Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-08-23 / 35. szám
MIKSZÁTH KÁLMÁN 4 •a Különös házasság * '•4 4 Televízióra ZSURZS ÉVA > alkalmazta SZÁNTÓ ERIKA a Buttler: Mit csinált Patakon? Piroska: A szegény Fáy bácsit néztem meg. Hát maga hová megy? Buttler: Sehova (Csend.) Megcsalt! Mindenki megcsalt! Piroska: Hát "én. Buttler? Buttler: Maga egy szent. Csak glória hiányzik a feje körül. Piroska: Ej ne legyen kishitű. Lássa, én is szenvedek, én is csalódtam az életben, éppen csak úgy, az a vihar tépáz engemet is. amely magát, de mindig azt gondolom, hogy még jobban is csalódhattam volna. Nos. a méltóságos gróf úr is csalódhatott volna még jobban. Buttler: Csak olyan az, mintha valakire kétszer lőnek, de már az első lövésre meghal, aztán azt mondják a szakértők, hogy még jobban is meglőhették volna, ha egy harmadik golyót is röpítenek bele. Piroska: Nincsen igaza, Buttler. Először is: maga még nem halt meg. Buttler: Ellenkezőleg, én most már a másvilágon vagyok. Csakhogy maga ezt nem érti, mert nem szeret annyira mint én magát. Piroska: Hogy mondhatja azt? Buttler: Mert ha szeretne, akkor nem beszélne, nem ilyen közömbösen, szinte vidáman a mi sorsunkról. Piroska: Ön tesz nekem szemrehányást? ön szeret engem olyan nagyon, aki ilyen hosszú ideig megvolt anélkül, hogy csak egyszer is látott volna? Ne szóljon közbe, ne rázza a fejét, tudom, hogy Ön ígéretet tett erre nézve. De hát eZ-e a nagy szenvedélyek ismertetőjele? A nagy szenvedélyek hegyeket zúznak össze nem hogy a szavak kötnék le őket. Ej. menjen, menjen! Buttler: Itt van ez a négy húszas. Esztendők óta hordozom magammal, hogy átadjam egyszer, mert magát illeti ez. Ez az én szerzeményem, Piroska. Kertészlegény voltam vagy két-három hétig, egy úri háznál szolgáltam, tűrtem szidalmat, durva parancsokat, csak azért a reményért, hogy egy imádott arcot megláthassak, de csak annyit bírtam elérni. hogy hallottam felőle, mert akkor ő beteg volt. Ez az én bérem, Piroska, amit egy bizonyos Müller nevű kertész kifizetett nekem arra az időre. Piroska: Istenem, istenem! Hát maga volt az a rejtélyes, szomorú kertészlegény, akiről a bornóci cselédek beszélnek! Hát most már tudja meg maga is. hogy ott voltam Egerben, mikor oda bevonult, parasztruhában álltam ott a sokaságban, csakhogy láthassam. Buttler: Tudom. (Öleli, csókolja Piroskát.) Ó drága búzám, aranybúzám, aki a tenger alatt vagy! Piroska: Ugyan, no. eressze el a nyakamat! János, legyen esze! Jaj. mind fölborzolta a hajamat! Üjlön hamar szépen a helyére. Hamar. hamar! Nem látja az ablakon, hogy itt jön már Tóth uram a komomával? (János gróf leül a helyére, ártatlan képpel, mint aki valami turpisságban ludas.) Piroska: Hát hiszi-e már, hogy szeretem? Buttler: Hiszem, hiszem, és boldog vagyok. Komorna: Csak csendesen, hátha elszundikált a szegény kisasszony. Tóth: Vigyázok én lelkem, már hogyne vigyáznék. (Buttler és Piroska összemosolyog. Értik ők. Hogyne értenék. Belép Tóth. földhöz vágja a kalapját örömében, fölrikkantván.) Tóth: JSalve domine somes illustrissime! No ez aztán esemény, kutya foggantotta! Ilyesmit csak a mézeskalácsos szíveken látni. Buttler: No. hát eljöttem, Tóth uram. hogy megegyem azokat a csirkéket, amiket a múltkor itthagytunk. Tóth: Hej, de derék, de derék! Azért álmodtam én az éjjel szarkákkal, meg hogy Napoleon visszajött az llona-szigetről. Mert a szentnek se hiszem, hogy meghalt volna. Csak a papok hazudjék. De most már az ebéd után látok. Tud már az asszony a méltóságos úrról? Buttler: Úgy hiszem, megmondta neki a kocsisom. -De még semmi sem mutatkozik. Tóth: Tyhíi! Canis mater! Az asszony bizonyosan nem mer ilyen nagy úr színe elé kerülni. Már úgy van valahogy-. Hanem iszen majd csinálok én rendet mindjárt! Kocsis: Befogattam méltóságos uram. Mehetünk. Buttler: Piroska, valami fontos dolgot akarok magával beszélni. Jöjjön sétáljunk egyet, mielőtt elindulunk. (A kocsma előtt a két hintó útrakészen. Buttler nézi. Piroska kinéz a hintóból. Buttler megszólítja Tóth uramat.) Buttler: Hát mivel tartozunk, kedves gazdám, a jó ebédért? (Tóth uram nem is felel, csak a fejét csóválja haragosan. Ejnye, ejnye! Körüljárja, folyton morog, mintha annak mondaná az ő culinaris latinságával.) Tóth: Isti coenam. nine edere vis amicitiam meam. (Megette az ebédemet, most meg akarja enni a barátságomat.) (Két aranyos piros poharat vesz elő. Egyiket felnyújtja Piroskának, másikat Buttlemek adja.) Vegyék el tőlem, rogo humillime, és igyanak belőle néha-néha a mai nap emlékezetére! (Indul a hintó, Piroska hintája.) Buttler: Maga okos ember, Tóth uram. Valamit kérdezek. Tóth: Tessék parancsolni. Buttler: Tud-e olyan országot valahol a világon. ahol nincsenek papok? Tóth: Nem igen gondolnám, méltóságos uram. hogy volna valahol olyan nép, amelynek nincsenek papjai. Meglehet, de nem hiszem. Buttler: Ha van. én megkeresem. Isten megáldja. Tóth uram. Tóth: Mégiscsak első mesterség a világon a korcsmárosság! Nagy dolog az, asszony. Micsoda személyek fordulnak meg az embernél! Milyen személyek! Nem volnék szűcs vagy kántor ezért az egész röszkei határért! (A hintó eltűnik a felvert porban.) (A bozsóki kriptánál. Szól a lélekharang. Az őszi tájban hulló levelek közt áll a kripta. Letakart szekér hozza a koporsót. Megáll az ajtónál. Cseley és Zsiga kíséri lóháton. A koporsón ezüst felirat „Gróf Párdányi Buttler János”. A kripta ajtajában Bemátné néhány asszonnyal áll.) Zsiga: Megjöttünk, édesanyám. Bemátné: Jól járt szegény, úgyse nyílt már annak semmi öröm ezen a földön. Asszony: Jól. S szegény gyámapja is, hogy nem kellett eltemetnie ilyen fiatalon. Bemátné: Rajta asszonyok. Dologra! (A kriptát kezdik takarítani, bevonni feketével. Kandelábereket állítanak.) 1. Asszony: Dehát hogyan történi ilyen hirtelen? 2. Asszony: Azt mondják, szívszélhüdés érte vacsora közben. 1. Asszony: Hát hiszen szép halál. Szép, könynyű halál. (A koporsót hozó szekér mellett áll Bemátné, Cseley, Zsiga.) Bemátné: Ó, szegény szegénykém . . . Cseley: Két héttel ezelőtt még együtt kártyáztunk. Akkor mondta: De szeretném pontosan tudni, meddig élek! Olyan pontosan tudnám kiszámítani, hogy az utolsó órám utolsó negyedében váltsam fel az utolsó ezresemet. Bemát Zsiga: Azt is mondogatta, hogy nem jól érzi magát, szédülései vannak, hogy orvost megy konzultálni. Cseley: Bizonyosan sokat ivott, néha tíz-húsz csésze feketekávét fogyasztott el, előrelátható volt, hogy ez lesz a vége. (A fasorban az öreg Buday és Kabay jön.) Buday: Nem hittem volna, hogy ő megy el előbb. Kabay: Lehet, hogy nem is szívszélhüdés. hanem valami más. — Úgy hírlik, egészen tönkrement. A birtokait sorra eladogatta. Mondják, ha kanállal ette volna az aranyat, akkor is sok lett volna az elpocsékolt pénz. Azt jósolták, hogyha ez így megy, alaposan elkészül. Lesz ez még írnok is Ung megyénél? Kezdték már nézegetni, hogy használható-e az írása? Zsiga: Szép halála volt, a szíve hasadt meg Piroskáért. Cseley: Az már igaz. A szive fenekére lerakódott keserűség dolgozott benne. Nem akarta, hogy a felesége meg annak a leánya örököljenek utána. Azt mondta magában: ..A gazdagságomért varrattad magadat a nyakamba, hát majd a végén nézd meg a tarisznyát, mit találsz benne.” Aki olyan nagyon tudott szeretni. gyűlölni is nagyon tudhatott. 1. Paraszt: Holnap délután temetik. Eljön-e vajon a „grófné” Telekről? 2. Parasztasszony: Hát Piroska? 1. Parasztasszony: No, lesz az haddelhad a koporsónál, ha ezek ott szemtől szembe találkoznak! Már erre a temetésre aztán érdemes eljönni s megfigyelni, mi lesz? Behozzák a koporsók egy pillanatig állnak némán.) Buday: Ó, uram. miért nem vettél magadhoz inkább engem, agg szolgádat, mintsem hogy én temessem el őt? Bemátné: Holnap 3-kor ér ide a pap. Akkor lesz a gyászszertartás. Addig jöjjenek uraimék a házba... (Csak Buday bácsi marad.) Buday: Híja be valamelyiktek Vidonkát! Hajdú: Vidonka fél bejönni, azt mondja, borzad a halottaktól. (Csak nehezen tudja behúzni az egyik huszár.) Buday: ... Vidonka barátom, ki tudná maga ezt a koporsót nyitni és megint bezárni? Vidonka: Semmi se nem könnyebb. Buday: No. hát nyissa ki. Megnézem az urunkat még egyszer. (folytatjuk) Évfordulók Augusztus 24- Kölcsey Ferenc 1 Iáiénak' évfordulói: emlékezünk. (183 Százhúsz évvel e. lőtt augusztus 28- született Anc Blondel francia fi kus, az oszcillog feltalálója. Augusztus 28- emlékezünk m MaSa Hal amová, t demes művész, szí vák költő és müfort tó születésének he venötödik évfordul járói. Augusztus 29-e Szlovák Nemze Felkelés évfordulój nak napja. KÖNYV Bábalelte babona Természetesen, mi már nem vagyui babonásak, s nagyon jól tudjuk, hogy efféle hiedelmeknek semmilyen val alapjuk nincs. Valljuk be mégis őszinte hogy kéményseprő láttán például idő ként még ma is a gombunk felé mozd a kezünk. Vagy ha fekete macska fut előttünk az úton, akaratlanul is megte panunk. Aztán elmosolyodunk magú kon. s úgy megyünk tovább. Laput idősebb olvasói bizonyára sok babon: hiedelmet ismernek még ma is. de babonás szokásokról, hiedelmekről - mint afféle komolytalan, vagy mégii kább elítélendő dolgokról — már nen igen szokás beszélni, tudni. Pedig eml kezetűnket hosszabbíthatnánk meg, en béri és közösségi ön- és énismeretünk gazdagíthatnánk általunk is. Éppen ezé olvastam különös izgalommal a két h; ború közti magyar néprajztudomár egyik jellegzetes alakjának. Luby Ma gitnak az először 1936-ban kiadott, s e idei könyvhétre újra megjelent kis kön) vecskéjét. A bábalelte babona a boszo. kányhitröl közöl fejtegetéseket, rontást kát — például szerelmi rontásokat -| ráolvasó mondókákat és boszorkányé történeteket ismertet, megtudhatjuk bt lőle például, hogyan lesz valaki boszoi kány, ki láthatja meg a boszorkány hogyan hal meg a boszorkány, s mé számos efféle rejtélyes dolgot, s olvasha tunk benne egyebek közt lidércről. tálto sokról és kincskereső történetekről is. I noha már Luby Margit is tudta, ami könyvében az egyik „hivő asszony mondott, hogy bolond, aki kap a babo nán. mégis érdemesnek tartotta törődn vele és lejegyezni, mert a babona. : hiedelemvilág „maga az élő szóbeli tör ténelem”. És éppen ezért érdemes vei: törődni ma is. A magam részéről Lub) Margit babonaközléseit ráadásul ugyan azzal az ihletettséggel és élvezettel olvas tam, amellyel a verseket is. Hiszen A népszokások, a hiedelmek és a költésze — s ez aligha szorul bizonyításra — eg) töröl fakadnak Egyiknek is, másiknak it az emberi lélek útvesztőiben kell keresnünk az eredetét, s egyik mögött is másik mögött is a világ megmagyarázásának vágya és a világ megmagyarázhatatlanságának felismerése csap össze egymással. tÖTH LÁSZLC
