Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-06 / 37. szám
Mintegy 240—260 munkaképes ember jár el a faluból a megélhetés után, egyharmaduk Nyitrára, egyharmaduk Aranyosmarótra a Calex hűtőgépgyárba vagy a papucsgyárba, naponta utaznak, buszoznak. A többi egész hétre elmegy, nagyrészt fővárosi segédmunkára. Van a faluban posta, vegyesbolt és hentes. Mindez együtt a falu közepén, impozáns, szép, új épületben, az emeletén a nemzeti bizottság irodáival, tanácsteremmel és klubhelyiségekkel. Tavaly óta csupán, és nagyrészt a falu önerejéből építve (32 000 órát dolgoztak rajta társadalmi munkában a helybeliek). Van továbbá kultúrház, amelynek az alapköveit ugyancsak a szívós akarat rakta le. A CSEMADOK helyi szervezete vásárolt telket, gyűjtötte a rávalót éppen húsz évvel ezelőtt. Benne helyezték el a könyvtárat, amely másfél évtizede megérdemelten viseli a Példás Könyvtár címet. Végül új a középületek sorában az iskola is. 1968-ban készült el. A földszintjét azóta elfoglalta az óvoda, s a megcsappant osztályokat felszoritotta az takargathatjuk, népbetegség méreteket öltött nálunk az alkoholizmus. Tizennégy családot tartunk számon a faluban, ahol már veszélyeztetve vannak a gyerekek az egyik vagy mindkét szülő túlzott alkoholfogyasztása miatt. Hatvanban pedig felborult a családi élet, késhegyre menő viszonyok uralkodnak a házastársak között emiatt. Sokszor a közbiztonság szerveinek a beavatkozását kell kérnünk, más már nem segít. A gyermekorvos és a gimesi iskola pedagógusai rendszeresen kijárnak a faluba ellenőrizni, de már csak a gyerekeket védhetik, a szülőkért legtöbbször nem tehetünk semmit. Van szeszfőzde a faluban, ahol magánszemélyek megrendelését is elfogadják, szőlője is van csaknem mindenkinek a hegyen, és itt a kocsma. Az első a környéken az egy főre eső fogyasztásban. De mit tegyen a kocsmáros? Aszerint kapja a fizetését, hogy mennyi alkoholt ad el. Ha nem teljesíti a tervet, munkaadói bent a járáson kérdőre vonják. Én meg azért zaklatom, hogy tartsa be az előírást, ne kezdje a kimérést tíz óra előtt, sofőrnek, ittasnak ne FALUKRÓNIKA '83 Verőn néni másnap gombázni hív. Esik mostanában eleget, van gomba, azt mondják. Reggel korán caplatunk föl a hegynek. Verőn néni karján nagy kosárral, én óvatosan csak egy zacskót viszek. De már jönnek is szembe velünk vidám városi emberek, nagy táskáikból csiperke, kompért meg a bagolygomba nagy fejei kukucskálnak elő. Bevágódnak az autóba és elrobognak. — Korábban keltek a falusi embernél. Vajon hagytak-e még nekünk is? — reménykedve hajtogatjuk botunkkal a fűcsomókat. — Jaj, a házassági — elterelődik a beszélgetés a falu témái felé. — Én nem tudom, hogy milyen szokások vannak most! Az én uram igen finom ember volt. Csak mindig azt mondta, ha valamit kértem: ha úgy akarja a király. Hunyadi félreáll. Ez volt a szavajárása. Akkoriban sok gyerek megszületett előbb. Te gyerek, viselős vagy! Mit beszélsz te nekem, ha gyerek lesz, megkeresztelik, ha más lesz, megeszik. Csak így beszéltek. Majd csak jött aztán a házasság is. Baranyába jártunk az urammal, aztán Burgenlandba dolgozni. Mikor a Jóska fiunk hatéves lett, öt a szüléimre hagytuk, mert iskolába kellett járnia, s mi mentünk újra. Aztán már csak az uram járt el egész évre, én otthon gazdálkodtam az apámmal. De hát akkor se ügy éltünk, mint sokan most. Szerettem a fiamat, ez elég volt, nem gondoltam én semmire. Halk, végtelenül szerény beszéde, apró mozdulatai mögött még most, a több éves — Volt akkoriban olyan eset is, hogy a siskó mellett volt éltévé a gyerek, nem akarták behozni, míg meg nem volt az esküvő. Két helyen meg már a harmadik gyerek jött, mire összeházasodtak. Mégsem volt ennyi civódás. Iszákosság? Kinek lett volna akkor arra tehetsége! Nehéz volna eldönteni a mai felborult életű családoknál, hogy melyik volt előbb és melyikből következett a másik: az egyet nem értés vagy az alkohol mérge. Talán külön felmérést kéne készíteni mindegyik esetről. Mári néni szomszédjába csak véletlenül tévedek be. Gyepes udvar, kivül-belül vakítóan fehérre meszelt falak, frissen felsepert földes talaj a konyhában. Magas, délceg tartású takaros öregasszony lép elém. Nem lakik itt, akit keresek, de ha már erre járok, körülnézhetek a régi rendet örzö épületben. A néni csak egyedül lakik, egyedül gondozza a kertet, a házat. Leánya pár házzal odébb él, nem jár haza, ő se megy hozzá. Összeállt a faluból egy családos emberrel. Fájó pontot érintettem, önkéntelenül is halkabbra fogom a szavam, és igyekszem gyorsan elköszönni. Szállásadómnál összecsomagolom a dolgaimat, nem maradok tovább, bár marasztalnak. Napokkal később otthon, könyvekben lapozok Kodály emlékei után kutatva a faluról. Kodály első népzenei gyüjtöútjai a Zoboraljára vezettek, Lédecen 1901-ben. majd 1907-ben járt. Végül Bartók írásánál akadok VILÁGNAK? Varga Imre, a nemzeti bi zottság elnöke. ___________ asszony a lábát kocsmába be Nagy László felvételei A legtöbbet kerülgetett hely a falu közepén. nem merte tenni emeletre. A magyar osztályok száma háromra csökkent, az idei tanévben összesen 15 gyerek járt ide egy tanterembe, egy pedagógus felügyelete alá. Szlovák osztály jelenleg négy van, három tanteremre elosztva, 62 gyerekkel, de ide járnak a kosztolányiak is. A lédeciek a 3. magyar osztály elvégzése után Gimesre járnak. Nem hagyható ki a középületek sorából a kocsma. Monarchiasárga, földhöz lapuló falainak környéke a legtöbbet kerülgetett hely - a falu közepén. — Szégyellem magam, annyi protekciót kell intéznünk a járási pszichiátrián meg az elvonókúrán — kezdi a fiatal elnök. Varga Imre a nemzeti bizottságon. — Már nem adjon. Mit tehet szegény! De mit tehetek én? Varga András bácsi idős, nyugdíjas ember, a helyi CSEMADOK szervezet első elnöke volt, csak legyint. Annyi alkalommal, annyi fórumon felszólalt már a falu nevében. — De hát nem szeretik hallani az emberek az igazságot! Azelőtt, szégyen volt a részegség, asszony a lábát kocsmába be nem merte tenni, inkább az utcán várta meg az urát, ha nyári melegben, munka közben az beugrott egy pohárra. Most meg! Mennek az etető asszonyok ki a telepre, jönnek a telepről, mindig csak betérnek a kocsmába is. Az istállóban a csizmaszárba dugják az üveget. Mi lesz ebből? Annyi nálunk a tanító, mint Apátiban a kőműves, mégse tudják értelmesen elfoglalni a népet. Mennyi színdarabot betanultunk valamikor! Vagy ott a menyecskekórus. Még Magyarországra is meghívták őket. díjakat nyertek! Már haldoklik az is. özvegység után is ott érzem a féltve, szeretve irányító határozott férfikéz nyomát. A nyolcvanegy éves Mári nénit sorsa keményre edzette. Éppen ebédet főz a fiával, mikor bekopogtatok. Nehezen jár, beteg, tulajdonképpen jólesik a segítség, de jobban örülne mégis, ha a fia a feleségének és a gyerekeinek segítene, s nem neki. — Maradt volna azokkal. De hát hiába mondtam neki, hogy maradj csöndben, fiam, menj ki inkább az udvarra/te vő vagy csak a háznál... így van ez most több lédeci családnál is, amit persze Mári néni nem ért, sok nemzedéktársához hasonlóan. Mindig keményen és becsülettel dolgozott. Tízévesen Baranyába ment dajkálni a lédeci asszonyok gyerekei mellé. A kővetkező évben már úgy dolgozott, mint asszony. Baranya után Zemplén következett, majd a nagymihályi cukorgyár birtokai és Vágsellye. meg mégis, ahol a népdalgyűjtéssel járó munkáról, mint életének legszebb részéről ir: „Ezek felejthetetlen élmények; fájdalmasan felejthetetlenek, mert tudjuk, hogy a falunak ez az állapota pusztulásra van ítélve. És ha egyszer kipusztult, soha többé föl nem fog támadni, helyét soha valami hasonlónemű nem fogja betölteni. Nagy üresség marad majd utána: félreismert városi kultúra és álkultúra hulladékainak gyűjtőhelye számára." S itt rekesztödik be az én lédeci krónikám. A riportban szereplő helységnevek szlovák megfelelői: Jelenec. Zirany, Kohnany. Kostofany pod Tribeőom, Banská Stiavnica. Pieitany, Nitra. Neverice, Sfazány, Veléice, Haté Moravce, Michalovce, Safa. (nő 13)