Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-06 / 37. szám
IX. 8-a az újságírók nemzetközi szolidaritásának napja; ezen a napon végezték ki német fasiszták Július Fuéíkot. IX. 9-e a Bolgár Népköztársaság államünnepe. IX 9-e a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság államünnepe. IX 9-e a csehszlovák bányászok napja. 1828. IX. 9-én született Lev Nyikolajevics Tolsztoj, orosz realista író. 1973. IX. 11-én gyilkolták meg a chilei fasiszták Salvador Allendét. 1813. IX. 13-án született Eötvös József magyar író és politikus (nőm) KÖNYV Vízbe fúlt plakátok A fiatal csehszlovákiai magyar költők 1980-ban kiadott antológiájában, a Megközelítésben még nem találhatjuk meg Barak László nevét. 1981-ben azonban már megjelent a fiatal költő első kötete (Sancho Panza szomorú) és az elmúlt esztendő vége felé pedig már elkészült a második is (Vízbe fúlt plakátok). De mindez nem az antológia öszszeállitójának — e sorok írójának — hanyagságát, felületességét bizonyítja, hanem a szerző fejlődésének, felfutásának szokatlanul gyors ütemét. S talán ez a magyarázata, hogy irodalomkritikánknak jóformán még az első Barakkötet minősítésére sem volt érkezése, s máris a másodikat kellett volna mérlegre tennie. Erre azonban — ki tudja, mi okból? — Mindezidáig nem került sor. Pedig irodalomkritikánkat már Barak szokványosnak még mifelénk sem mondható jelentkezése is provokálhatta volna, s ráadásul az általa fölvállalt líraeszmény sem tartozik nemzetiségi költészetünk mindennapos jelenségei közé. Ennek pedik az a filmszerűen pergő, montázsokra épülő — nagytotálokkal, premier plánokkal, éles snittekkel tarkítot — hosszabb kompozíció a legadekvátabb megjelenési formája, amelyet — ezúttal a szlovák irodalomból véve a példát — Miroslav Válek első köteteiből ismertünk meg. Barak nem meditativ alkat, módszere nem az apró részletekkel bíbelődő elemzőké; az elmélkedés és elemzés versépítő funkcióját nála az asszociációk, az egymás után logikusan következő, vagy éppen váratlanságukkal sokkoló képzettársítások veszik át. A Vízbe fúlt plakátok hét verse — melyek közül kettő az első kötetében is megtalálható — afféle „lírai regényként" is olvasható, melynek az egyén-család-közösség háromszöggel körülhatárolható összefüggésrendszerből vett motívumai a költő személyes, közösségi és történelmi tapasztalataival hatódnak át. Barak világában kevés a fény, könyve nem könynyű olvasmány. Igaz nem is akar, nem is tud az lenni, hiszen a szerzőt az emberi lét, az emberi tudat mélységei, poklai vonzzák. Persze a szerző mégcsak pályájának a legelején van; kötete gyenge pontjait ugyanott kell keresnünk. ahol az értékeit; montázstechnikája például helyenkénti töredékességet, széttöredezettséget, eredetiségvágya itt-ott modorosságokat, szereptudata olykor-olykor hatásvadász megoldásokat eredményezett. „Ember áll az őszben, finom hálóba pólyáivá, akárha lepkebáb" — írta egyik lírai hőséről a harmincéves költő. Egy ember áll az őszben — ki tudja mi lesz belőle? Az viszont, hogy Barak László útja merre tart majd, csak rajta múlik. TÓTH LÁSZLÓ Lady Chatterley szeretője A, cím és a védőborító fél (legalább kassza-) siker, s ha hozzáadjuk a kiadás, megjelenés — mely áiprüdéríánknál fogva hiába váratott magára éveken keresztül — előzményeit, biztosak lehetünk benne, hogy David Herbert Lawrence Lady Chatterley szeretője c. regénye legföljebb könyvtárakban szerezhető be, agyonolvasott állapotban. Már az angol hatóságok is elkobozták (1928-ban jelent meg első kiadásban), pornográfia vádjával, s bár 1933-ban magyarul is megjelent — mi sem természetesebb, hogy megcsonkítva. Az idő azonban H. D. Lawrencenak dolgozott: ma a XX. század legnagyobbjai közt tartják számon a rendkívül termékeny írót. A regény az első kiadás idejében elsősorban a testi szerelem felfogásának és irodalmi ábrázolásának merószr ségével kavart vihart; holott Lawrence Parkt Herbert luiw ^ LADY CHATTERLEY SZERETŐJE műveiben a szerelem több, jelentősebb önmagánál. A testi és lelki szerelem egymástól való elválaszthatatlanságát. olyan erőt, akaratot jelent, amellyel átléphetünk a konvenciókon, amely megszabadít bennünket gátlások százaitól, amely felszabadulttá, erős akaratúvá edz. Csalódást okoz tehát a regény azoknak az olvasóknak, akik a testi gyönyörök részletes, élvhajhászó leírását keresik csupán, vagy egy sablonos szerelmi háromszög-szituáció részletezését. A regény szereplői szimbólumok. S hogy ehhez ne férjen kétség, arról is gondoskodik az író: helyenként kommentálja a jelképeket (az igényesebb olvasó boszszúságára, hiszen a könyvet élvezni, érteni akaró ember nem veszi szívesen, ha a megértés útját teletűzdelik jelzőtáblákkal). Bár a túlzott tiltás és elmarasztalás a megérdemeltnél valamivel nagyobb népszerűséget teremtett a könyvnek, a szenvedéllyel megírt, költői képekkel dúsított regény jó gyógyszer belső fájdalmaink, keserveink orvoslására eigépiesedett világunkban. GRENDEL ÁGOTA Kalandra fel! Az 1980-ban alakult A E. Bizottságot több neves fiatal képzőművész hozta létre (ef Zámbó István, fe Lugossy László, Wahom András, Bemáthfy) Sándor). A képzőművészetben megmutatkozó avantgárd szemléletük szerencsés módon érvényesült az együttes arculatának kialakításában is._Nemrég kiadott első nagylemezük a Kalandra fel! egyik koncertjük felvételét tartalmazza. Zenében, szövegben és grafikai megjelenésben egyaránt szokatlan albumot tart kezében a vásárló. A Bizottság azon kevés zenekar közé tartozik, amely nem egy-egy réteg nevében lép fel, nem törekszik gondolati azonosulást kínálva a népszerűség növelésére..........én magam akarom meghatározni, mi nekem a művészet." — nyilatkozta nemrég Wahom András, az együttes vezetője. E látszólag mélyen individualista szemlélet azonban sokszor teljesebben ragadja meg korunk hangulatát, a ma emberének vívódásait, félelmeit, értékrendjének válságát, befelé fordulását, mint a közösségek vagy álközösségek nevében fellépő némely irányzatok. „Nem bírom a gyűrődést, / rosszak az idegeim, / nem bírom a gyűrődést, / fáj a gyomrom. / Sérült vagyok, úgy látszik,” — éneklik egyik dalukban. „Úgy érzem, hiába élek, / lassan vége a reménynek" — szól egy másik vers. A látszólag komoly, depressziós hangulatú szövegek mögött azonban mindig ott bujkál egy kis gúnyos félmosoly, némi cinikus hangulatú távolságtartás, amely feloldást ad a magára ismerni képes hallgatónak. Nevetünk önmagunkon, igaz kissé keserű szájízzel. Jól sikerült a lemez zenéje is, bár az avantgárd jelző itt már nem annyira helytálló, mint a szövegek esetében. Ennek ellenére figyelemre méltó a szaxofon szokatlan és nagyon kifejező használata, Kukta Erzsébet élményszámba menő éneke és a zene egészének a szöveggel rezonáló hangulata. GYUROVSZKY LÁSZLÓ A többlet: Kassák Lajos Fél tucatban állapodott meg az utóbbi években a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi Múzeum képzőművészeti kiállításának évenkénti száma. Nyilván a kínálat és a kereslet egyfajta középarányosaként — ha a művészeti értékközvetítésről egyáltalán szabad így fogalmazni. Saját falai között tehát az optimálisnak tartott hat képzőművészeti kiállítás megszervezését és lebonyolítását vállalja magára évente a Csallóközi Múzeum. Arányosan elosztva őket — tavasz és ősz között. Csakhogy a kulturális életnek ezt a konvencionálisán vett két főidényét manapság már illik összekötni valamivel. Azért is, mert valóságos reneszánszukat élik a legkülönbözőbb nyári kulturális rendezvények, meg hát: nyáron veti legnagyobb hullámait az idegenforgalom zavaros (ám pénzt hozó!) áradata. Bár városomat, Dunaszerdahelyt illetően egy pillanatig se áltassuk magunkat: az ideérkezett idegenek nem a múzeumnak helyet adó Sárga Kastély hűs falai között kerestek enyhet nyári hevületükre. Az üres tárlók látványa azonban mindenképpen zavarólag hatott volna azokra a kevesekre, akik egy-egy strandolásra alkalmatlan napon engedtek kulturális lelkiismeretfurdalásuk unszolásának, s a félúti termálfürdő helyett a múzeumot választották. Állandó galéria nem lévén, tulajdonképpen ehhez a langyos, bizonytalan igényhez igazodva alakult ki a múzeum nyári képzőművészeti kínálata az elmúlt évek során. S ez az idén sem volt más, mint tavaly vagy azelőtt: az itt kiállító művészektől az utúbbi két évben megvásárolt képek mintegy harminc darabból álló kis kollekciója. Vagyis: Bacskay Béla mellett Olga Spannerová, Barta Gyula mellett Lenka Boíanská-Andrásyová, Lőrinc Gyula mellett Csótó László, Albin Brunovsky mellett Almásy Róbert. A többlet, idén nyáron, kétségkívül a képzőművész Kassák Lajos, aki festőként jelentős képviselője a magyar avantgardista irányzatoknak. A rend, a szerkezeti, a szerves és az egységes indulatában és bűvöletében alkotva, egyike ö az európai konstruktivizmus legnagyobb alakjainak. Mindez természetesen nem volt nyomon követhető maradéktalanul azon a mintegy harminc alkotáson, amit a múzeum, nyári kínálatának feldúsítására, az érsekújvári (Nővé Zámky) Képzőművészeti Galériától kölcsönkért. Kassák kevésbé'jelentős alkotásai ezek, hangulatos tollrajzok, kombinált technikával készült csendéletek, s csak kevesebb részt annak az irányzatnak a stílusjegyeit magánviselő olajfestmények, amelyek alapján a képzőművész Kassák a tágabb értelemben vett művészetkedvelö közönség körében (úgyahogy) ismert. Persze, a múzeum sem hirdette nagy hangon ezt az egészet. Csak várta, szerényen, a „betévedőket". S a vendégkönyvben szaporodtak a nevek. BERECK JÓZSEF RÁDIÓ Érkezés előtt A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása nemrég műsorára tűzte Kveta Skvarková Érkezés előtt című hangjátékát. Az írónő szokványos témát választott, és szokványosán, sematikusan is oldotta meg. Az öreg könyvkötő, otthagyva lakhelyét és egész környezetét, Bratislavába költözik a lányáékhoz. Utazás közben összetalálkozik egy hasonló korú asszonyai, aki talán csak passzióból is. az apróhirdetésekben megjelölt helyekre szegődik pesztonkának. A könyvkötő előbb belsőleg vívódik (így mondja, de nem érzékelni), majd hosszas rábeszélés után rászánja magát, hogy utolsó évéit a nagyvárosban élje le. A korábbi vonattal érkezik a pályaudvarra, de nem mutatkozik a türelmetlenül várakozók előtt, akik a későbbi Viszontlátásban is már csak reménykednek. A turpisság később kiderül, amikor a táskájából kiesik az aznapi Esti Hírlap, de a veje megfogadja, nem árulja el senkinek. Az elképzelés talán megfelelő is lenne, de a téma megfogása, s a megírás mikéntje nem vall túlzott írói erényekre. A szerző óriási lehetőséget szalasztott el, amikor két öreg találkozását nem aknázta ki, s a búcsúzást is szinte egy
