Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-27 / 48. szám
CSALÁDI KOR A _ ötletet, hogy épp ezzel a témával foglalkozz r^.£m zam, az élet adta. Huszonöt éves, csinos, művelt tanárnő ismerősöm hatévi együttjárás után teherbe esett, mire a partnere szakított vele, mondván: „sosem szerettetek igazán, ezért nem veszlek feleségül". Emlékszem, Mária az eltelt évek folyamán többször is említette, hogy véget vet a kapcsolatnak, mert Péter gyakran gorombáskodott és kiabált vele, sőt mások előtt is lehülyézte. Végül édesanyja érvei — „mindenki tudja, hogy mióta jártok együtt, ki hiszi majd el, hogy nem ő hagyott ott és akkor kinek fogsz kelteni; a nőnek mindig is tűmi keltett, mit gondolsz, hol találsz majd jobb férfit, vénlány maradsz szégyenszemre ..." — meggyőzték. Utolsó beszélgetésünkkor Mária keserűen foglalta össze a történteket: „azért maradtam vele, mert férjhez akartam menni, s látod mi lett... Most már lányanya teszek. Egy a sok közül... Máriát hallgatva jutottak eszembe a kérdések: vajon hány hasonló sors rejlik a lányanyák és a házasságon kívül született gyermekek számát jelző statisztikák mögött? Kiből és miért tesz ma lányanya? Milyen partnerkapcsolat előzi meg gyermekük születését? Milyen befolyást gyakoroltak ezekre a partnerkapcsolatokra mindkettőjük szülei, barátai, azok az emberek, akiknek véleményére adtak? Milyen magatartást tanúsít a környezet a lányanyákkal szemben, mit tart róluk a közvélemény, s az így kialakult kép mennyiben tükrözi a valóságot? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ nyáron és ősszel folytatott vizsgálódásaim során. Eredményük közreadását megelőzően azonban vessünk egy'pillantást a múltba is. Lányanyák és házasságon kívül született gyermekek mindig voltak, bármennyire is tagadja ezt sok idősebb ember, azt remélve, így erkölcsösebb színben tüntetheti fel a múltat. Persze abban igazat kell adnunk nagyszüleink korosztályának, hogy a század első felében ritkábbak voltak a házasság előtti szexuális kapcsolatok, mint ma. „Régen csak az urak között fordult elő az ilyesmi, a szegény ember a vallás hatása alatt élt, szigorúan betartotta a tízparancsolatot. Aki pedig belekóstolt, az rá is fizetett, mert mindjárt megesett, mivel a vigyázatot nem ismerték"1. ment meg a akiknek házasságkötését iövpnw“ nban olyanok is különféle okok aLályo*? s ?° f6rmekuk apiával tak világra a csecsemőt S a'knH^ 'Tyanyaként h°zszep számmal i A leaáthá^h kdalyok bizony léteztek '««9 «*. A moS'XSr “• * IS kimondta, hogy az a férfi ,orv,enye ugyankatonai szolgálat alól vaov n»TM! n'nCS fe,fT1entve mórészt szegények lakta falvakban a vallás- és vagyonbeli különbségeket nem tartották komoly akadálynak a házasságkötésnél, mivel a jövendő feleség és gyermek is értékes munkaerőnek számított a családban. S ez volt az elsődleges szempont. Más volt a helyzet azokban a falvakban, ahol nagyobbak voltak a lakosok vagyonbeli különbségei, s ahol túlnyomórészt a saját földeiken gazdálkodtak az emberek. Itt a női munkaerő értéke sokkal kisebb volt. Inkább az számított, mit hoz magával a fiatalasszony: jókora földdarabot vagy csak keskeny csíkot, esetleg semmit. S bizony gyakran előfordult, hogy bár a gazdag legény legtöbbször kifizette a leányt, végül otthonról űzték el öt. mert állapotában nem igen vehették hasznát. A felsorolt körülményektől függött az is, hogy miképpen viszonyultak a falubeliek a lányanyához. Bár e téren nagyon erős volt az egyház hatása, mégis LAMPL ZSUZSANNA semmit sem eltitkolni. Az emberek viszont csak suttogni mertek ilyenkor, nehogy megbántsák a gazdagot.2 Voltak lányanyák, akik azért nem mehettek férjhez, mert szegényebbek voltak a legénynél, de volt egy olyan is, aki azért nem, mert idősebb volt a fiúnál. Ezek végül is megtörték a szülőket és házassággal végződött a kapcsolatuk.3 Zsélyben sok gyermeknek a pap volt az apja, vagy az ottani kastélyban elszállásolt katonák.4 S hogyan éltek a lányanyák? Akiket kitagadtak a szüleik, az árendásházban kaptak olcsó pénzért szállást. Aratni jártak, sokszor a gyermeket is magukkal vitték. A lányanyák a templomban a padok végén, kétoldalt álltak. Koszorúba kötötték a hajukat, de csak madzagot köthettek bele, mint a lányok, asszonyos masnit nem. Ha beálltak a körbe táncolni, a többiek kikanyaritották őket.5 Keserű volt a sorsuk ezeknek a lányanyáknak. Akárcsak a dernöieknek (Dmava), ahol azt tartotta a Lányanyának lenni I. azokon a területeken, ahol nagyobb vagyonbeli különbségek voltak, s ahol mint említettem a család is sok esetben kitagadta a lányanyát, bizony az közmegvetés tárgya lett. A szegényebb falvakban viszont — annak ellenére, hogy itt sem örültek — a szülők megvédték lányukat, hiszen az a szülés után újra munkába állt, s a megkeresett pénz újra a családi pénztárba vándorolt. De hogy ne maradjunk csupán az általános leírásnál, íme egy kis ízelítő a nagykürtösi (Vefky Krtísl járás három faluja. Ipolyvarbó (Vrbovka). Nagycsalomija (Verká Calomija) és Zsély (Zelovce) néhai leányanyáinak sorsából. Az itteni lányanyák többnyire szegény lányok voltak. A faluban persze mindenki tudta, hogy ki a gyermekük apja, s elítélték, hogy szerencsétlenné tette a leányt. Mert míg a szegény legény többnyire elvette a lányt, a gazdag csak elcsábította, elvenni már nem akarta. Ezek a gazdag legények pénzt adtak a lányoknak, hogy ne árulják el őket, de a faluban nem tehetett manyba, 1958-ig I vagy nem helyeztet .... ' nem nősülhet meg. Ez* * leká,,° —~-u érvényben levő tő^L.“ 32 Ausztr>ában gyakorlatban, hogy a férfiak 77* 3Zt Jelentette a nősülhettek. S aki megsértette atn^ "em & »Wn'ä * V‘“i,í és * latnt Ü9?!1 letten. Ez gyakran társult mar nős volt vagy 'átok esetében jöhetett t ^ futó “apcs^ hallottam, hogy?2 ££*+ da olyant? mutatkozott be, vagy éjszaka f kosan ham's néven meg a lányt, aki rgy Lmmtl Sftetben erőszakolta *am ismerhette fe^ őt " 'athatott- « nappal o. A kat°nakótelesség kivételével ? e9yfornia súlyt, megítélésénél az adott téten? akadáVy gazdasági körülményei voltak elsösorhan k°n a területeken, ahol a ItL meghatár<*ók. Azosajat földdel, hanem túlnJmrf 9 "em rendelkezett kereste meg a kenyérrevalót több SZeZOnmunkákkal házasságon kívül, hiszen a fiátai? 9yerrnek született kak idején több alkalmuk nvilnn ^ a sze*>nmuna legtöbbször idegen 2 'fedésre. s mivel ula"' ‘«xttmények _ pI f"1®1- s ahol a munka aludtak a kazalban - is mertei ^ <ä9vmas mellett (nőio) falu közvéleménye: „vigyázz magadra, férfiembernek ne hagyj magadhoz nyúlni, mert megcsal, gyereked tesz és akkor mehetsz a háztól, te is út, fel is út. Ettől igen féltek a lányok és tisztességes leány nem is hagyott magához nyúlni. De mivel ezek mellett könynyűvérű nő mindig volt és tesz, igy megesett személy is lesz mindig".6 A múlt és jelen határára érkezve nem szabad megfeledkezünk egy fontos dologról, ti. hogy a megkérdezettek, akik mindig „megesett" személyekről beszéltek, ide sorolták a lányanyákon kívül azokat a férjes és özvegyasszonyokat is, akiknek nem a saját férjüktől született gyermekük — hiszen tudjuk, a faluban semmi sem maradhatott titokban —, hanem legényembertől, a paptól vagy katonáktól. Ketten is említették, hogy 1918—-19-ben katonák jöttek Varbóra. A templomnál mulattak a menyecskékkel, akik azt énekelték: „Húzd rá cigány, kapom a segélt, a segélt/ Isten az uram haza ne segéld./ Míg az uram idehaza volt/ csipkés bugyogóm sohase volt."7 Ez is, de a régen használt megnevezések, kifejezések is — „megesett személy", „ringyó", „kocagyereke van", „könyvecskére élt", „blintre csinálta", „olyan a vére", „jómadár" — azt bizonyítják, hogy általában a legfőbb véteknek, igy a lányanyaság jelensége legelítélendőbb elemének is azelőtt a házasság előtti nemi kapcsolatot tartották, a fogantatás pillanatát, a „megesés"-t, míg ma inkább annak következményeire helyezzük a hangsúlyt. Azelőtt a megesett lányt attól függetlenül, hogy azonnal férjhez ment, kicsúfolták. Azt énekelték az esküvőjén, hogy „tiliduda. szól a duda, gida van a menyasszonyba". A mai megítélésnél viszont nem azt tartják fontosnak, hogy másállapotban, hanem hogy egyáltalán férjhez megy-e a „megesett" lány. Tehát bizonyos eltolódás tapasztalható a főleg valláserkölcsileg befolyásolt értékelésben a születendő gyermek és anyja valós érdekei javára. S ez nem csupán feltevés. A következőkben látni fogjuk, hogy ez az állapot tükröződik vissza a családjogtól kezdve a közvélemény hozzáállásán keresztül egészen a mai lányanyák magatartásáig minden szférában. 1,6 —- Utman La/osné, dernői lakos nyomán 2,5 — Badal Irma, Ipolyvarbó 3 — Makó Istvánná és Kelemen Margit Ipolyvarbó 4 — M. T, Nagykürtös 7 — Bagda! Irma és Kelemen Anna, Ipolyvarbó
