Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-18 / 43. szám
KUCKÓ ZELK. ZOLTÁN Egy hattyú alszik Egy hattyú alszik a tavon mint rózsa, úgy lebeg, léte folyékony s olvadó, akár a fellegek. Néhány árnyék a vízre ül, mert nem talál haza — nem is árnyak talán, csupán fenyőfák sóhaja. A hattyúk nem is rózsák, de víziangyalok, az ég álmodja őket, ha olykor andalog. Mátyusföldet csupán egyetlen együttes, a Deáki (Diakovce) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola NAPÓRA nevű csoportja képviselte a Vili. Dunamenti Tavaszon, míg tájegységeink zömének egyáltalán nem volt képviselete az országos szemle bábversenyében. A Takács Margit rendezte Két nővér című előadást látva önkéntelenül is fölmerül az óhajtás: bárcsak a Vág, a Garam, az Ipoly, a Rima, a Hernád, a Latorca, a Tisza, a Bodrog környéki iskoláinkban is akadnának olyan pedagógusok, akik Takács Margithoz hasonlóan kalákába szedik a bábozáshoz kedvet, tehetséget érző tanulókat. Hrapka Tibor felvétele (nő 16) Késő ősz volt. A fákról régen lehullottak a levelek, csak a vadalmafa tetején csüngött még egyetlenegy szem alma. Éppen arra futott a nyúl, és meglátta az almát. Szerette volna megenni, de hogyan vegye le onnan ? A nyúl nem tud fára mászni; ugrálni kezdett hát... De hiába! Az alma olyan magasan volt, hogy odáig nem tudott felugrani. — Kár-kár-kárrr! Mit ugrándozol itt? A nyúl látja, hogy a fenyőfán egy varjú ül, és rajta nevet. — Hét, varjú! — kiáltott fel neki. — Szakítsd le nekem azt az almát! V. SZUTYEJEV Az alma A varjú átrepült a fenyőfáról az almafára, és leszakította az almát. Nem tudta megtartani a csőrében — az alma leesett a földre. . . — Köszönöm, varjú! — mondta a nyúl, és lehajolt, hogy felvegye a földről, de az alma mintha megelevenedett volna, hirtelen sziszegni kezdett... és elszaladt. Hát ez meg micsoda? Először megijedi a nyúl, de aztán megértette: az alma egyenesen egy sündisznó hátára esett, aki összegöngyölödve aludt a fa alatt. A sün felriadt álmából és — tüskéin az almával — sziszegve futásnak eredt. — Állj csak meg, állj csak meg! — kiabált utána a nyúl. — Hová viszed az almámat ? A sündisznó megállt, és azt mondta: — Ez az én almám. Leesett a fáról, és én megtaláltam! A nyúl odaszaladt a sünhöz. — Azonnal add vissza az almámat. Ezt én találtam! Erre már a varjú is odarepült. —- Feleslegesen vitatkoztok — mondta —. az alma az enyém, én szakítottam le a fáról. Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyik a magáét hajtogatta: — Enyém az alma! Kiabálás, zaj verte fel az erdő csendjét, és dulakodás kezdődött: a varjú csőrével belevágott a sün orrába, a sün tüskéivel a nyulat szurkálta, a nyúl pedig a varjút rugdalta a lábával. .. Ekkor ért oda a medve. Elkiáltotta magát: — Mit csináltok itt? Mi ez a nagy zaj? Mindnyájan a medvéhez szaladlak. — Medve Apó, le vagy a leghatalmasabb és a legokosabb az erdő állatai között. Tégy igazságot, kié legyen az alma? Es elmesélték a medvének, mi történt. A medve gondolkodott, gondolkodott, megvakarta a füle tövét, majd azt kérdezte: — Melyikötök találta az almát? — Én! — mondta a nyúl. — Ki szakította le? — Én voltam! — károgta a varjjú— Jól van. Es ki vette fel a földről? — Én! — szólt a sündisznó. — Nos — mondott ítéletet a medve —. akkor mindegyikötöknek joga van az almához, mindegyikötöknek jár az alma . . . — De itt csak egy alma van! — mondta a sün, a nyúl és a varjú. — Vágjátok fel egyenlő részekre, és mindenki kapjon egy szeletet. . . — Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe! — kiáltották kórusban. — Köszönjük a tanácsol! — mondta a sün. Fogta az almát, és négy egyenlő részre osztotta. Az első szeletet a nyúlnak adta. — Ez a tiéd, nyúl, mert te láttad meg először az almát. A másodikat a varjúnak nyújtotta oda. — Ez a tiéd, varjú, te szakítottad le a fáról. A harmadik szeletet a saját szájába tette a sün. — Ez az enyém, mert én vettem Jel a földről. Végül a negyedik szeletet a medve mancsába nyomta. — Ez meg a tiéd. Medve Apó... — Nekem miért adsz ? csodálkozott a medve. — Mert összebékítettél bennünket! Mindegyik ette a maga részét, s valamennyien elégedettek voltak, mert a medve igazságosan ítélkezett, senki sem károsodott. KOVÁCS SÁNDOR fordítása mmmmmmxxxx^m'mxmmxmxmmxxmxxxmxmxmx KEDVES GYEREKEK! Harminchetedik számunk rejtvényének megfejtése: Magyarország, Balaton. Könyvjutalmat nyert: Tóth Csaba, Marcelháza (Marcelová), Pandi Tamás, Tiszacsemyö (Cierna n. T.), Darabos Henriett, Kassa (Kosice), Vida Ferenc, Bös (Gabcíkovo), Lados Iván, Losonc (Lucenec). Harmincnyolcadik számunk helyes megfejtése: árvácska. Sorsolással könyvet nyertek: Molnár Katalin, Királyhelmec (Kráf. Chlmec), Kiss Zoltán, lllésháza (Eliásovce), Jakusík Attila, Százd (Sazdice), Náhori Andrea, Dobra, Kovács Adrián, Királyhelmec. Harminckilencedik számunk rejtvényének helyes megfejtése: kesztyű. A nyertesek: Sasváry Margaréta, Ipolyság (Sahy), Drótos Ivett, Tornaija (Safárikovo), Lambert Szonya, Albár (Dolny Bár), Bider Henriett, Érsekújvár (Nővé Zámky), Szojka Jolán, Szepsi (Moldava n. B.). »
