Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-18 / 43. szám
Százötven évvel ezelőtt, X. 21-én született Alfred Nobel, a dinamit feltalálója, a róla elnevezett dij alapítója. 1878. X. 21-én született Krúdy Gyula magyar író. X. 22-én emlékezünk meg Otakar Kubin érdemes művész, cseh festő és szobrász születésének centenáriumáról. Harmincöt éve, X. 24-én halt meg Lehár Ferenc magyar zeneszerző. 1838.X. 25-én született Georges Bizet francia zeneszerző. Fekete angyal Rácz Olivér költői útja magányos volt. Nem tartozott sem az első, sem a második irodalmi hullámhoz, nem kötődött szorosan a nálunk hangadó magyar irodalmi csoportosulásokhoz, talán azért, mert Kassán (Kosice) dolgozott, távol az irodalmi központoktól. Versei elsősorban nyelvezetükkel, formai igényükkel, visszafogott hangjukkal hatottak. Magukon viselték a klasszikus műveltség aranyveretét. A kifinomult verssorok kihangsúlyozták a vers zenei és ritmikai lehetőségeit, harmóniát teremtettek forma és tartalom között. Példaképei mindenekelőtt a nyugatosok, Tóth Árpád, Babits, Kosztolányi, de erősen érezteti hatását a francia dekadensek lírája is. Rácz költői világa, romantikus, poétikus alkata, emberi magatartása, esztétikai kultúráltsága nem engedte, hogy napi használatra szánt programverseket Írjon, s megtagadja eszményeit. Az egyéni út. a szépség és emberség megváltásénak önfegyelme így emelte költészetét magasabb szintre. Új kötete, a Madách kiadó gondozta Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban megjelent Fekete angyal című válogatás, lírájának kiemelkedő értékeit gyűjti egybe. A kötetnyitó vers sorai fennkölten csendülnek, a költő ünnepien tiszta érzéseit sugallják: „Hiszem, hogy kell a vers, /hogy gyors jelent jövővel egybefonjon,/ és hogyha kell. vádat s mementót kongjon: /emlékezz, ne felejts!" A kötet négy ciklusra oszlik. Az elsőben, a Fekete angyalban a múlt kísérletei elevenednek meg, köztük olyan megrázó poémák, mint A szombathelyi politikai fogház balladája. A következő ciklusban a szerelem, a család, a meghitt, gyöngéd érzések dominálnak, hol komolyan, hol játékosan keverve a tetszetős színárnyalatokat. A Tájak és távlatok a költő világcsavargásának versbeni lecsapódását őrzik, különösen a japán mértékre szabott versek kedvesek. Az utolsó ciklus, a Genezis a legerőteljesebb. amelyben a költő életének gyökereit teríti fényre. Rácz Olivér versei csöndet, szorongást, bánatot oldó poémák, amelyek harmóniát, emberi szépséget kereső strófákból épülnek, még akkor is, ha tragédiákról vall. Attitűdjét így fogalmazta meg egyik rádiónyilatkozatában : „írtam mindig és mindenütt. Utcán sétálva, emberekkel beszélgetve, felekkel tárgyalva, tárgyakkal és lényekkel találkozva. De sohasem írtam türelmetlenül, erőszakolva az írást. Mindig megvártam, míg az élményanyag maga követeli meg. hogy formába öntsem. Sohasem agyaltam ki történéseket és hősöket: mindig a hősök nyomták kezembe a tollat, s a történések sürgettek megörökítésükre. S így szeretnék írni, amíg múló éveim engedik, a jövőben is. Hiszem, hogy az íróknak nemcsak joguk, hanem kötelességük keresni és konokszép hittel, makacs, töretlen akarással szüntelenül szöni-fonni, erósitgetni a népek közötti megértés módjait és lehetőségeit." DÉNES GYÖRGY Az anyag élő állapota Nem tudom, hogy Szent-Györgyi Albert és Karinthy Frigyes ismerték-e személyesen egymást. Azt viszont bizonyosan állíthatom, hogy tudtak egymásról, mert szellemiségük rokon. Szent-Györgyi életét és munkásságát tanulmányozva mindig Karinthy „Lógok a szeren" című írása jut az eszembe. Ez a ma már kilencvenéves kutató megvalósította mindazt, amiről Karinthy gyűrűn kínlódva függeszkedö kamaszfiúja ábrándozott. Kézen állva orvosi előadásokat tartott szanszkrit nyelven, majd egy hátraszaltóval felröppent a könyvespolc tetejére, ahol biokémiai kísérleteket végzett, aztán egy halálugrással a lámpán termett és világított, bizonyítva ezzel fizikai ismereteit, valamint félrevezetői mivoltát. Eközben a szegedi paprikából kierösködte a C-vitamint. zengő svéd nyelven megköszönte a Nobel-díjat megalapította a Nemzetközi Rákkutató Alapítványt, és kidolgozta az izomösszehúzódás elméletét. Ezenkívül napi tizenhat órát dolgozott, gondolkozott és főleg nem felejtett el néhány apróságot. Nem felejtett el például gyerekesen, okosan, értelmesen kérdezni (vallja, hogy nincs megfejthetetlen rejtély, csak buta kérdések vannak), nem felejtett el kamasz fejjel kételkedni és lelkesedni (kísérleteihez egy kémcsőnél többre sohasem volt szükség), nem felejtett el álmodozni, nem felejtett el szembeszegülni a világgal és last, but not least, nem felejtett el magyarul. Karinthy egyik írásában megkockáztatja a kérdést, vajon mi lenne a rákos daganatból, ha nyugodtan hagynák továbbfejlődni. Arról elmélkedik, hogy talán az embert kellene leoperálni a rákról és nem fordítva. Szent-Györgyi természetesen nem állítja ugyanezt, de az izgató kérdést — hogyan fejthetnénk meg a rák rejtélyét? — több oldaláról megvilágítva érdekesen, egyszerű merészséggel, krimibe illő fordulatokkal tárja az olvasó elé Az anyag élő állapota című könyvében. Olvasásához főiskolai végzettség nem „kéretik". SOMOS PÉTER Iródia Nemrégiben a Galántai Járási Népművelési Központ irodalmi pályázata, s e pályázat díjnyertes munkáiból összeállított kis gyűjtemény kapcsán írtam ugyanezeken a hasábokon néhány bizakodó sort irodalmi utánpótlásunknak az utóbbi időben rendkívül élénk mozgolódásáról. A galántaiaké után most egy újabb sokszorosított kisantológia fekszik előttem az asztalon, a címe: Iródia, a kolofonban szereplő meghatározás szerint „módszertani segédanyag a kezdő irodalmárok második országos találkozójához", s az Érsekújvári (Nővé Zámky) Járási Könyvtár, valamint a CSEMADOK helyi szervezetének gondozásában látott napvilágot. A kiadvány anyagát — Csepécz Szilvia, Zsemberi Etelka. Czirea Attila. Fillenger Károly. Hodossy Gyula, Lékó István, Simon Attila és Tóth Károly verseiből, valamint Hogya György, Juhász József és Körös Lajos prózai kísérleteiből — Karsay Katalin válogatta, és Bállá Kálmán irt hozzá előszót. Balta értékelése szerint ez a tízegynéhány oldalas kis füzet, „amelynek a lehető legszerényebb köntös jutott csupán (...) figyelmet érdemlő jelentkezése egy új írónemzedéknek". Hogy aztán valóban egy új írónemzedék formálódik-e a kiadvány szerzőiből, s az írással próbálkozó fiatalok szeptember 17-én megrendezett immár második érsekújvári találkozójának mintegy hatvan-hetvenfös seregletéből, azt majd a jövő dönti el. E jövő érdekében azonban nélkülözhetetlenül szükségesek az érsekújvárihoz hasonló kiadványok, találkozások. Miként ugyanezt a célt szolgálták lapunk pályakezdők részére meghirdetett pályázatai is. így nem véletlen, hogy mind az első, mind pedig ezen a mostani, második érsekújvári találkozón is sok olyan fiatallal — Füriné Mráz Olgával, Körös Lajossal, Szalai Miklóssal, Tóth Anikóval. Zsitkó Katalinnal — és másokkal találkozhattunk, akik éppen lapunk pályázatain tűntek föl először. Az első találkozón Turczel Lajos előadása hangzott el a csehszlovákiai magyar irodalom hatvan évéről. E mostani összejövetelen Lacza Tihamér beszélt fiatal irodalmunk helyzetéről, pályakezdőink lehetőségeiről, valamint Bettes István verseskőnyvéről, s elhangzott két elemzés is: pályakezdők értékelték egymás írásait — Krausz Tivadar Juhász József verseit, Tóth Károly Tálamon Alfonz novelláját. Itt kell megvallanunk, hogy Lacza Tihaméré kivételével, az első találkozó előadásai voltak a felkészültebbek, súlyosabbak. S a jövőben erre feltétlenül ügyelni kellene. (Ugyanígy nem hallgathatom el azt sem, hogy nem értem, mit akar jelenteni ezen összejövetelek elnevezése, az Iródia. A szójáték asszociálja ugyan az írást is, az irodát is. az iróniát is. az íródeákot is meg egy sereg további dolgot, csak éppen a szándéka, a jelen-TÓTH LÁSZLÓ Nő és virág minden mennyiségben A hatvan felé közeledő szlovák festőművésznő. Kveta Gandlová mintegy kétszázhúsz kis- és középméretű olajfestménye — Kamarajellegű váloga tás címmel — vándorol már jó ideje Szlovákia „galériás" városaiban. E nagy ívű körút egy-egy állomása volt (vágj lesz) a Bazovsky nevét viselő trencím Területi Galéria, a Nyitrai (Nitra) Kerületi Galéria, a losonci (Lucenec) Nógrádi Galéria, a kassai (Koéice) Kelet-szlovákiai Galéria, a fiiinai Povazská Galéria stb. Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) ezeknek a Képzőművészeti Alap által roppant magasra fölértékelt képeknek — galéria nem lévén — meg kellett elégedniük a Csallóközi Múzeum szerény kiállitótérségeivel. Nem számoltam meg, hogy a kétszáz kétszázhúsz jelzett képből végül is mennyi tért el a múzeum tárlóin, de „csöppben a tenger" alapon a témaarány fényesen kiviláglott. A kiállított képek kétharmadát ugyanis — nagyjából arányos megoszlásban — a széplelkek által oly kedvelt két témának: a nőnek és a virágnak szentelte a kiállító művész (egyébiránt nemcsak a festészetben társa Gandl László érdemes művésznek, hanem a magánéletben is). A fennmaradó egyharmad e kettő elegye egy képen. Nyilvánvaló tehát: a festői szép — amely pedig sokszor ellentétbe kerül a fizikai, biológiai széppel — bűvöletének jegyében szerveződött ez a tárlat. Soha ennyi virágcsokrot (természetesen „lírai hangvételben komponálva"), ábrándos, fantáziafrizurákkalkeretezett nőarcot (mondanom sem kell, hogy „poétikus megfogalmazásban") még egyetlen kiállításon nem láttam. Mindazonáltal néhány nöportrén fölsejlettek azok a finom vonások, amelyek az asszonyi tudás és életöröm gazdag esztendeiről tanúskodnak, s úgy megbabonázzák a férfilelkeket, s néhány virágcsokor tobzódó színei tényleg sajátságos harmóniává álltak össze. A kiállítás rám gyakorolt összképét mérlegelve azonban nem tudok szabadulni kísértő gondolataimtól az igen szép nőket illetően. Vonzerejük tagadhatatlan, de a kevésbé szépekben, eddigi tapasztalataim szerint, „gyakrabban válik értelmessé és értékessé a lélek küzdelme". A szépek számára ugyanis nagy csábítás boldogan megállni és önmaguk felszínén maradni. BERECK JÓZSEF
