Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-11-08 / 46. szám

Vízzel - víz nélkül I. drótok tartják, nem tudom, kit vonnak fele­lősségre, ha történik valami. A művelődési ház festését ötvenezerért vállalta egy járási vállalat, amit ha magunk csinálunk, elég a fele pénz. Feladataink zöme az 1976— 81-es választási időszakból átcsúszott a mostaniba, s majdnem átcsúszott az öltö­ző is, amit a választási időszak utolsó pillanatában, 81-ben csináltunk meg, Z-akcióban. Az előző választási program­ból tehát sok minden nem lett teljesítve. Cseng a telefon. Román György védel­mezi a kapust, szidja a játékvezetőket, akik a falu ellen fújnak. A labdarúgás talán az egyetlen közösségi tevékenység, ami a község fiatalságát valós érdekeltségbe fog­ja egybe. Tavaly kerültek föl a III. osztály­ból, s máris ötödikek lettek. — Tizenöt éve focizok, tudom, mit csi­nálhat egy bíró. Tavaly, ha hiszi, ha nem, tizenhárom tizenegyest kaptunk, de kettő­nél nagyobb gólkülönbséggel nem kaptunk ki sehol. Tudja, a futballban is meglátszik, hogy kis falu vagyunk. Kis falu, kis csapat, kis pénz, kis emberek, gondolják sokan. De tartjuk magunkat. Most az egyik játéko­sunk ügyét intézem, a bírónak vágta a labdát. Fiatal, kreol bőrű, bajuszos ember lép az irodába. — Zavarhatok? Geri Sándor szolnocskai, de pólyáni lányt vett feleségül. Nagy ka poson (Veiké Kapusany) laknak, s szeretnének hazaköl­tözni. Flázhely iránt érdeklődik, mert úgy tudja, új telekre nem lehet, csak elbontott ház helyére, vagy két ház közti üres telken építkezni. — Nem lesz probléma, az idén február­tól megint engedélyezték az építkezést — közli Román György, majd találgatás kez­dődik, Geriéknek melyik telek lenne a leg­megfelelőbb. A döntést elhalasztják, de annyi bizonyos, Geriék hazaköltöznek. — Csak remélni lehet, hogy a kivétel nem erősíti a szabályt — mondja a hnb-el­­nök. — Közel tíz éve, 1974 óta nem építettek itt semmit. Az új engedély segít­het, megfiatalodhat a falu, mert Öregből van elég. Öregségi nyugdíjat 145-en, rok­kantságit húszán kapnak. Rendezvényein­ken tisztelettel köszöntjük őket. Ám az lenne az igazi, ha a szövetkezet hazacsalo­gatná a faluból elszármazott fiatal kádere­ket. Míg Matyi János volt a szövetkezeti elnök, nem sokan jöttek vissza a faluba, a vezetésben jelenleg is csupán két pólyáni van, s akkor az elnök az előttem levő hnb-elnöknek sem segített. Nekem igen. A mostani vezetés is segít, ahol tud, ám a szövetkezetnek valahogy nem megy. De jöjjön, elmegyünk az óvodába, azzal lehet dicsekedni, hiszen egy egész iskolát lak­nak. Mónika lányomat én hordom oda reggelenként, mert feleségem Nagykapo­­son ápolónő, fél ötkor kel. Szeretné ott­hagyni, de csak a járási székhelyen, Tere­­besen lenne állás, s oda nagyon rossz az utazás. És messze is van. Gyuri fiam kisel­­sős, ő Bolyba utazik, előre félek a téltől, ha majd a buszok késnek. Hetvenhatban so­kat vitáztunk, elengedjük-e az iskolát, s mert mondták, hogy gátoljuk a fejlődést. A tornác közepén a fekete ruhás nénike. . . hát elengedték. Azóta már látjuk, mire jó, hogy a gyerek naponta nyolc kilométert utazik, ha nincs alsó tagozatos iskola a faluban ... Az utóbbit a csupa virág, mindkét olda­lon aszfaltozott járdájú Fő utcán mondja, a Felvég irányába tartva. Megnézzük az alvé­­gi és a felvégi buszmegálló után a harma­dikat, a középsőt: korhadt, ám kicserélésé­re csak kilencezer korona van, holott húsz­ezer kellene, A hnb-elnök ezzel is úgy van, mint az Alvég aszfaltburkolatával: remény­kedik és kilincsel, talán sikerülni fog. Ám elsődleges gondja a faluközösség és a szövetkezet egyik legnagyobb problémája: a víz, amit a jnb mező- és vízgazdasági osztályával, valamint a nehéz gazdasági helyzetbe került szövetkezettel karöltve szeretne megoldani. Hogy sikerül-e, nem­csak rajta múlik. (Befejezés a következő számban.) A párbeszédekben előforduló helységne­vek szlovák megfelelői: Kral". Chlmec, Kosi­ce, Humenné, Presov, Bot, Backa, Bief, Zatín, Vojka, Bofany, Slov. Nővé Mesto, Trebisov. Hrapka Tibor felvételei A falut átszelő Fő utca a leghosszabb. . . (nős)

Next

/
Thumbnails
Contents