Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-12 / 29. szám
CSALÁDI KOR \ IFJÚ SZEMMEL (nőig) Kedves „Hullócsillag"! Enyhén szólva megdöbbentem a leveleden, mert ilyen zavaros irományt már régen olvastam. Gyerekes módon beleugrottál valamibe, még jócskán bonyolítottad is az amúgy sem egyszerű helyzetet, és most még a megoldást is másoktól várod?! Mikor kezdesz már el gondolkodni a saját fejeddel ? Hiszen férjhez mész. gyerekeid lesznek, lassan másokat is neked kell irányítanod ... És még magaddal sem vagy tisztában! Hogy akarod így a Fiúhoz kötni az életedet? Nem érzed, hogy nem vagy még érett? És ráadásul gyereket vársz, de más gyerekét! Ha már féirelépegetsz, miért nem gondoskodsz arról, hogy ne legyenek következmények? És hogy jutott egyáltalán az eszedbe, hogy elhitesd a Fiúval, a jövevény az övé?! Vagy neked minden ennyire mindegy? Úgy látszik, igen. És most már jöhet a kérdés: milyenek vagyunk? A „Hullócsillag" példája is mutatja, hogy nagyon sokfélék. Nem lehet az ember annyira toleráns, hogy valamelyik szélsőséges viselkedési forma ne legyen két... Csak saját magát nem bírja megcsalni. Persze az is lehet, hogy a lelkiismeretfurdalása csak átmeneti. Mindenképpen csúnyán cselekszik, mégis az lenne a legjobb, ha tiszta vizet öntene a pohárba, és mindent elmondana a vőlegényének. Lehet, hogy a vőlegénye ezek után otthagyja, de az is lehet, hogy megbocsát és vállalja a megszületendő gyereket. De a ballépést mindenképpen vállalni kell, még ha magára marad is. Az igaz beszéddel viszont részben visszanyeri a becsületét. Nem ajánlom, hogy elvetesse a gyereket. Mi volna, ha soha többé nem lehetne? Nem érezne-e a könnyelmű fiatal nő egy sírt magában?! Az életben mindig jobb, ha az ebber az egyenes utat választja, és vállalja a tettei következményeit, mint a görbe útra lépni, amely egyre távolabb sodorja az emberektől. özv. Petrányi Erzsébet, Érsekújvár (Nővé Zámky) Olvastam a történetedet. Nagyon megrázott. Sajnos, a Te eseted nem egyedi eset. Manapság a „szabadságot" az ifjúság a szerelembe is bevezette, ez a szabad szerelem. Viszont ennek negatív hatásai is vannak a fiatalok kapcsolataira. Hiszen egy lány az alkalmi kapcsolatok során is teherbe eshei, és az ilyen felelőtlen emberek miatt nő azután a válások és az abortuszok száma! Ne gondold, hogy az idősebb korosztályhoz tartozom. Most múltam 19 éves, mégis ez a véleményem. Barátaimmal gyakran összejövünk és megvitatjuk a világ ügyes-bajos dolgait. Ez a téma is sorra került és a nézetek megoszlottak. Az egyik barátom egy szép gondolattal fejtette ki a véleményét: „Az, aki néhány édes pillanatért veszélyeztetni tud egy komoly kapcsolatot, nem érdemli meg, hogy szeressék." Én igazat adok neki. Visszatérve a Te esetedhez, most már csak annyit tehetsz, hogy mindent megmondasz a vőlegényednek. Az igazság egyszer úgyis kiderül. Ha elhagy, most még könnyebben tudsz új életet kezdeni, mint esetleg pár év múlva. Milyenek vagyunk? (VITA) neki idegen. A keretbe sem fér bele minden. Állítom, hogy a mai fiatalok többsége józan. Sokan persze nem ezt gondolják. De miért? Azért, mert szégyenszemre kirívó eseteket általánosítanak — maguk is tudják, hogy így van, mégsem vallják be —, és azokkal érvelve kardoskodnak megcsontosodott nézeteik mellett. Szerintem a lányok ugyanúgy kihasználják a kínálkozó alkalmat, mint a fiúk. De sokszor nem „heccből", hanem őszinte keresési szándékból. Mert mindenki keresi az igazit, még akkor is, ha ezt nem vallja be, vagy maga sem tudatosítja. S az ember megérzi, amikor megtalálta, és azután már azt hiszem, nincs is kedve félrelépni. Ha pedig mégis, akkor az a valaki csak egy semleges egyén, akit a kereső jobb híján elfogad, egy ideig elhiszi róla azt a sok szépet, jót. amit ráruházott, de aminek nem volt alapja. De ezt sem tartom elítélendőnek, mert a türelmetlenség alapvető emberi tulajdonság. De ha már rájöttem, hogy nem voltam igazán szerelmes, csak türelmetlen, akkor nem szédítem tovább a másikat, hanem feltárom előtte a valóságot. Én legalábbis így látom. Jelige: „Életre — halálra" Ez a lány — „anya" — nagy ballépéssel és csalással kezdi az életét. Megcsalja a vőlegényét, mástól vár gyermeCsak ennyit akartam mondani, határoznod már neked kell. Horváth Zoltán, gimnáziumi tanuló Meglepett, hogy létezik ekkora emberi felelőtlenség és meggondolatlanság. Ez a lány, aki most idegen emberektől vár tanácsot — pedig egyedül kell döntenie — éveit nézve már nagykorú, de viselkedését tekintve még messze áll az érettségtől. Világunk egyetlen lényének, az embernek adatott meg, hogy elvonatkoztassa a dolgokat és gondolkodni tudjon. Nem tudom, hogy ez a velem egykorú lány mire használta a szürkeállományát. Alapvető dolog, hogy ha egy fontos lépésre szánom el magam — márpedig az. hogy kinek adom oda magam, fontos lépés —, meggondolom azt is, hogy tettem milyen következményekkel járhat. Mert szerelmemnek (szerelmünknek) „gyümölcse" is lehet. És az én (mi) meggondolatlanságom miatt bűnhődjön egy ártatlan emberke, aki semmiről sem tehet? Fiatal vagyok, szeretem a szórakozást, a kikapcsolódást, szeretem a szerelmet, de mindez nem zárja ki, hogy gondolkodjam is. Miért csináltad? Azért, mert nekünk fiataloknak mindent lehet és ez a divat is? „Szabad szerelem" — de divatos szókapcsolat ... Pedig szerintem az, aki igazán szereti a másikat, nem igényli a félrelépéseket, és bele tud gondolni abba. hogy milyen borzasztó lehet, ha öt csalja meg a szerelme. Történetedet olvasva egy másik jutott az eszembe. Azért írom le, nehogy eszedbe jusson eltitkolni az igazságot az elől, aki születendő gyermeked apjának hiszi magát. Egy anya boldogan fogadta otthonában a fia szíveválasztottját. Öröme kétségbeesésbe csapott át, amikor a lány szüleivel való találkozáskor annak apjában fölismerte azt a férfit, akivel fiatalasszony korában hosszabb ideig kapcsolata volt. A fiának is minden valószínűség szerint ő volt az apja. A házasodni vágyó fiatalok tehát féltestvérek voltak ... Te ismered kapcsolatotok erősségét, tudod, hogy milyen választ várhatsz. Mégis, szerintem mondj el mindent a vőlegényednek. A döntés mindenféleképpen nehéz lesz, egyiketek helyzetét sem irigylem. Ebből az esetből tanuljanak azok, akik szerint a szerelem játék, s akik azzal kezdenek egy kapcsolatot, hogy hiszik velük nem történhet „baj”. Igenis, történhet. Az ember pedig nem váltogathatja a szerelmeit, mint az inget. A nagyapám annak idején mindig azt mondta anyámnak: „Leányom, ésszel bírj!" Hát bírjunk mi is ésszel. A szerelem a legszebb, legmélyebb emberi kapcsolat. Ne hagyjuk csak a testi kapcsolatig leegyszerűsödni. Akkor talán nem lesz ennyi tanácstalan fiatal és nem szakítanak meg fölöslegesen annyi virágozni készülő életet. Pásztor Enikő, Ipolyság (Sahy)
