Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-20 / 47. szám
Cserefiáti kezdetek Este van. Az Újsoron égnek az udvari I lámpák, folyik az etetés. A behajtás már megtörtént. A teheneket itt-ott már fejik. Az 1926-ban született Nagy Pállal saját házában beszélgetek, aki a szövetkezeti szárító vezetője Buzitán. Egykor a Hedry birtokon cselédeskedett, majd 1948-tól 1977. január elsejéig, az állami gazdaság szövetkezethez csatolásáig nemcsak a gazdaságnak, hanem a falunak is egyik elismert, dolgos embere volt. Huszonnyolc esztendeig pedig képviselőként vitatkozott, tett a falu jobb sorsáért. — A szövetkezet alapításához én csak annyit tehetek hozzá: bizonyos, az állami gazdaságnak, mint munkaközösségnek a megléte nagy szerepet játszott abban, hogy a gazdákat sikerült beszervezni. S ami a legszebb: miután beléptek, nem voltak viták, kételkedések. A falu, mert mindig összetartó falu volt a miénk, hozzálátott a munkához, s azt mint állami gazdasági dolgozó is tanúsíthatom, mindig fizetőképesek voltak. Még a legszükösebb esztendőkben is. És Hangácsi István a járás egyik legjobb szövetkezetévé emelte tudásával, szigorúságával... Az akkori szövetkezeti tagságban egy nagyon mély és emberi virtus is élt, amelyet a faluszellem, az ősi néplélek mozgatott: csak azért is megmutatni, hogy helytállunk. Ma már senki nem lépne ki, annyi biztos, de a kételkedés, hogy lesz-e, s ha igen, milyen lesz az utánpótlás, az jogos. A fiatalok ugyanis elmennek, a középkáder utánpótlás nagyon gyenge. S meggyőződésem, az öszszevont szövetkezeti vezetésnek elsősorban a munkaszervezésre kell figyelnie, arra, hogy kit hova, milyen területre állít, mert ismerni kell az itteni földet. Ha olyan faluból jön Alsóláncra szántani valaki, aki nem ismeri az itteni domborzati viszonyokat, nem tudja, hogy a különböző parcellákban minden növény másként diszlik, másként fejlődik, akkor nem lesznek jobbak az eredmények. Én például tudom, hogy a Rózsás tanyán nem lehet 28 cm-re szántani, mert akkor felhozom a vadtalajt. De tudja-e az is, aki sosem élt Alsóláncon, akinek más parcellák, domborzatok, dűlők vannak a tenyerében. Visszalépés, ha mutatkozik, hát csak ilyen dolgok miatt csakhogy ez lazítja a munkafegyelmet. Mi annak idején tartottunk a földesurak, gazdák szájából hallott csajkarendszertől, de lám, az élet ellentmondott előítéleteinknek. Magam sem hittem volna harmincöt évvel ezelőtt, hogy 1984-ben így fogok fogalmazni, de így kell fogalmaznom, mert így igaz: ha most féltem, csak azért féltem a szocialista mezőgazdaság jövőjét, mert nem vagyok bizonyos abban, hogy érzelmileg és szakmailag igazán érdekeltté tudjuk-e tenni a fiatalokat. Engedtessék meg ez a féltés nekünk, öregeknek. Már csak azért is, mert egyebet sem csináltunk, csak dolgoztunk . .. Sötét este borul a falura. Amint baktatok a buszmegállóhoz, jóleső érzés tudni, hogy tőlem jobbra, a hátam mögött húzódik a Mogyorós, amögött a Mártonrét, fölötte a Szarkafészek, közte a Szőlő patak. Balra pedig, a szövetkezeti telep mögül folyik a Kánás patak, amely a falu határában belefolyik a Kanyaptába. Valahogy itthon érzi magát az idegen. S belerévül a neontól átszőtt sötétbe: mi minden történt itt, ami már történelem ebben a csereháti őszben, s amelynek hősei ebben a ködösödő estben is — bár lassabban, erőtlenebbül, mint három évtizede — teszik, amit tenniük kell. SZIGETI LÁSZLÓ !. Szitás Pereme 4. Nagy Pál * 2. Szitásné Kádár Beriya S' Szitás Imre 3. Gazsi Istvár 4L, Szításrté Hajdú Jolán HRAPKA TIBOR felvételei
