Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-31 / 5. szám

HAZUNK TAJA VARRJUNK VALAMIT VEZETI: HUSHEGYI LAJOS SZABÁSZ-SZAKOKTATÓ Női blúz Méretek: MB — 92 cm, DB — 72 cm, CSB — 100 m, HSZ — 36 cm (félméretek: MB — 46 cm, DB — 36 cm, CSB — 50 cm, HSZ — 18 cm), DH — 41 cm, EH - 56, VSZ - 12 cm, UH (ujjhossz) — 51 cm, MM — 32 cm. A dlvatképen látható blúz szabásrajzá­nak szerkesztése sokban megegyezik a mellény szerkesztési menetével, amelyet az ujj megrajzolásával és elkészítésével egészítünk ki. Szerkesztési menetünk az 1. és 2. ábrákon látható. Az alaphálózatot, valamint a hossz- és körméretek felhasználásának módját is­merjük. A váll, nyak, karlyuk, oldalvarrás megszerkesztése és berajzolása is válto­zatlan a mellényéhez viszonyítva. Eltérés a hossz meghatározásában van. A DH-tól 15—18 cm-re állapítjuk meg a blúz hosz­­szát (mi 15 cm-re). A hát középvonalán túl 3 cm-es bővítést végzünk a HSZ-en, a hát vállrészétől a blúz hosszáig. Ez teszi lehe­tővé, hogy az alsó részt a felső vállrész (hossza 7 cm) méretére ráncoljuk be. Azo­nos megoldást alkalmazunk az elején is. Itt az alsó vállrészt a mellvarrás összezárása után ráncoljuk be a felső vállrész méretére. Ezért szükséges, hogy az anyagra helyezést megelőzően a felső vállrészeket elválasz­­szuk a két fő résztől. Az eleje középvonalán 2 cm-es átmenetet szerkesztünk, amely a gomblyukak elhelyezésére szolgál. A gomblyukak távolsága az átmenet szélétől 3. ábra a szabásrajz ANYAGRA HELYEZÉSE _______________ 70________________ Ízesítsünk bátrabban A fűszerek ételeinket izesebbé. étvágy­­gerjesztőbbé teszik. így közvetve elősegítik az emésztést, némelyiknek pedig még gyógyhatású is van. Ugyanabból a nyersa­nyagból különböző ízesítéssel mindig más jellegű étel készíthető. Például az egyszerű burgonyafözelék sem válik unalmassá, ha váltakozva petrezselymesen, babérosan. majoránnával, tárkonnyal vagy kaporral ízesítve készítjük. Ugyanígy sok változata van a levesek, húsok, saláták fűszerezésé­nek is. A fűszerezésnél is érvényes azonban a ..mindent mértékkel’’. A mértéktelen fű­szerezés. egyes izek. aromák túladagolása rontja az izeket, az étel minőségét, és az egészségre is káros. Vannak nyersanya­gok. amelyek megkívánják a több fűszert, ntások csak akkor ízesek, ha enyhén fűszerezettek. Ha az ürühús vagy a vadak jellegzetes izét mérsékelni kívánjuk, ak­kor erősebben fűszerezünk, a csirkét és általában a fiatal szárnyasokat, a zsenge tavaszi főzelékféléket pedig alig-alig fűsze­rezzük, hogy izük, illatuk érvényesüljön. Leggyakrabban használt fűszerünk a pirospaprika, amellyel nemcsak ízesítjük, hanem színezzük is ételeinket. E tulajdon­ságánál fogva a különböző pörköltek, pap­rikások. gulyásfélék, halászlé készítésénél nélkülözhetetlen. Használatánál azonban egy-két dologra oda kelt figyelni. Például: a pirospaprikát ne szóljuk túlságosan for­ró zsírba vagy rántásba, és ne pirítsuk sokáig, mert megkeseredik, és elveszti szép piros színét. A hosszabb ideig fövő ételek készítésekor (gulyás, marhapörkölt stb.) előbb a húst és a hagymát pároljuk félpuhára, azután hintsük rá a paprikát. Kevesen tudják, hogy a pirospaprikából ízletes mártás is készülhet vörös borral elkeverve, amelyet roston sült hiísok mellé fogyaszthatunk. Következő, leggyakrabban használt ételízesítőnket, a vöröshagymát önálló ételként is fogyaszthatjuk. Barnás héja a színtelen húslevest vagy kocsonyát arany­sárgára festi. Vásárláskor ügyeljünk arra, hogy a hagymafejek tömöttek, kemények, fényes, tiszta héjnak legyenek. A nedves hagyma könnyen romlik. Ha a hagymát folyó víz alatt vagy a tűzhely forró lapja közelében tisztítjuk, nem csípi a szemün­ket. A hagymaszagú kést nyílt lángon kétszer-háromszor húzzuk át, így elveszti szagát. (De ne hagyjuk sokáig a láng fölött, mert akkor az élét is elveszti!) További fűszernövényünk, amely szinte egyik nemzet konyhájáról sem hiányzik, a fokhagyma. Szénhidrátot, fehérjét, C-vita­­mint és ásványi sókat is tartalmaz, de mivel erős illata miatt csak kevés kell belőle, értékét inkább az aromája adja. A fokhagymát nem szabad zsírban pirítani, mert könnyen megég és keserű tesz. Sok­kal aromásabb, ha a gerezdet egészben vagy elkaparva, tálalás előtt tesszük az ételbe. Ha valamely ételnek csupán gyen­ge fokhagymaizt akarunk adni, akkor a szétzúzott fokhagymára öntsünk egy-két evőkanályni vizet, és néhány perc múlva ezt a vizet szűrjük az ételbe. Farsangi fánk és egyéb finomságok Idén hosszú a farsang, hétvégeken, a hosszú téli estéken több alkalom nyílik társas összejövetelekre. A vendégváró asz­talon ilyenkor olt a helye a farsangi fánknak is az egyéb, sok ötlettel körített, jó előre elkészíthető, hidegen fogyasztható finomság mellett. Farsangi fánk Hozzávalók: 7 dkg vaj. 7 dkg porcu­kor. 6 tojássárgája. 1/2 kávéskanál só, 1 /2 citromhéja és leve, 5 dkg élesztő. 1 kanál rum, 1 /4 I tej. 56 dkg sima liszt. A vajat, cukrot, tojássárgáját a reszelt citromhéjjal, a citromlével és a rummal simára kevetjük. Hozzáadjuk a liszt felét, de nem keverjük össze. Külön kikeverjük a kevés langyos tejben felfuttatott élesz­tőt a többi tejjel és a liszt másik felével. Fakanállal jól kidolgozzuk, és megke­lesztjük. Amikor a tészta megkelt, össze­­kevetjük az első tésztával, és jól kida­gasztjuk. A tészta hólyagos és sima le­gyen. Letakatjuk szalvétával, és meleg helyen megkelesztjük. Azután lisztes gyúródeszkán ujjnyi vastagságúra nyújt­juk, és fánkszaggatóval kiszaggatjuk. A fánkok felébe baracklekvárt teszünk, és a másik felével letakatjuk. Széleit lenyom­kodjuk, és kisebb formával újra kiszag­gatjuk. Tetejével lefelé fordítva, lisztezett asztalkendőn 20 percig kelesztjük. Forró

Next

/
Thumbnails
Contents