Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-12 / 29. szám
Ezen biztató adatokat olvasva akarva-akaratlanul is felteszi az ember a kérdéseket: Hogyan lehetséges mindez? Mi eredményezhet ekkora változást egy olyan összetett folyamatban, mint a tejtermelés? Miért nem lehetett a múlt évben is ilyen eredményt elérni? Csoda történt? A mezőgazdasági szakemberek szerint a tejtermelés örvendetes növekedését ugyan az enyhe tél is elősegítette, de sokat jelentett az országszerte jól előkészített takarmány, és az, hogy a tavalyi hibákból okulva lényegesen javult a munkaszervezés. Takarmány, hibák, okulás és munkaszervezés. Tehát a dolog nyitja ez! A gazdasági helyzet világszerte megváltoztatta bizonyos termékek — így a gabona és a zöldtakarmány — értékrendjét. A múlt évben egyértelműen bebizonyosodott, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében e téren is saját erőnkre kell támaszkodnunk. A mai gazdasági viszonyok mellett nem engedhetjük meg magunknak, hogy azokat a szükségleteinket is behozatalból fedezzük, amelyeket megfelelő gazdálkodással hazai forrásból kielégíthetünk. Az országban kb. 1,7 millió hektár rét és legelő van. Ha a szénát időben lehet betakarítani, táplálóbb és gazdaságosabb. A gyors betakarításhoz viszont jobban felszerelt gépparkra van szükség. A kaszáló-, begyűjtő- és forgatógépek hiánya komolyan veszélyezteti a szálastakarmányok minőségét, de mennyiségére is kedvezőtlenül hat. A takarmánytárolók építésére is csak az utóbbi időben fordítanak nagyobb figyelmet, pedig hiányuk tetemes károkat okozott évente. Ami a munkaszervezést illeti, lehetett, kellett és a jövőben is kell javítani, mint általában a legtöbb népgazdasági ágazatban. Hiszen ez az ágazati fejlődés törvényszerűségéből is következik. A kérdés inkább az, hogy miért kell a munkahelyeken elnézni a szervezőkészséggel nem bíró vezetők ténykedését egészen addig, amíg végképp tarthatatlan helyzet alakul ki. Pl. néhány, a tejtermelésben tavaly még lemaradó mezőgazdasági üzemben, új vezetőkkel az idén már tervszerűen folyik a termelés. Emberi tényezőtől is függ a tej minősége. A tejtermékek minősége 1972 óta javul, de a tejről ez nem mondható el. Ennek ellenére, csak tavaly mutattak rá, hogy a felvásárolt tej sok esetben kifogásolható. Ha a tej szagát és ízét befolyásoló anyag kerül a takarmányba, amely az állatok emésztőszervén keresztül felszívódik a vérükbe és tejükbe, arról az emberek tehetnek. A romlott takarmány szaporítja a tej nem kívánatos tulajdonságait. A helytelen etetés, a nem megfelelő higiéniai körülmények és a hatásos hűtés hiánya a tej idő előtti savanyodását okozza. Ezekért a hibákért mindig az embert terheli a felelősség. És nem csupán mint munkahelyi kötelességmulasztásért, hanem annak messzemenő következményeiért is. Mert a rossz minőségű tej a közös tárolóban a kifogástalant is értéktelenné teszi, és ez közös kasszánkat, a társadalmit károsítja. Szerencsére, nem ez a jellemző. Az állattenyésztésben dolgozó emberek legtöbbje ugyanis felelőssége tudatában végzi fáradságos munkáját. A korszerű istállók, még ha meghatározó jelentőségűek is, csak kiegészítik őket a munkában. — Az állatgondozók munkaideje reggel háromtól hétig, majd tizenötórától tizenkilencig tart, de ezt nem lehet szó szerint venni, mert gyakran három-négy órát is ráhúznak. Legyen az reggel, este, hétköznap vagy ünnepnap — jutnak eszembe Pavol Ciglan mérnök, a nyitraivánkai (Ivanka) Virágzás EFSZ berencsi (Branc) szarvasmarhatelepe zootechnikusának szavai. Nem véletlenül. Mert ezt a munkát jól csak így lehet csinálni. Szeretettel és odaadással. A 2700 hektáron gazdálkodó nyitraivánkai szövetkezet ezért tartozhat a járás legjobbjai közé, azért érhet el jó eredményeket a tejtermelésben, mert dolgozói tisztában vannak munkájuk fontosságával, sőt szeretik azt csinálni. Gondolatban sok-sok a nyitraivánkai szövetkezet berencsi farmjához hasonló szarvasmarhatelepet képzelek egész Szlovákia területére, hogy könnyebben megérthessem, hogyan is gyűlhet össze egy ilyen kis országban az egyik év öt hónapja alatt néhány tízmillió liter tejjel több, mint az előző évben. Aztán hirtelen megakad a szemem a tejipari tröszt vezérigazgatósága jelentésének néhány során, amely tudtul adja, hogy az idei tejtermelés biztató, mégsincs minden a rendjén. Az ellenőrzések olyan higi-3, 4, 5. Lőrincz Ilona, Tóth Vilma és Kreskóczi Gizella talán már élni sem tudna e fárasztó, mégis szép munka nélkül. 6. Kónya Vencel már huszonhárom éve forgolódik az állatok körül, s azt tartja, ha jól bánnak a tehenekkel, elég tejet adnak cserébe ... KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI éniai hiányosságokat lepleztek le — ha kevés mezőgazdasági vagy tejfeldolgozó üzemben is fordultak elő —, amelyek szigorú intézkedéseket vontak maguk után mind a tejet szolgáltató, mind a tejfeldolgozó üzemekre vonatkozólag. Az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének utasítására a tejipari tröszt igazgatósága rendszeres minőségellenőrzést végez, a tejfeldolgozó üzemekben kiszélesítették a tejértékelő bizottságok tevékenységét, a tejfelvásárló nem vehet át olyan tejet, amely a minőségnek nem felel meg stb. A higiéniai követelményekre vonatkozó valamennyi előírás, a szigorított ellenőrzések mindnyájunk érdekét szolgálják. A cél: a jó minőségű tej. Eléréséhez feltétlenül szükséges az, hogy egyet akarjon termelő és felvásárló, állatgondozó és minőségi ellenőr, kereskedelem és fogyasztó, s akkor nem lesz nehéz közös nevezőre jutnunk. Bár pusztán a jóakarat kevés. Kell még valami, ami leginkább a mezőgazdaságban dolgozó emberekben él. Ők egyszerűen a föld, az állatok, a munka szeretetének nevezik, pedig sokkal több az annál. Aki nem ismeri egész embert kívánó, nehéz munkájuk mindennapjait, nem is értheti meg, mi az ami naponta hajtja ezeket az embereket. Mert az ingadozó tejtermelés ellenére azok vannak többen az állattenyésztésben is, akiket példaként állíthatnánk magunk elé, ha a becsületes munkáról van szó. Hadd maradjak továbbra is a berencsieknél, amikor a példáról szólok. Tavaly az állattenyésztésben meghirdetett járási versenyen az egy hektárra eső tejtermelésben 1082,7 literrel az első helyen végzett, tejeladási tervét 105,7 százalékra teljesítette. A szövetkezet által kitermelt tejnek több mint a felét a berencsi telep szolgáltatta. Igaz, ez az egyesített szövetkezet (Dőlné Krskany, Nyitraivánka, Gerbelovo, Berencs) legkorszerűbben felszerelt szarvasmarhatelepe, de a szövetkezet 540 dolgozója közül mindössze harmincháromnak van itt a munkahelye. Legtöbbjük már évtizedekben számolja azt az időt, amit az állattenyésztésben töltött. Kónya Irén és férje Kónya Vencel, Lőrincz Ilona, akik a hatvanas évektől a szövetkezet tagjai, de fiatal munkatársuk, Berecz István szavaiból is az állatok és munkájának őszinte szeretete cseng ki épp úgy, mint a fejőkombájn mellett dolgozó Tóth Vilma, Mészáros Lídia és Kreskóczi Gizella esetében, akik azért is aggódnak, hogy a fiatalok legtöbbje messze elkerüli ezt a munkát. Az itt dolgozók közül néhánynak már a gyermeke, unokája is megmondta: büdös vagy, mama. Mert a takarmány, a tej szaga úgy beveszi magát a bőrbe, hogy lemoshatatlan és illatszerrel sem kendőzhető hosszú ideig. Az utánpótlás kérdése mindenképpen aggodalomra ad okot. Mert ez nemcsak berencsi jelenség, hanem tipikus. Az állat élőlény, szívtelenül, csak a pénzért nem lehet dolgozni vele .. . Lesznek-e az országban Kónya házaspárok, vagy a férfiakat megszégyenítő ügyességgel takarmányt lapátoló, Lazo Tibomék, akik szívügyüknek tekintik munkájukat, az állatgondozást s általa a tejtermelést is? És annak tartja-e mindenki, akinek az a feladata, hogy elegendő, jó minőségű tej legyen országunkban a jövőben is? Érzi-e vajon mindenki, akin az elegendő, jó minőségű takarmány előteremtése, az állattartás feltételeinek javítása, a tej tisztaságának megóvása, minőségének gondos ellenőrzése, a tej minél jobb feldolgozása múlik, hogy elsősorban tőlük, az embertől — az egyes emberektől külön-külön is — függ, hogy hány napig tart az idei csoda a tej körül?! ' (nő 13) 1. A berencsi fejőgulyások a járás legjobbjai közé tartoznak. Annak a tejnek, amelyet ők adnak le, a 84,5 százaléka első osztályú. 2. — Szeretem a tejet, de az állatokat, a munkámat még jobban — vallja Kónya Irén. 5
