Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-13 / 46. szám
Fotó: NAGY LÁSZLÓ emlékkönyvébe csoportja Rovnóba ment, s úgy volt, mi is követjük őket, csakhogy közben sok volt a sebesült, nem mehettünk, így csak később tudtam meg, hogy lebombázták a vonatjukat, és ő is megsebesült. El akartam utána menni, de hát nem hagyhattam ott a mi sebesültjeinket... Végül elengedett az orvos. Lélekszakadva futottam, s mintha ma lett volna, emlékszem, útközben találkoztam a barátjával, aki mondta, hogy Stefan már nem él. Három napig szenvedett. . . A férjemmel a háború után ismerkedtem meg, 1957-ben. Egy lányunk szüetett, s van egy tizenhat nónapos kisunokám is. Szerencsére a mostohaanyámmal, aki édes mostoha volt, egy jószívű ukrán asszony, 1946-ban újra összehozott a sors. Nálunk élt három évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig. Az életem tehát rendeződött, s elégedett is lehetnék. De ha az a rovnói történet az eszembe jut, mintha vasmarok szorítaná a szívemet, s könnybe lábad a szemem .. VIERA DOLEJSOVÁ, rumburki nyugdíjas, tartalékos őrnagy, a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetettje N Y E L Ü N K Összeállította: LÁM PL ZSUZSANNA Szaktanácsadó: Dr. RENÉ LUZ/CA Jan S verm a a hegyekben, 1944 őszén A Marxizmus- Leninizmus Intézete archívfelvételei szövetségesek partra szálltak Normandiában. Nem vált valóra Hitler elképzelése, hogy „a legrosszabb esetben is néhány napon belül végezni kell a partraszállókkal". Ezért felszólította a német lakosságot, hogy lincselje meg a földet érő pilótákat, Goebbels, a náci propagandaminiszter pedig arra biztatta őket, hogy álljanak „személyes bosszú"-t a hadifoglyokon. Az Amerikába emigrált német humanista író, Thomas Mann ekkor írta egyik, a németek lelkiismeretéhez szóló rádióbeszédében: „Egyetlen lator sem akar egyedül pokolra jutni, minél több embert magával akar rántani. Örül, ha mások is bűntársaivá váltak ..Július 20-án a legkülönbözőbb származású és világnézetű emberekből — civilekből és katonatisztekből, akik egykor Hitler lelkes hívei voltak — toborzódó öszszeesküvök merényletet követtek el a „vezér" ellen. Hitler életben maradt, a merényletet követően pedig ezreket ítéltek halálra. Az augusztus 7-én és 8-án megtartott első pereket és a kivégzéseket filmre vették, a filmet pedig többször is levetítették Hitler és vendégei előtt. Ha a jelenlevők közül valaki rosszul lett, vagy eltakarta a szemét, az SS-ek rögtön elvitték... A fasiszta Németország vereségét azonban már nem lehetett megakadályozni. Nem használt az erőszak. Nem használt az őszi mozgósítás, melynek során a nőket is behívták katonai szolgálatra. De az 1 050 darab V 2-es rakéta sem, amellyel október 6-án Londont bombázták ... Mi történt ezalatt hazánk területén? A CSKP moszkvai vezetősége már 1944 első felében tudatta a Londonban tartózkodó csehszlovák kormánnyal és a szovjet kormánnyal, hogy Szlovákiában fegyveres felkelésre készülnek. Ezt követően egyre több szovjet katonai instruktor érkezett Szlovákiába, s egyre többen álltak át a szlovák hadseregből a partizánok oldalára. A Tiso-kormány augusztus 28-án megkezdte a német egységek bevetését a partizánok ellen. Az események hatására másnap, augusztus 29-én kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Szeptember 8-án megkezdődött a duklai hadművelet, melyben az 1. és a 4. ukrán front, valamint a Ludvík Svoboda tábornok vezette 1. csehszlovák hadtest katonái vettek részt. Nehéz harcok következtek, de október 6-án a csehszlovák hadtest katonái, mint felszabadítók, elsőkként léptek szülőföldjükre a Duklai-hágón keresztül. Közben a németek október 27-én elfoglalták Banská Bystricát. A felkelők visszahúzódtak a hegyekbe. November 11 -én, visszavonulás közben vesztette életét Jan Sverma, az SZNF Hőse. A partizánok csapataikat egyesítve siettek a katonák elé, hogy segítséget nyújtsanak a november 14-én megkezdett uzsgorodi—ondavai hadműveletben, melynek célja Kárpát-Ukrajna és Szlovákia déli és délkeleti körzeteinek felszabadítása volt. Rengeteg emberéletet követeltek ezek a harcok. November 23-ról 24-re virradó éjjel halt hősi halált Ludovít Kukorelli, az SZNF Hőse, a Csapájev brigád vezetője ... Az 1944-es év szeptemberétől decemberéig folytatott harcokban a szovjet hadseregnek 36 ezer halottja és 146 ezer sebesültje volt; a csehszlovák hadtestnek 844 halottja, 4 068 sebesültje ... A második világháború napjaiban a harcoló Sztálingrád és a Mamajev-Kurgán fölé csapó tüzeket sok kilométernyi távolságról látni lehetett. Mamajev-Kurgán! Aki már járt itt, biztosan emlékszik rá, hogy amint feljebb és feljebb kapaszkodik a domboldalon, s egyre távolabb lát a végtelen sztyeppén, úgy tárul ki, szinte lépésről lépésre az emlékezet is. Mert ez itt az emlékek földje. Nap mint nap százak és ezrek zarándokolnak el a Mamajev-Kurgánra. Egyesek azért, hogy az emlékfalon megkeressék elesett fiuk, férjük, apjuk, testvérük nevét. Mások azért, hogy láthassák a hőstettek színhelyét, s az örök mementót, a fáklyát magasra tartó kezet.
