Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-27 / 48. szám
A Szaljut—7 űrállomás fedélzetéről az elmúlt évnegyedben hajtott végre a világon először nő űrsétát. Szavickaja szovjet űrhajós nemcsak „sétált", hanem fontos fémmegmunkálási kísérleteket végzett az űrállomáson kívül. Október 2-áva! befejeződött az űrhajózás eddigi leghosszabb, nyolchónapos űrrepülése, valamint többszöri halasztás után elindult első útjára a Discovery űrrepülőgép és az ESA kipróbálta Ariane—3 típusú hordozórakétáját. Szavickaja ismét az űrben Programjának befejezése után a Progressz—22 teherűrhajó július 1 5-én levált a Szaljut—7 űrállomásról, július 16-án belépett a sűrűbb légkörbe, majd ott megsemmisült. Ezzel átadta helyét az űrállomás hátulsó dokkolójánál a július 17-én indított Szojuz—T—12 űrhajónak. Az űrhajó parancsnoka, V. Dzsanyibekov már negyedszer járt a világűrben. A Szojuz—T—12 fedélzeti mérnöki posztiát az a Szvetlána Szavickaja látta ideig kihelyezett különféle anyagokat tanulmányozták. A kozmikus sugárzás bombázó hatását is vizsgálták rajtuk. A csillagászati kutatások során felvételeket készítettek a francia Piramig fotókamerával a bolygóközi anyag eloszlásának vizsgálatához. A felső légkörben levő szennyező anyagok, az aeroszol részecskék sűrűségét a csehszlovák gyártmányú EFO—1 fotométerrel tanulmányozták. Űrséta fémvágással és hegesztéssel A Szojuz—T—12 repülésének legizgalmasabb kísérletét az első női űrsétán végezték: ennek során egy új típusú univerzális elektronsugaras fémmegmunkáló készüléket próbáltak ki. Dzsanyibekov és Szavickaja ezt a „kiszállásukat" már a Földön alaposan begyakorolták — a súlytalansági medencében. el, aki 1982 augusztusában már járt egy hetet a Szaljut—7-en. Szavickaja mellett a kutató űrhajós most az újoncnak számító I. Volk, neves szovjet berepülöpilóta. Miután július 18-án a Szojuz—T—12 csatlakozott az űrállomáshoz, az űrhajósok átszálltak a Szaljut—7-re és a hatfőnyi legénység megkezdte a 11 napos közös kutatómunkát. A „Tavrija" kísérletben (amely már Szavickaja előző repülésekor is szerepelt) elektroforézist, azaz elektromos teret használtak sejtek szétválasztására. A kísérlet lényege, hogy ezzel a módszerei a földinél 10—20 szór nagyobb tisztaságú sejttenyészetet, például influenza ellenes anyagot állítottak elő. Egy másik ily módon termelt antibiotikum állatgyógyszerként, illetve növekedés-serkentőszerként használható. A súlytalanságban néhány óra alatt előállított preparátumok kutatóintézetek több hónapi munkájához szolgáltattak alapanyagot. A francia gyártmányú „Citos—3" készülékkel mikroorganizmusok viselkedését tanulmányozták a súlytalanságban. A technológiai program „Tamponázs" nevű kísérletében azt vizsgálták, hogy a kőolaj- és gázkitermeléseken használt szigetelőanyagban hogyan keletkeznek azok a pórusok, amelyeken a nagy nyomású kőolaj, illetve gáz kiszökhet. A cél a póruskeletkezés finomabb részleteinek a megismerése. Az „Elektrotopográf" kísérletben a világűr vákuumába hosszab-rövidebb Július 25-én Szavickaja és Dzsanyibekov az űrsétákhoz használt félmerev szkafanderekbe öltöztek, kinyitották a zsilipkamra kijárati ajtaját, majd kivitték és a zsilipkamra külső részén rögzítették a munkájukhoz szükséges minta fémlapokat. Egy tartó állványzatot, egy univerzális kéziműszert és transzformátort is vittek magukkal. Ezután először Szavickaja, majd később Dzsanyibekov is fémek vágását, hegesztését, forrasztását és porlasztását próbálta ki egy pisztolyszerű készülékkel. Mindkét űrhajósnak jól sikerült az új szerszám működtetése. 3 óra 35 percig tartó űrsétájuk végén az űrállomás külső részéröl több. a kozmikus hatásoknak kitett lapot is begyűjtötték. A szigorú programszerüség ellenére váratlan esetekre is fel kellett készülniük a világűrben dolgozó űrhajósoknak. Például arra, hogy valamilyen műszaki vagy egészségi probléma miatt azonnali leszállásra lesz szükség. Ezért Dzsanyibekov és Szavickaja üléseit a Szojuz—T— 12-ből ideiglenesen átszerelték a Szojuz— T—11-be, s Szolovjov fedélzeti mérnök ebben az űrhajóban készenlétben várt az egész űrséta során. Probléma esetén a két űrhajós a zsilipkamrán keresztül gyorsan be tudott volna jutni a közelebbi Szojuz—T—11-be és akár azonnal leszállásba kezdhettek volna. Kizim, Atykov és Volk a Szaljut—7 hermetikusan bezárt munkaterméből televízión figyelte a munkát. Programjuk befejeztével a látogatók a Szojuz—T—12 leszálló kabinjában július 29-én tértek vissza a Földre. Dzsezkazgantól 140km-re délkeletre. A vendégek távozása után Kizim és Szolovjov bonyolult munkába kezdett. Az előző űrséták során kiderítették egy kellemetlen hajtóanyag-szivargásnak a helyét az űrálomás hajtóművein. A szivárgás megszüntetésére először Dzsanyibekovot készítették fel még a Földön. Kizimék azonban azt kérték, egy hatodik űrsétán ők hajthassák végre ezt a műveletet. így került sor augusztus 8-án az 5 órás új űrsétára. Kinyitották a Szaljut—7 hajtóműegységét, majd egy krokodil-állkapcshoz hasonló szerkezettel lezárták, illetve kiiktatták rajta a szivárgó részt. E munka végeztével a napelemtábla egyik darabját is leszerelték az űrhajósok, s bevitték magukkal az űrállomásba későbbi tanulmányozás végett. „Génsebészet" és új röntgentávcsövek A július—augusztus hónapi intenzív munka során elhasznált anyagok pótlására indult 1984. augusztus 14-én a Progressz 23 teherűrhajó a Szaljut—7-hez. Augusztus 16-án ki is kötött az űrállomás hátulsó dokkolóján. Az utánpótlási anyagok mellett ez az űrhajó két új műszert is szállított. mégpedig két röntgentávcsövet csillagászati észlelésre. Miután a Progressz—23-at augusztus 26-án leválasztották az űrállomásról és 28- án a légkörbe beléptetve megsemmisítették, 28-án „Csernoe more" és augusztus 29- én „Gjunyes" névvel nagyszabású Interkozmosz távérzékelési kísérletre került sor a Fekete-tenger és Azerbajdzsán körzetében. Ezekben a távérzékelési programokban a szovjet kutatók mellett bolgár, NDK-beli, kubai, mongol, lengyel, csehszlovák és magyar szakemberek is részt vállaltak. Szeptember első három hetében 46 megfigyelést végeztek a Szaljut—7-en az azerbajdzsáni RSZ—17 és a francia GSPS röngentávcsövekkel a „Szirén"-programban. Szeptember utolsó hetében Kizim, Szolovjov és Atykov megkezdte rendszeres tréningjét a Földre való visszatéréshez. Összegyűjtötték a kísérleti eredményeket, az anyagmintákat, a film-, a magnetofon- és videokazettákat, s ezeket mind az űrhajó kabinjában helyezték el. A Szaljut—7-et automatikus üzemmódra állították, s 1984. október 2-án a Szojuz—T—11 leszálló kabinjában a három űrhajós Dzsezkazgantól 145 km-re délkeletre visszatért a Földre. Kizim parancsnok, Szolovjov fedélzeti mérnök és Atykov doktor összesen 237 napot töltött a világűrben, ami újabb világrekord. (Élet és Tudomány)