Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-08-30 / 36. szám
pg»gilPgCTB7iB»raw71n? MIKSZÁTH KÁLMÁN % T7 ••!•••• 1 / * á Különös hazassag > Televízióra ZSURZS ÉVA alkalmazta: SZÁNTÓ ERIKA Vídonka (a koporsóhoz lép): Van nyitva! (és hirtelen elugrik onnan, az ajtónak iramodva. Csak az ajtóból mondja.)... De van szíve hós. tekintetes urnák. Hátha felugoija? Buday: Azt szeretném én. édes fiam! (Buday fölkel, és óvatosan, szent áhítattal emeli föl a födelet, azután belepillant, és haloványan hátratántorodik. rémülten elejtvén a nehéz födelet, mely nagy robajjal csapódik vissza. Az ajtóban megjelenik egy gyászhuszár.) Gyászhuszár: Mi az? Mi lelte, tekintetes úr? Buday: Semmi, semmi. A halál megrendítő. Nem jó látni. Szaladjatok kérlek. Vidonkáért. hadd jöjjön visszacsukni. Hamar, hamar! Vídonka: Mit ért vele, tekintetes úr? Fogja tőle rosszakat álmodni. (Bezáija. Buday kiszól az útra.) Buday: Ispán úr! ön rögtön befogat négy lovat, vágtatva hajtat Ungvárra. és még az éj folyamán kihozza onnan a bádogost, aki a koporsót becinkezi. Megértette? Ispán: Nem értem a nagy sietséget, tiszttartó úr, mert elég lesz a koporsót, ha egyáltalán szükséges, délelőtt becinkezni, reggel esetleg a rokonság közül még valaki látni akaija a halottat. Buday: Semmi okoskodás, ispán úr! Dixi. (Éjjel lobogó gyertyák fényénél dolgozik a bádogos a kriptában. Buday ügyel rá. Vídonka nézi a munkát.) Vídonka: Szép cifrácska, iszen, de nem élig kinyelmes. Én faragtam volna fából neki jobbat. (A munka végeztével Buday bezárja a kriptát.) (A bozsóki kastély előtt a díszes ravatal körül égnek a kandeláberek. Virágcsokrok, gallyak közt a letakart koporsó. A koporsó körül barátok. Bemáték. A parasztok távolabb levett kalappal állnak. A pap is jön. Tóth uram érkezik, egy ágat hoz Lerakja, de az ispán megállítja.) Ispán: Hát ezzel mit akar? Mi ez? Tóth: Azt én tudom, mi. csak tessék, rogo humillime. odatenni a többi közé. Ha lát minket a halott, akkor ő is tudni fogja, hogy mi az a gally. Ispán: Kicsoda kend? (nőüj) Tóth: Én nem vagyok kend. Én nemes Tóth György vagyok Röszkéről. Nem jött el szegény Piroska. Ágyba döntötte a szörnyű csapás. Azokból a fákból hoztam ágat a koporsóra, melyek alatt János gróf utoljára haladt el Piroskával. (Hintó érkezik.) 1. Paraszt: Itt a grófné ... 2. Paraszt: Ni hát mégis idejött Dőry Mária. Asszony: Itt az özvegy... (Csakugyan az özvegy érkezett meg, tetőtől talpig gyászban. A cselédek libériája is fekete, még a lovak is feketék. A kastély összes személyzete fogadta. Hátha a leendő úrnőjük? Mélyen meghajolva váiják félkaréjban, míg az öreg komornyik kiemeli a hintóból.) Öreg paraszt: Nézzétek a cudart, milyen kegyesen bólingat a fejével, mint egy királyné! 1. Asszony: Hát az a gyönyörű gyermek? 2. Asszony: Hát a leánya. Buttler Mária. Mária: Kiséije a leányomat. Buday uram, valami meleg szobába, át van fázva szegény. Meg lehet nézni? Buday: Lehetetlen, méltóságos asszonyom, a koporsó be van már forrasztva. (Átveszi a gyereket, beviszi. Mária a ravatalhoz lép. Bernét Zsiga áll ott a koporsó mellett.) Bemát: Ne legyen ön kegyetlen, és ne háborítsa őt még most is! Hagyja békében, kérem, már legalább ezentúl! Máriá: Hogy merészkedik ön? Ki ön? Én a neje vagyok! Bemát: Igen, a papok szerint, de Isten szerint nem! És ő most már az Istennél van! Vigye el ön a koszorúját a papoknak! És mondja meg nekik, hogy ön ölte meg őt! (Mária elájul. Zsiga elrohan. Az asszonyok mellett rohanva odaszól nekik.) Bemát: ... Ugyan nézzék csak meg! A ravatalnál valami nöszemély van elájulva. (A pap jön. Megszólal a gyászkórus. Tóth félrevonulva áll egy bokornál. Távolabb Zsiga áll. Még mindig feldúlt. Budai lép hozzá, megérinti a válláL) Buday: Tudja-e. Bemát fiatalúr, hogy én megnéztem az éjjel a koporsó belsejét, és Buttler gróf teste nem volt benne! (Tóth figyeli őket.) Zsiga: És mi volt benne? Buday: Egy fából faragott figura felöltöztetve, homok és forgács közt. Zsiga: Hát még? Buday: Egy táblácska a báb mellén, arra ráírva. „Tace". Vagyis hát. . . hogy . . . hallgass! Zsiga: Ergo tace. (Szól a lélekharang. Megy a menet a kriptához.) Narrátor: Ez a legenda terjedt el, de minthogy Tóth uram azok közé tartozott, akik szeretett alakjaikról, mint például Napóleonról is, sohase hiszik el, hogy azok tényleg meghaltak, és minthogy mégis ritka ember kerüli ki a halált hitték is, nem is a fanatikus ködben fölbukkanó pletykákat Utánajárni nemigen lehetett, mert az öreg Buday alig három hétre a temetés után meghalt, Both pedig mindjárt a temetés napján örökre eltűnt. Hát csak az Isten tudja, mi lehetett a dologban! Minthogy azonban a következő tavasszal Horváth Piroska is eladta bomóci birtokát egy morva grófnak, s úgy elment a vidékről, az országból, hogy soha annak többé még a hírét se hallotta senki, a kétkedőkből is sokan csaptak át a Tóth uram eresze alá. ki egész holta napjáig abban a hitben ringatódzott, ábrándozva a csibuk kéklő füstje mellett, hogy él a világ valamely csendes zugában okvetlenül él egy boldog pár. akiknek a terítékjéhez vasárnaponként délre két piros falú. ezüst szarvasokkal pingált poharat tesznek fel, és hogy amint azokból iszogatnak. néha föl-fölemelegetik: „Ugyan, él-e még a jó öreg Tóth. Olaszröszkén?” Vége 1908. Vili. 31-én született Wiliam Saroyan, örmény származású amerikai író. Ötven évvel ezelőtt, augusztus 31-én végezték ki a német fasiszták Theodor Lessing német publicistát. IX. 1 -e nemzetközi békenap. IX. 2-a a Vietnami Szocialista Köztársaság állami ünnepe. 1813. IX 3-án született Eötvös József író, politikus, a magyar realista regény megteremtője. 1843. IX 4-én született Ján Levoslav Bella, szlovák zeneszerző. l! FOLYÓIRAT Rövidre nyírott haj, markáns — szinte márványba faragott — arcvonások, szájszegletbe szorított cigarettacsikk, szigorú tekintetű szempár. Majakovszkij arcát igyekeztem ilyképpen szavakba fogni aszerint a fénykép szerint, amely a Szovjet Irodalom júniusi számának címlapjáról néz az olvasóra. A fénykép alatt a költő aláírása, neve és két évszám 1893—1930. Amiből megtudhatjuk, hogy a Szovjet Irodalom szerkesztősége a folyóirat e különszámával születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából ünnepli századunkriak ezt az egyik legcsodálatosabb jelenségének nevezhető költöfejedelmét. „Költő vagyok. Ez bennem az érdekes .. — írta egyhelyütt önmagáról Vlagyimir Majakovszkij, s aki csak egy kicsikét is ismeri (és szereti) a verseit és egyéb munkáit, tudja, hogy az ő írásában benne van minden, ami egy teljes életben megtalálható. Egy teljes életben, irtuk, noha még nem volt harminchét éves, amikor önkezével véget vetett az életének. A Szovjet Irodalom különszámából egyébként Majakovszkij Erről című poémájának új fordítását (Szilágyi Ákos munkája), a költő magyarul először most megjelenő verseit, továbbá az öt megidéző vallomásokat olvastuk a legnagyobb érdeklődéssel. A lapszám végén egy bibliográfiát találunk, mely Kis Pintér Imréné összeállításában Majakovszkij magyar recepciójáról ad rendkívül adatgazdag áttekintést. Ebből megtudhatjuk, hogy e forradalmár költő munkái — a Szovjet Irodalom mostani különszámát is ideszámítva — harminchárom kötetben jelentek meg magyarul. Egy kis számolással pedig azt is kideríthetjük, hogy 1983. március 1 -ig a magyar olvasó háromszáznegyven Majakovszkij verset ötszáznegyvennégy fordításban olvashatott anyanyeívén. S e számok tovább emelkednek, ha hozzájuk adjuk a költő gyermekverseit is. A bibliográfia érdekessége csehszlovákiai magyar szempontból, hogy számon tartja Tóth László versfordítását, Koncsol László tanulmányfordítását valamint Tőzsér Árpád tanulmányát (A kétszámyú Majakovszkij). A különszám további hazai magyar vonatkozása, hogy a neves magyarországi Írók emlékezései mellett Rácz Olivér jegyzete is helyet kapott benne. '-hLA KASZKADORSZEREPBEN című amerikai filmben egy vietnami háborút megjárt ifjú nagyszabású háborús film forgatásának kellős közepébe csöppen. Úgy, hogy nyakában a rendőrséggel (nem tudni milyen okból) hajszál híján egy valószínűtlenül gyorsan robogó old-timer áldozatává válik, amelyet kisvártatva elnyel a folyó. Cameron, így hívják az ifjút. (Steve Railsbach játsza) csak ámul-bámul, hogy hová került, hogyan teremtenek a filmesek teljesen élethű, véres és hulla-szagú csatamezőt és eláll a lélegzete (a nézőnek is) amikor, mint egy istenség, leszáll helikopterjéről a rendező, Eli Cross (Peter O'Toole). Később kiderül a rendezőről, hogy nem is annyira isteni, sokkal inkább egy határtalanul autoritativ és sok tekintetben félelmetes személyiségről van szó. Mindenesetre ö az, aki Cameronriak új arcot, új „szerepet" — a kaszkadőrit — és új. sok esetben másodpercre kiszámított, életveszélyesnél életveszélyesebb élményeket ad. Annak meg nincs más választása, mint belemenni a dologba, már tudniillik, ha nem akar a rendőrség kezére kerülni. A kaszkadörség tulajdonképpen másodlagos a filmben és végképp nem a „hivatása: kaszkadőr" sztoriról van szó, a film címével ellentétben, és nem is kizárólag Cameron kaszkadőrt ténykedéséről (mert másnak ugyan nem lehet nevezni ezt a véletlenszerű beugrást, amely számára szemmel láthatóan körülbelül annyit jelent, mint akármelyik mozinézö számára jelentene). Tény, hogy ö az egyetlen, aki igazából vásárra viszi a bőrét, feltéve, ha eltekintünk az olyan fajta életveszélytől, amely a rendezővel való szembeszegüléssel jár. Több mint valószínű, Peter O'Toole szuggesztív alakítása teszi, hogy a hangsúly a rendező személyén van, ez a figura tartja össze a filmet. Ugyanaz a fanatikus fény csillan fel helyenként a szemében, mint amilyen egyik korábbi filmje, a Tábornok éjszakája megszállott gyilkosának szemében. Az utolsó pillanatig nem tudjuk, vajon Cross, a filmbeli rendező a legvégsőkig kockáztat, csupán azért mert a legtöbbet akarja kihozni színészeiből, avagy saját kedvteléséből csúf és kegyetlen játékot üz színésszel és kaszkadőrrel egyaránt. Jó, feszültséget teremtő húzás ez Richard Rush, a film rendezője részéről. Láttuk már azonban a téma értékesebb feldolgozását is, mondjuk Truffaut Amerikai éjszakájában.-fm-
