Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-26 / 31. szám
Vörös csík az ég alján. Alto Catumbelában, Angola legjelentősebb cellulóz- és papíripari üzemében még minden csöndes. A naptár március 12., szombatot mutat. A barakkokban lakó csehszlovák és portugál szakemberek családtagjaikkal — akárcsak a városka népe — az igazak álmát alusszák. Nyugalmukra fegyveres őrség ügyel. Ám egyszerre füttyszó harsan. Géppisztoly kelepei, kézigránátok durrannak. Megelevenedik a környező dzsungel: terepszínű overalban, automata fegyverekkel a kezükben három oldalról vad külsejű martalócok rontanak be az üzem területére. Az őrség keményen ellenáll, de végül a sokszoros túlerő felülkerekedik. Az UNITA emberei — mert ők a vakmerő rajtaütés végrehajtói — kiráncigálják a csehszlovákokat és a portugálokat az ágyból. Nincs értelme ellenkezésnek: a rájuk szegezett géppisztolyok és a kíméletlen tekintetek nem hagynak kétséget a szándékok felől. Nem sokkal később a kommandó és foglyaik elindultak. Gyalogosan, az ország belső tartományai felé. Az első jelentések hatvannégy csehszlovák és körülbelül harminc portugál állampolgár elhurcolásáról szóltak. Időközben kiderült: hatvanhat csehszlovák tartózkodott az üzemben. Közülük hárman öt évnél fiatalabbak, nyolc gyermek pedig hét és tíz év közötti. Huszonöt elhurcolt túsz — valamennyien csehszlovákok — szakértőként dolgozott a kétoldalú egyezmény alapján a város cellulóz- és papíripari vállalata egyik gyárának újjáépítésén. Három csehszlovák energetikus a Catumbela és Guamba között épülő elektromos távvezeték építéséhez nyújtott segítséget. A túszok között van egy csehszlovák orvosnő és két ápolónő is: ők a városka kórházában álltak alkalmazásban. Tucatnyi asszony is az UNITA foglya. A csehszlovák kormányzat nyomban az angolai emberrablást követően lépéseket tett az UNITA fogságában sínylődő állampolgárainak kiszabadítására. A csehszlovák külügyminisztériumon keresztül a kormány felhatalmazta a Bécsben és a Bernben akkreditált nagykövetét, hogy a semleges Ausztria és Svájc segítségét kérje a túszok kiszabadításához. Guinea közbenjárását is kérte a prágai kormány. Mint Prágában bejelentették, a külügyminisztérium állandó kapcsolatban áll a Nemzetközi Vöröskereszttel és az ENSZ képviselőivel, hogy minden eszközzel siettesse a túszdráma kedvező befejeződését. Stanislav Svoboda csehszlovák külügyminiszter-helyettes — az ország párt- és állami szerveinek megbízásából — március 29-én Angolába utazott, hogy a luandai kormány képviselőivel megvitassa az UNITA fogságában levő csehszlovákok kiszabadítására teendő lépéseket. Jonas Savimbi szervezete nem először hívja föl magára a figyelmet. Hasonló banditatámadást gyakran intéznek angolai városok, falvak és létesítmények ellen. Szakértők tíz-tizenöt ezerre becsülik az Angolában garázdálkodó UNITA-zsoldosok számát. Az ellenforradalmi banda 1966. március 13-án bontott zászlót. Megalapítója Jonas Savimbi szakadár törzsi vezér. Életútja tanulságos, s aligha egyedülálló a forrongó-változó Afrikában. Családja az ovimbundu törzsek elitjéhez tartozik. Jonas Savimbi előkelő portugál gyarmati iskolákban tanul, majd szülei a lausanne-i egyetemre íratják be. Politológusnak készül. Diplomájával a zsebében hazatér szülőföldjére. Csatlakozik az egykori portugál gyarmat északi felében tevékenykedő FNLA-hoz, Holden Roberto bakongo törzsbeliekböl verbuvált felszabadítási szervezetéhez. A vasúti főtisztviselő fia gyors karriert fut be a kínaiak támogatását élvező és sokáig Mubutu segítségével harcoló szervezetben. Amikor a mai Zaireban, az egykori Kinshasában megalakul az emigráns kormány, dr. Savimbira a külögyminiszteri tisztséget bízzák. Ambíciói azonban ennél is többre serkentik. Az Afrikai Egységszervezet kairói ülésszakán 1964-ben lemond a külügyminiszterségről. Bizonyos források arra utalnak, hogy az Angola középső még inkább déli részén kétségtelenül ismert és tekintélyes Savimbi ezt követően lépett összeköttetésbe a Dél-afrikai Köztársasággal és a CIA-val. Meglehet, a titkosszolgálatok már jóval előbb fölfigyeltek a Svájcban tanuló ifjúra. Tény: alig két évvel látványos visszavonulása, az FNLA-val való szakítása után megalakítja az UNITA-t, Angola Teljes Felszabadításának Nemzeti Szövetségét. Pretoria persze tagadja, akárcsak Washington, hogy közvetlen katonai segítséget nyújtana az ellenforradalmi szervezetnek. Az UNITA vezetője — aki pedig hajdanában együttműködött a felszabadítási harcban Agostinho Netóval, az MPLA legendás hírű orvos-költő-politikus vezérével — a Newsweeknek adott interjújában anynyit mindenesetre beismert, hogy 1979-ig csakugyan jobbára „bűnözök bandája" élén állt. Azt azonban viszszautasította, hogy Dél-Afrika zsoldjába szegődött volna. A valóság: valahányszor az UNITA egységei jelentősebb támadásba lendülnek, pretoriai légi támadást élveznek, s gyakran a helikoptereket is a ÚJRA ITTHON az Unita (nős)
