Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-09-13 / 38. szám

minket, önmagát csapta volna be 95 fillérrel. Egy hentes, aki nem a vásárló kárára téved — vagy sejtette, hogy ellenőrzést kapott? — Nem. Egy hentes nem mérhet mindig hajszálpontosan. Mikorra szolgálná ki a sok vevőt, ha dekázgatna? Most Így sikerült — mondja Kisantal Béla. Az előírás viszont mást mond. Nem sza­bad sem a vásárló, sem a kereskedelmi szervezet kárára tévedni. Az egyik hűtőben 6,5 kg baromfiszalámit talál az ellenőr. — A földművesszövetkezet tetette félre a dolgozóinak... Az üzletvezető azonban nem tudja írásos megrendeléssel igazolni állítását, így ez a hentesáru pult alattinak minősül. E két sza­bálytalanságért 60 Kcs büntetést fizet. Tornaiján (Safárikovo) a Zdroj 09—09-es üzemének 733-as számú hentesüzletében a rosszul beállított mérleg 1 dkg-mal többet mutat a valódi súlynál. Ennél fogva a fiatal Simon Ottó árdrágítást követ el az ellenőrző vásárláskor is. Csak néhány hete dolgozik a húsboltban, most még megússza 50 Kcs büntetéssel. A magyarázat, hogy reggel óta bizonyára elmozdult a mérleg, nem fogadható el. És nem lehet szemet hunyni afelett sem, hogy a hűtőpultban tárolt hentesáruról hiányzó ár­cédulák az áru alatt vannak a jégbe fagyva. S hogy kifogástalan is lehet egy hentesüz­let, arról meggyőződhettünk Rimaszombat­ban, a Zdroj 731-es számú üzletében. Csor­dás Etelka üzletveze ő valóban elismerést érdemel. Gyümölcs- és zö dségboltok — víz né kül — ez a legjellemzőbl hiányossága a rima­­szombati járás zöldsé ^üzleteinek. Ez utóbbi hentr jzlet és az ugyancsak kifogástalan, Jávorszká Sarolta által vezetett tejüzlet között található egy ici-pici zöldség­üzlet egy még kisebb raktárhelyiséggel. Ben­ne a hasonló üzletekben szokatlan rend és tisztaság. Szinte meglepő az ablakon a füg­göny, s a lakályossá varázsolt kis boltocská­ban az árubőség. A panaszkönyv üres. — Pedig ha tudnák, milyen körülmények között vagyunk kénytelenek dolgozni — mondja Olga Sőcová, az üzletvezető. — Egy ilyen üzletben, ahol minden pillanatban ke­zet kellene mosni, nincs víz. A szomszéd hentesüzletbe járunk vízért. Hétfőn, amikor az zárva van, vödörben tároljuk a vizet. Mindez csak növeli a kis üzlet tisztaságára oly példásan ügyelő üzletvezető — aki mel­lesleg a kereskedelemben töltött huszonhá­rom éve alatt még sohasem fizetett bírságot — és munkatársnője érdemét. Fonnyadt gyümölcsöt, vagy zöldséget nem találunk a ládákban. — Élünk azzal a lehetőséggel, hogy a leértékelt árut olcsóbban eladhatjuk. A leér­tékelést kérésünkre az üzem vezetősége végzi. Kijön a minőségi ellenőr és az áru jutányos áron elkel. Hasonlók a körülmények Tornaiján, a Ju­har Tiborné vezette zöldségüzletben is. — Két éve Ígéri az üzem vezetősége, hogy a kis raktárhelyiség egyik felében mosdót és vécét szerelnek fel, de mindmáig vödörben hordjuk a szomszédból a vizet, oda járunk vécére is, vagy futunk hazáig. A panaszkönyv itt is üres, bár ellenőrző vásárlásunk során 24 filléres eltérést tapasz­taltunk, mert a mérlegre elfelejtett zacskót tenni — ellensúlyként — az üzletvezető. Később megtudtuk, a Banská Bystrica-i Zelenina-Ovocie vállalat rimaszombati üze­mének 19 zöldség- és gyümölcsboltja közül csupán kettőben van vízvezeték, holott az árusítás alapfeltételeit a kereskedelmi szer­vezet minden üzletben köteles biztosítani. És vajon mit tett a járási higiéniai központ és a jnb a higiéniai előírások betartásáért, a hi­ányosságok kiküszöböléséért ? Alojz Tomáska, a Zelenina-Ovocie vállalat rimaszombati üzeme karbantartó és ellátó részlegének vezetője elmondta, hogy az el­múlt huszonöt év alatt üzemük alig-alig ka­pott a komplex lakásépítési tervekben lehe­tőséget új, korszerű üzletek" létesítésére. A meglévőkben akkor kezdték az árusítást, amikor egy kanna víz, szappan, törülköző és egy lavór is elegendő volt ahhoz, hogy meg­feleljenek az alapvető követelményeknek, de ez nem mentség sem a vállalat, sem az ellenőrző szervek számára, mert azóta jó néhány év eltelt és az egészségügyi előírások is szigorúbbakká váltak. A vegyeskereskedés mostohagye­rek? A néhány száz lakosú falvakat országszer­te vegyeskereskedések látják el az alapvető élelmiszerrel és ipari áruval. Sok esetben a lakosok megelégedésére, bár ez az elége­dettség a legtöbb esetben a megszokással azonos. Ezeknek az üzleteknek az ellátása elmarad az országos átlagtól. A bejei (Behnice) és a felsöfalusi (Chvalo­­vá) vegyeskereskedésben Hubai Istvánnét, illetve Sempergerová Elenát a kiszolgálást illetően dicséret illeti. Tőlük és a vevőktől megtudtuk, hogy a tejet rendszeresen szállítják, de pl. a tornaijai csomagolás nincs dátumozva. A kenyérre több a panasz, a rendszertelen szállításra és a minőségre egyaránt. Itt figyeltünk fel arra is, hogy sok húskonzervről hiányzik a címke. Megmértünk néhány zacskó lisztet is. A gyári csomagolás ellenére csak 98 dkg volt valamennyi! S hogy a kis forgalmú üzletek mennyire nem fontosak a kereskedelmi szervezetek­nek, bizonyítja az is, hogy a bejei üzlet üzemképtelen hűtőpultjának javítását az üz­letvezetőn kívül az üzem ellenőre is hiába kérte, még július 17-én. Pedig azoknak az üzleteknek igazán nagy szükségük van a hűtőberendezésekre, hogy a megfelelő áru­ellátást biztosítani tudják. Hat vendéglátó üzem közül csupán egy, az almágyi az, ahol nem csapnak be lega­lább néhány fillérrel vagy koronával, s ahol a tisztaságra sem lehet panasz. Hogy a péter­­falai vendéglőben, a rimaszombati Lux kávé­házban, a Mladosf vendéglátó üzemben vagy a kurineci tó melletti Astra vendéglő­ben miért nem mennek rendben a dolgok. Megmérettetett, s kevésnek talál- Kovács Ida. az egyetlen, aki ponto­tatott. . . san mérte az italt. ... a hentes saját kárára téved.. . Nagy László felvételei arra a csapostól, kocsmárostól, a felszolgáló pincértől különböző magyarázkodást kap­tunk. Volt aki erősködött, hogy a jelölés nem pontos a poháron, volt aki arra hivatkozott, hogy sietett kiszolgálni és nem vette észre a néhány milliméter különbséget, de olyan is akadt, aki pusztán megszokásból, 1,30-ért számolta fel az 1,00 Kcs-s üdítőt. A rimaszombati Optima falatozóban vélet­lenül kétszer is két dekát tévedett az eladó, amikor halsalátát kértünk. A panaszkönyv­ben olyan elintézetlen, bíráló bejegyzéseket találtunk, amelyeket még 1980 májusában, júliusában, sőt 1979 decemberében tettek a sértett vendégek. Köztük egy orvosnő azt nehezteli, hogy romlott sonkát szolgáltak fel neki. Panaszára a mai napig nem kapott választ. Ezért egyértelműen az üzem vezető­jét, Ján Petiket terheli felelősség, magatartá­sával megsértette az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma 6/70-es közlönyének előírá­sait. Persze, az emberben önkéntelenül is fel­merül a kérdés: három éve nem járt itt üzemi ellenőr? Vagy ő is megfeledkezett a panasz­könyvről, akárcsak az üzletvezető? — Oda inkább ne menjenekl — figyelmez­tetett Nyíri Ferenc, a rimaszombati Mladosf vendéglátóüzem újdonsült főnöke, amikor az illemhelyek iránt érdeklődtünk. — A vendég­lőben kb. nyolcszáz vendéget szolgálunk ki naponta, de vécéinkben a közeli buszmegál­ló utasaival együtt több mint kétezer ember megfordul. Mindenfélék. Tisztaságot tartani így lehetetlen. Amit el lehet mozdítani, azt elviszik. Azért nincs itt soha toalettpapír, törülköző. Legfeljebb reggel, nyitás után öt percig. A lopott pénztárcákat ide járnak kiüríteni a zsebtolvajok — mondja, s igazolá­sul máris mutat kettőt. Nem illemhely-ügyben járjuk a járást, de ez is a vendéglátás kultúrájához tartozik. Mintegy névjegyeként a vendéglátóegység­nek és a városnak is. A meglátogatott tizenhét bolt és vendég­látóüzem tizenhárom dolgozója ezúttal ösz­­szesen 970 Kcs bírságot fizetett. Sok ez vagy kevés? Ha a törvényesség ellen vétke­zők számát tekintjük, akkor bizony sok. Ha a pénzösszeget, akkor kevés. Egyikük sem fi­zetett száz Kcs-nál többet. S ha figyelembe vesszük, hogy csak egy köztiszteletben álló kocsmárosnő, egy két évtizede a kereskede­lemben dolgozó üzletvezető (akit még soha­sem büntetett meg ellenőr), valamint a Lux kávéház és a járás egyik legbecsületesebbjé­nek, legjobbjának tartott pincér arcán lát­tunk megbánást, a kaján mosollyal odado­bott százas nem valószínű, hogy jobb belá­tásra bírja a megbírságoltakat. Pedig már maga a tény is aggasztó, hogy egyetlen ellenőrzökörúton kilenc helyen kellett a fele­­lősségrevonás ilyen formájához nyúlni. Ez a nem éppen kellemes járási körséta, illetve az ellenőrzés eredménye, melynek jegyzőköny­véből az illetékesek is megismerik a helyze­tet, egyrészt sürgeti a kereskedelmi és ven­déglátóipari egységek munkafeltételeinek ja­vítását, másrészt arra kényszeríti az ellenőr­ző szerveket, hogy gyakoribbá tegyék a „raj­­taütéses" ellenőrzést, vizsgálják felül a pa­naszkönyveket és kérjék számon a felrótta­­kat. Hogy a vásárló, a vendég éljen jogaival, és érdemesnek tartsa véleményt nyilvánítani a panaszkönyvön keresztül a felsőbb szervek felé. (nŐ9)

Next

/
Thumbnails
Contents