni hadműveletet, Kecskeméten és Szolnokon-.keresztül Budapest felé vonult. A várost eredetileg 188 ezer német katona védte, de az első szovjet betörési kísérlet után további három páncélos- és egy gépesített hadosztály érkezett a védelem megerősítésére. Budapest felszabadulására még csaknem két hónapot kellett várni... A náci Németország helyzete közben egyre rosszabbodott. 1944 második felétől rohamosan csökkent az ipari és mezőgazdasági termelés. A munkaerőhiány következtében képtelenség volt pótolni a hadsereg technikai felszerelését, viszont a munkaerőhiányt sem lehetett kiküszöbölni, mert Hitler és kormánya még ebben az időben is, amikor sorozatos veszteségek 1. Irány Budapest — 1944. november 2. Szovjet és francia pilóták a kelet-poroszországi hadszíntéren 3. 1944. július 8-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége rendeletet adott ki „A terhes nők, a sokgyermekes és az egyedülálló anyák állami segélyezésének növeléséről, az anyák és a gyermekek védelmének fokozásáról, a Hős Anya kitüntető cím, valamint az Anyai Dicsőség érdemrend és az Anyasági Érem érdemrend alapításáról". Anna Alekszahina hátul jobbról a második. érték a német hadosztályokat, tömegesen küldte az embereket a frontra. Hogy harcra kényszerítsék a lakosságot, 1944 végén elrendelték a Volkssturm, a népfelkelés megszervezését, melynek során minden 16 és 60 év közötti fegyverforgatásra képes németet behívtak. A szovjet csapatok ekkor már Kelet-Poroszország területén harcoltak, a nyugati szövetségesek pedig Észak-Olaszországon keresztül közeledtek Németország nyugati határához. »AH C K M MATEPH TEPOHHE Tm yfflwkcoxuHOÜ PE3MAMV* BEPXOBHOrO COBET« CCM03A COBETCKMX COUHAAHCTHMECKK PECnVBAMK CBOHM VKA30Ä 0« •* (1PMCBOHA BA*-HATW>*t POAHBLUtH .1 BO« IlMTABlUCfl AETrft OOMCTWOf »BAI* „nAIb rEPOHHfl-npfACfAAT« \t> npf.3ltAHVAA BfPXOWtOrU COBtiTA CCCP, CCKPCfAPb flPOMAHVMA BfPXOOHOfO COBKTA CCCP Unokáink emlékkönyvébe: In memóriám 1944 Közel negyven éve kezembe került egy francia antológia : Ecrivains en prison. írók börtönben ... Ezerkilencszáznegyvennégyben, a felszabadítás előtt, Hitler hóhérai veszetten tomboltak Franciaország földjén. Az antológia a náci börtönökben sínylődött francia költőkről, írókról szól... Nevek sorakoznak itt fel, amelyeket az első világháború óta a francia irodalmi folyóiratok élén, s a párizsi könyvkiadás első rangsorában láttunk ... De olyan kevéssé ismert nevűek is szerepelnek, mint például azé a Marianne Cohné, leplezéssel — a német megszállás alatt — „Colin"-é, aki nem ért rá híressé lenni, mert 1944-ben mégcsak huszonhárom éves volt, amikor a náci gyilkosok július 8-án agyonlőtték. Úgy történt, hogy egy sereg magára maradt kisgyermek kalauzolását vállalta Svájcban. Mozgalmi ügy volt, az iratok rendben, de Marianne-nak a gyermekmentés ezenfelül is szívügye. Útközben kapcsolták le vonatát a németek, és Marianne-t gyermekcsapatostul bedobták az annemassei börtönbe. Kihallgatásakor neki, a nagylánynak szabadulást ígértek, ha a gyermekeket magukra hagyja. Nem tette. Egy pillanatra sem felejtette el, hogy a gyermekek „anyja" legyen. Az itt következő, verset, börtöne egyetlen írott dokumentumát, sikerült hazajuttatnia: Holnap áruló leszek Holnap áruló leszek, de ma nem. Ma tépjétek te a tíz körmömet De áruló ma még nem leszek. Ti nem tudjátok, a bátorságom meddig ér el. De én tudom. Nektek öt keménygyűrűs öklötök van És lábatokon Szeges bakancs. Holnap áruló leszek, de ma nem. Holnap. Az elszánásra kell nekem egy éjszaka. Nem kevesebb, mint egy éjszaka. Hogy tagadjak és hamisan esküdjek És eláruljak. Hogy megtagadjam, aki barátom volt. Hogy megtagadjam a bort és a kenyeret. Az életet. És hogy meghaljak. Holnap áruló leszek, de ma nem. A reszelő ott a kocka alatt. A reszelő nem a börtönrácsnak szól, Nem a hóhérnak szól, De a csuklómnak. Ma nincs semmi vallanivalóm. Áruló majd csak holnap leszek. A németek eltakarodása után megtalálták oszlásnak indult holttestét a börtön halottaskamrájában. A francia írók tisztelettel őrzik emlékét. Ezzel az egy versével vértanúsága örök emlékét. Részletek Dénes Zsófia: Vérrel írt emléksorok náci börtönök falán című írásából (no 17)
