Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-31 / 5. szám
o CO LU ŰC LU H O Mottó: „Katonadolog" (népi szólás) FIGYELJ! Nagyon lassan telik az idő, jöhetne már a vonat. Az erős északi szél az arcomba fújja a havat, de ha elképzelem, hogy néhány óra múlva ott leszek az előtt a lány előtt, aki nekem az életet jelenti. .. Két hónapja nem találkoztunk. Vajon hogyan fogad majd, gondolkodom, s közben megigazítom a sapkámat. Látni, hogy katona vagyok, rövid a hajam. Na végre, itt a vonat. Beszállok, leülök, és gondolataim újra csak nála járnak. Egyszerű barátságnak indult, és komoly kapcsolat lett belőle. Most mégis ideges vagyok, a cigi sem ízük. Kabátomból előkeresem az utolsó levelét, de nem tudom hogyan értelmezni a mondatait. Nyugtalanítanak, elbizonytalanítanak. Én mit mondok majd neki? A viszontlátás majd megoldja a nyelvemet és tisztázzuk, ami zavart ébresztett. Egy szembenülő kíváncsian bámul rám, de nem foglalkozom vele, bámuljon, ha van rá kedve. Végre megérkezem. Kiszállok újra a hidegbe. Ropog a hó a talpam alatt, nagy a zimankó, legalább mínusz tíz fok. Sietek a kijárathoz, hogy elérjem a buszt. Tömött, mint egy konzervdoboz, egymás lábán állunk, de ez most nem érdekel. Ismerős utcába kanyarodik a busz, és néhány perc múlva már ott állok a ház előtt. A szívem erősen kalapál. Kinyitom a kaput, hármasával szedem a lépcsőket — hányszor megtettem már ezt az utat! —, csöngetek... Semmi. Még egyszer. Megint semmi. Nem lennének itthon ? Hiszen megírtam, hogy jövök... Leballagok az utcára, céltalanul kóborolok egy ideig. Hiába várom, nem jön egyik irányból sem. Kezdem érteni azt a levelet. Most mit csináljak? De egykönnyen nem adom fel! Mászkálok fő! és alá, hátha... És egyszercsak észreveszem, hogy fény szűrődik ki a lakásuk ablakából. Tehát otthon van! Lélekszakadva rohanok fel a negyedikre, csengetek, nyílik az ajtó... s ott áll ő! De más az arca, mint azelőtt volt... Végre megszólalok, de ő félbeszakít. — Ne haragudj, de köztünk mindennek vége, sokat gondolkoztam, míg távol voltál, s rájöttem, így jobb lesz..., no és megismerkedtem valakivel... Én szinte kővé meredve állok az ajtóban, s ő tovább folytatja, hogy értsem meg a helyzetét ... Majd becsukja az ajtót. Ez az ajtó, amely mindig nyitva állt előttem, most örökre bezárul. Elindultam, magam sem tudtam, hová. Csak lépkedtem a behavazott úton, egyszer csak az állomáson találtam magam. Nem bírtam gondolkodni. Egyik cigarettát szívtam a másik után, jártam le-fel. Késett a vonat. Bámultam a szemafor fényeit, a cigaretta parazsát. Mi ez a keserű? A cigaretta ? Nyeltem a keserű nyálam. Befutott a vonat. Olyan helyet kerestem, ahol magam lehetek. Az ablaknál találtam. Leültem, néztem a semmibe. Most mi lesz? Kinek írok ezután? Miért nem tudtam megtartani? A hideg üveghez nyomtam a homlokom, közben éreztem, hogy folynak a könnyeim. B. L. leveléből Szenzációs könyv kiadására készülnek a világhírű bjurakani (Szovjet-Örményország) obszervatórium csillagászai. A szerkesztésükben megjelenő 550 oldalas kötet „szerzői” négy-ötezer éve éltek a Kaukázuson túl, a mai Örmény SZSZK területén, s kőbe vésve hagyományozták az utókorra az univerzum egyes tartományainak és a Hold felszínének tanulmányozása során összegyűjtött megfigyeléseiket. A szovjet-örményországi hegyekben több mint tízezer (!) olyan sziklarajzot fedeztek fel az utóbbi években, amelyeknek összességét méltán lehet ókori csillagászati enciklopédi-Kőbe vésett csillagászat ának nevezni. Először Szűrén Petroszjan jereváni építész, aki nyaranta a hegyekben kóborolva tölti szabadságát, bukkant rá egy szürke kőtömbre, amit rejtélyes jelek — hullámvonalak, szabályos oválisokba foglalt köröcskék stb. — díszítettek. Az amatőr régész gondosan lemásolta a különös rajzokat, és Jerevánba visszatérve megmutatta barátainak. akik között csillagászok is voltak. Mint kiderült, a kőbe vésett ábrázolás az égbolt egyik tartományát ábrázolja. Petroszjan hamarosan újabb „csillagtérképre” is rátalált a gegami hegyekben. Ez a 3 x 2 méteres sziklafelület szintén egyes égitestek elhelyezkedését rögzítette. Több kőtáblára a hajdani Örményföldet az ősi Kelet országaival összekötő karavánút mentén lelt rá a jereváni építész. Ezekre a kőlapokra a Hattyú, a Skorpió, a Nyilas, az Oroszlán és néhány más csillagkép elhelyezkedését vésték rá azok az emberek, akik négy-öt évezrede figyelték rendszeresen ezen a vidéken a csillagos égboltot. Petroszjan egyik legérdekesebb felfedezésének azt a kőtömböt tartják a bjurakani csillagászok, amelyre a Hold kráterektől sebzett felszínét másolták rá maradandóan az örmény hegyek egykori csillagnézői, akik — nem lévén optikai eszközeik — obszidiánból hasított „lencsén” át vették tüzetesen szemügyre a Föld legközelebbi égi szomszédjának arculatát. A tízezernyi kőbe faragott csillagászati megfigyelés birtokában a négy-ötezer éve élt asztronómusok már bizonyos törvényszerűségeket is megfogalmazhattak az égbolton tapasztalható változásokból. E következtetések egyike az a Hold-naptár, amely — sziklába vésve — „ércnél maradandóbb” emlékműve a messzi múlt örményföldi csillagnézőinek. < Holdnaptár a sziklatömbön. Szűrén Petroszjan jereváni építész — a gegami hegyek szenvedélyes alpinistája — továbbra is fáradhatatlanul kutat Örményföld ősi csillagászainak köbe vésett megfigyelései után. v A gegami hegyekben talált sziklarajzok egyikének másolata: a Bika és az Orion csillagkép — ahogyan négy-ötezer éve látták a kor kőfaragó asztronómusai.
