Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-06 / 37. szám
CSALÁDI KOR Nagylány lettél. Iskolás. Iskolás. Ülsz az első padban — valószínűleg az egyik legalacsonyabb leszel az osztályban, sebaj, kicsi a bors ... —, tenyeredbe támasztod az állad és figyelsz a tanító nénire. Aztán fogod a ceruzát, kinyitod a füzeted, s egyszercsak azt vesszük észre, hogy az ákombákomok betűkké formálódnak. Az olvasással nem lesz gondod, ismered a betűket. Tudom, nem lett volna szabad megtanítani veled az ábécét, de hajtott a kíváncsiság, és mi nem tudtunk ellenállni, így aztán pedagógia ide, pedagógia oda, megtanultál olvasni. Attól tartok, hogy az olvasókönyv nem nő úgy a szívedhez, mint a mesekönyveid. Annyi szép mesét, verset ismersz, tudsz, s azok közt, melyeket a tankönyved tartalmaz, kevés a mesebirodalomba varázsoló. A számokkal még nem barátkoztál meg mennyi idő jut egy-egy nebulóra? Az értelmes, gyors felfogású gyerekek könnyen birkóznak meg a nehezebb, igényesebb feladatokkal is, akiknek azonban hosszabb ideig kell törniük a kobakjukat, míg megértenek valamit, könnyebb feladatokat igényelnek, több türelmet. (És ott vannak a szülők is, akik majdnem minden esetben elfogultak saját csemetéjükkel szemben, s ha gyengébb a teljesítőképessége, a pedagógus nyakába varrják a kudarcot, a gyereket meg túlterhelik a jó bizonyítványért.) Az alapokat viszont mindenkinek úgy kell elsajátítani, hogy minden évben új sor téglát rakhassanak, erősre építhessék a tudás várát. A labilis alapok nem bírják a megterhelést. Minden elveszett gyerekért, romba dőlt várfalért kár. A pedagógus sok felelősség terhét cipeli évről évre. Csak akkor mondhatja sikeresnek a munkáját, pályafutását, ha megnyelne, ha először a szavakat kellene lefordítani, bemagolni, s csak utána véshetnéd a fejedbe a tananyagot. Azt hiszem, kárba veszett volna minden együtt töltött napunk, amikor meséltünk, játszottunk, énekeltünk. Hiszen a benned élő mesék, versek, dalok, játékok más nyelven nem visszhangozhatnak! Ne félj, azért nemcsak tanulni fogsz. Megígérem, hogy ezentúl is játszunk. A régi játékokat ritkábban, de úgy igyekszünk, hogy a tanulás se legyen robot, inkább felfedezösdi. Sajnos, napközis leszel. Megfontoltabban kell beosztanunk a késő délutánokat. (Szerencsére közel lakunk az iskolához, reggel nem kell túlságosan korán kelned, kipihenheted, pontosabban kialudhatod magad. Tudom, ha egyedül játszhatsz egy csöppnyi zugban, neked az is pihenés.) Délelőtt tanítás, délben közös ebéd, utána beton játszótér (rossz időGRENDEL ÁGOTA UTRAVALO /LÁNYOMNAK és minden ELSŐS KISDIÁKNAK/ túlságosan, de legföljebb ennek több figyelmet szentelünk, meg aztán nem lehet mindenkiből matematikus. Hát igen, a számok. Tízig-húszig elboldogulsz az összeadással, kivonással, de mi lesz a halmazokkal? S ha eljutsz is a halmazhegyek csúcsára, tudod-e majd a „parasztmatematikát"? Megtanitanak-e úgy szorozni, osztani, hogy álmodból fölverve is fújd az egyszeregyet? Vagy minikomputert is csomagolunk a tízóraid mellé? Festőművész se lesz belőled. Ne félj, én sem tartoztam a legjobb rajzolók közé az osztályban, nem is érdemeltem kitűnőt ebből a tantárgyból, mégis szerettem, egy időben rajzkörre is jártam — a tanár miatt. A festészetet, a szobrászatot, a fotóművészetet is megtanította élvezni. A zeneórákat bizonyára élvezni fogod. Jó a hallásod, szép hangod van — figyelmeztetett az óvoda igazgató nénije a ballagáskor: ne hanyagoljuk el. Rajtunk is múlik, tudom, ezért írattalak zeneiskolába, de én bízom abban, hogy a tanító néni is szereti a zenét, szívesen énekel, s ha minden diákból nem nevel is opera- vagy népdalénekest, zeneművészt, mindenki érdeklődését fölkelti a zene iránt. Nemcsak aszerint osztályoz benneteket, ki énekel tisztán, ki hamisan, hanem aszerint is, kit érdekel ez a minden korban, mindenkihez szóló, szavak nélkül is mindent kifejező művészet. Arra magam is kíváncsi vagyok, hogyan fogod végigülni a negyvenöt perces órákat. A szünetek is oly rövidek. Ráadásul sem a folyosón. sem az udvaron nem szabad szaladgálni. Jó, hogy jártál óvodába, ahol megismerkedhettél a tömegfegyelem legalacsonyabb fokával. Az üres iskolatáskát vidáman cipeled karácsony óta, remélem a sok könyv, füzet, tanszer súlya nem szegi kedvedet. Túlzottak az aggályaim? Lehet, de hidd el, nem csak téged féltelek. Aggódom a tanító néniért is. Harminc különböző képességű, magatartású gyereket kell kordában tartania, összetartó, egymást megértő és segítő közösséggé formálnia, megtanítania minden tudomány és a logikus, összefüggő gondolkodás alapjaira. Egy-egy tanóra negyvenöt percéből szeretteti veletek a tanulást, ha a tudást úgy kínálja, osztja, mint érett gyümölcsöt, melybe élvezettel kóstoltok. Része van abban, ha képességeiteknek, elképzeléseiteknek megfelelő hivatást választotok, helytálltok munkátokban, s kudarcaitokban is. Hogy anyanyelvi óvodába jársz majd, a születésed előtt eldőlt. Pontosabban, nem is vetődött föl kérdés formájában a családban. Természetes volt, nem kellett róla beszélni. Innen pedig egyenes út vezet az anyanyelvi iskolába. Most gondolkodtam el rajta alaposabban: másként nem is tehettünk volna. Hogyan értenéd meg a tananyagot idegen nyelven? Hogyan szereznél barátokat, ha önmagad tolmácsának kellene lenned ? Ha nem tudnád értelmesen, világosan, szabatosan kifejezni gondolataidat? Kétszeres energiát igéKönözsi István felvétele ben még ez sem!), a végén leckeírás, tanulás. Ahol azonban 50—60 gyerek van összezárva, nem lehet a házi feladatra összpontosítani. Gondolom, otthon újra elővehetjük a feladatlapokat, a munkafüzeteket, és gyakorolhatunk; na, nem a végtelenségig, hanem addig, amíg tudjuk, hogy erre képes vagy, s kár lenne lejjebb tenni a mércét. A hétvége azonban ezentúl is a pihenésé, utazásé, kirándulásé, ne izgulj. Megváltozik az életed. A játszótérről az iskolába, a munka felé vezető útra léptél. Jó utat, sok kitartást, erős akaratot. És ne feledd: ránk mindig számíthatsz, mert tudjuk, biztonságot, erőt ad, ha érzed, egy-egy véletlenül becsúszott rosszabb osztályzat vagy rosszalló bejegyzés kijavítható, korrigálható, emiatt nem dől össze sem a világ, sem az iskola.
