Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-04 / 41. szám
♦ egyesületei nem értettek egyet a kormánnyal, s egyre inkább a jobboldal, a hadsereg befolyása alá kerültek — de Valparaísóban, a „kikötők gyöngyében" egymást érték a kifutó teherszállító hajók rézzel, guanóval megrakva, s futottak be elsősorban a szocialista országok hajói az élelmiszer-szállítmányokkal. És miközben Chile külpolitikai kapcsolatai is erősödtek — a hadsereg és a reakció folytatta a demokrácia aláásását és a fordulat megszervezését. 1973. szeptember 10-én este a feszültség a tetőpontjára hágott. Az elnöki palota körül tolongott a nép, a legkülönbözőbb hírek kaptak lábra, és a zűrzavarból mind élesebben rajzolódott ki a fordulat valósága. Ez volt a Népi Egység kormányának és az „elnök elvtársnak" az utolsó éjszakája. Másnap, amikor Pinochet hatalomátvétele kész tény volt már, a tábornok ultimátumot adott Allendének: ha megadja magát, nem esik bántódása, és elhagyhatja az országot. Az elnök kimérten válaszolt: Nem adom meg magam. Nem hagyom el a palotát. A fenyegetésnek csak a gyávák engedelmeskednek, az olyanok, mint ön ... És leteszi a kagylót. A hadsereg bombázza a La Monedát, Allendének még van annyi ideje, hogy az egyetlenegy rádióadón még szóljon a néphez:... A történelemnek eme sorsfordulóján kész vagyok életemmel fizetni népemhez fűződő hűségemért. Tudom, hogy e három év vetése még szárba fog szökkenni. . . A STADION Nem hiszem, hogy van a világnak még egy ilyen sportstadionja. Neve Nemzeti Stadion, Santiago de Chilében 1962- ben itt tartották meg a labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzését. De 1973 szeptemberétől jelenkorunk borzalmas Colosseuma, földjét, mint amaz ókoriét, ezernyi ártatlan vére öntözte. A fasiszta mészárlás jelképévé vált, az őrjöngő öldöklés szinonimájává. A STADION. 1974-ben Berlinben megjelent egy közlöny „A stadion" címmel. Néhány ember vallomását tartalmazza, olyanokét, akik megmenekültek a Stadion poklából, a szemtanúi voltak a junta kegyetlenkedéseinek. De nemcsak annak. Hanem annak is, hogy a megtévesztettek néhány nap után már felismerték a helyzetet. Egy ilyen vallomásból idézünk: „Bízom abban, hogy megváltozik a helyzet, mert ez így nem mehet örökké tovább, de jelenleg Chile egészen más, teljesen megváltoztatták. A fojtogató nyomás állandóan érezhető. Ha feltűnik egy rendőrautó, a gyerekek szétszaladnak, mint egy veszett kutya elől. A munkásoknak volt igazuk. Oly sokat beszéltek a fasizmus veszélyéről, de senki sem hitte el. Hányszor óvott az elnök e veszélytől, és hányszor tartottuk túlzásnak, a Népi Egység Az Allende-kormány idején épült új lakónegyed a főváros pereme'n Salvador Allende nagyon szerette ezt a képet, amely a feleségével ábrázolja, „Tenchával". Hortensia Allende többször járt Csehszlovákiában, legutóbb a prágai Békevilágközgyűlésen találkoztunk vele. újabb jelszavának. És aztán hirtelen, egyik napról a másikra megéltük, hogy az ország mindama szörnyűséggel, ami itt lejátszódott ki van szolgáltatva a fasizmusnak. Sokan látták a folyóba dobott, megfeketedett hullákat és más dolgokat is. Azt hiszem, hogy Chile ma a megbánok országa. Nagyon sokan vannak, akik mindent megadnának azért, hogy az eseményeket meg nem történtté tegyék, és többé ne hagyják magukat megtéveszteni..." A tíz évvel ezelőtt feltámadó gondolatokkal, megfogalmazott érzésekkel mára betelt a pohár. Ebben az évben ismét sztrájkolnak az El Teniente bányák bányászai, de most az önkény ellen, a demokráciáért. A szakszervezetek lerázták passzivitásukat, és a munkásosztály mellé álltak. A fasiszta puccs után kivégzett vezetőket felváltotta az új nemzedék, mint Rodolfo Seguel, a CTC bányászszakszervezet új elnöke, a sztrájk egyik szervezője, vagy Carlos Dupré és Jorge Lavendero, a betiltott pártok vezetői. Új szervezetek alakultak, mint például a május 20-i nemzeti tiltakozási nap után alakult CNT — a Dolgozók Nemzeti Vezetősége és igy tovább. A tíz évi fasiszta önkény után ma ilyen Chile. Vérző és küzdő. MILYEN VAGY, CHILE? Akik jártak már Chilében, úgy mondják, hogy nemcsak a világ legkeskenyebb és leghosszabb országa (4300 kilométer hosszúságban húzódik a Csendes-óceán partján), hanem a legcsodálatosabbak egyike is. Nagy kiterjedésű sósivatagok találkoznak a patagóniai jégmezőkkel, a hósipkás tűzhányók alatt smaragdzöld völgyek hívogatnak, árnyas erdők mélyén hüs tiszta tavak rejlenek, vannak területek, ahol pompás rózsakertek virulnak, és olyanok, melyeknek holdbéli tájain szakadatlan viharok dúlnak. A Kordillerák csúcsairól lelátni a világ legtagoltabb partvidékére és a chilei archipelagoszra. Ezernyi szigete között ott van a két világhírű is, a Húsvét-szigetek és Juan Fernandez, Robinson szigete. Ma közel kilencmillió lakosára több mint száz koncentrációs tábor esik. De az a föld adta az irodalomnak Gabriele Mistralt, az első Nobel-dijas írónőt (1903) és Pablo Nerudát, a szép szerelmek és a forradalmi lángolások költőjét... Ő írta: „Ráronthatnak tüzzel-vassal hazámra, /le nem győzhetik Chilét, mindhiába." A chileiek ma a költő hitével hisznek a győzelemben. LÁNG ÉVA A pisaguai koncentrációs táborból a nőket ilyen teherautókkal viszik kényszermunkára (nŐ9)
