Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-13 / 46. szám

Múltunk jövője: a műemlékvédelem .. . Egyesült Államok tekintélyét a nemzetközi szervezetekben, s egyáltalán a világ szemé­ben. Milyen következményekkel jár majd, ha az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Hollan­dia valóban beváltja fenyegetését, és 1985. január 1 -ével csakugyan kilép az UNESCO- ból? Feltehetően nem olyanokkal, amit a kilépők várnak. Az UNESCO nem fog felbom­­lani, híveinek, támogatóinak száma nem ke­vesebb, hanem több lesz, hiszen be kell „tömni" a hézagot. A Szovjetunió már most, az idei közgyűlést megelőzően levélben szö­gezte le: soron kívüli támogatást nyújt a szervezetnek a béke és a leszerelés kérdéseit vizsgáló tudományos programjához. A levél a továbbiakban hangsúlyozza: a leszerelés kérdéseinek vizsgálata a szervezet számára létkérdés, hiszen tevékenységét csak béké­ben folytatja tovább. Feldolgozta: LÁNG ÉVA Egy Benin-mellszobor, amely New York­ban található, egy amerikai számára nem jelent többet egy törzsfőnök mellszobrá­nál. A benin nép számára viszont ennek és sok más mellszobornak az elvesztése azt jelenti, hogy nem rekonstruálhatja és il­lusztrálhatja a benin királyság történetét. „A nyugati világ ily módon éppen azokat a hiteles információs forrásokat semmisíti meg, amelyeket fel akar tárni" — Írja Ekpo Okpo Eyo. A művészeti szakértő rámutat, hogy hajdanán „misszionáriusok, hódítók, tudó­sok és gyarmati tisztségviselők" szállítot­ták a műkincseket az európai és amerikai múzeumoknak. Az elmúlt évtizedben azonban megváltozott a helyzet. „Napja­inkban a szervezett rablás gazdasági hasz­nosításának vagyunk tanúi" — állapítja meg Ekpo Okpo Eyo. Példaként megemlíti egy több évszázados „Jebba" bronzfigura elrablását, amely a nigériai falvakban az egész falu részvételével zajló vallási szer­tartások középpontjában áll. A hetvenes évek elején még kilenc ilyen szobor létezett különböző, a Niger mentén fekvő falvakban, s a szobrokat a műkincs­­védelmi hivatal egyik munkatársa gon­dozta. A munkatárs egyik körutazása so­kultúrák rán megállapította, hogy abba a házba, ahol az értékes szobrok egyikét őrizték, betörtek, és a szobrot elrabolták. Nem sokkal később egy belga múzeum igazga­tójának ajánlották megvételre a szobrot. Az igazgató telefonált Nigériába, és így tudta meg a szobor eredetét. A szobor később állítólag Párizsban is felbukkant, aztán nyoma veszett. A nyolc megmaradt szobrot erre biztos helyre vitték, és máso­latokkal pótolták. Ekpo Okpo Eyo: ,A jebba népet egy kultikus tárgytól. Nigériát egy nemzeti műkincstől fosztották meg.” Nem mindegyik múzeumigazgató ér­deklődik a neki felkínált műtárgyak ere­dete iránt. „Ha a múzeumok tisztessége­sebbek lennének a műtárgyak beszerzése­kor. a minimálisra csökkenne a művészet­tel folytatott zugkereskedelem" — hang­súlyozza a nigériai szakember. Ám amíg Európában és az Egyesült Államokban van felvevőpiac, a rablást nem lehet megaka­dályozni. A műtárgyak gondosabb védel­me önmagában nem segít. Nigériában na­gyon hosszúak a határok, rendkívül költ­séges lenne a határ menti ellenőrzés meg­szigorításával védekezni a zugkereskede­lemmel szemben. „És ha még képesek volnánk is erre, a hivatalnokok korrumpál­­hatósága ettől nem szűnik meg" — írja Ekpo Okpo Eyo. (nos) ... és egyéb, megszámlálhatatlan segélyprogram, például település-építési, élet­mód-változtatási, együttműködésben az ENSZ más nemzetközi szervezeteivel az UNESCO dolga, hogy a maga erejéből végezze el a konzerválási, helyreállítási mun­kálatokat, ez egyszerűen lehetetlen lenne. A kasszából mindössze arra futja, amennyi ta­nácsadók kiküldésére és specialisták kikép­zésére elegendő, és olyan átfogó kampányok előkészítéséhez és lebonyolításához, ame­lyek felébresztik a világ lelkiismeretét, és mozgósítják, szervezik a közreműködésre kész erőket. Egy másik, ugyancsak földrészeket átfogó programja az UNESCO-nak az alfabetizációs és egyéb oktatási rendszerek kiépítése és szervezése a világ különböző elmaradt, illet­ve fejlődő országaiban. Ezekben az orszá­gokban él a világ analfabétáinak többsége, s így érthető, hogy itt különös jelentőségre tesz szert a rádió, a televízió, a film, mint az írástudatlanok számára is elérhető és érthe­tő információforrások. Ezért a legtermésze­tesebb, hogy az UNESCO is részt kíván venni (sőt, kötelességének tartja) az új nemzetközi hírközlési rend kialakításában. A hírközlés újjászervezése ún. „nagy", szakaszosan megoldandó programjai közé tartozik. Közis­mert, hogy a fejlődő országokba az informá­cióáradat 90 százaléka négy multinacionális hírügynökség monopólainak szűrőjén ke- ! resztül áramlik. Az AP (Associated Press) hírügynökség több mint 110 országot, az j UPI (United Press Information) 114 országot, J a Reuter 159 és a France Presse több mint ! 150 országot „ural". Ami másszóval azt I jelenti, hogy ez a négy hírügynökség milliós ] tömegek gondolkodását és cselekvését, vi- I lágszemléletét és életmódját tudja befolyá- i solni, divatosabb szóval: manipulálni. Ez : egyben óriási politikai erőforrást is jelent, j különösen, ha meggondoljuk, hogy a helyi j információáramlás a hírügynökségek felé ! csak gyéren csordogál, s hogy ebből is mi kerüljön a fejlett országok hírközlésére, azt a monopóliumok döntik el. S most ezt, az imperializmus legreakciósabb köreit kiszol­gáló hírközlési rendszert akarja az UNESCO megváltoztatni! Nos, ezért hát a kilépés, ami természetesen az anyagi támogatás megvo­násával jár. S ezek bizony nem kis összegek. Itt érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok száztagú nemzeti UNESCO-bizott­­sága nem helyesli a kormány kilépési szán­dékát, s a döntéssel kapcsolatban kiadott jelentésében az UNESCO tevékenységét, programtervezeteit kivétel nélkül pozitívak­nak minősíti, s felhívja a figyelmet arra, hogy a szervezetből való kilépés megnyirbálná az Alfabetizációs és más művelődési prog­ramok ... Ekpo Okpo Eyo, Nigéria mükincsvédel­­mi igazgatója intézkedéseket követelt a harmadik világbeli műtárgyak „szervezett elrablása" ellen. Az afrikai, latin-amerikai és ázsiai országokat módszeresen meg­fosztják kulturális örökségüktől. írja a ni­gériai igazgató abban a cikkében, amely az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO német bizottsága által kiadott tájékoztató közlöny legújabb számában jelent meg. Értékes, pótolhatatlan műtárgyak, köztük kultikus tisztelettel övezett darabok ékes­kednek a fejletten iparosodott világ nagy­városainak múzeumaiban és magángyűj­teményeiben. Elrabolt

Next

/
Thumbnails
Contents