Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-12 / 29. szám
Hét szocialista ország párt- és állami vezetői tartottak találkozót Moszkvában június 28-án. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége párt- és állami vezetői véleményt cseréltek a nemzetközi helyzetben az utóbbi időben végbement változásokról és közös nyilatkozatot fogadtak el. melyben megerősítették többek közt az 1983. január 5-i prágai felhívásuk elvi álláspontjait. Június 27-én Föld körüli pályára bocsátották a Szojuz T—9 űrhajót, fedélzetén a tapasztalt Vlagyimir Ljahov ezredes parancsnokkal és Alekszandr Alekszandrov fedélzeti mérnökkel. Az űrhajó a szovjet űrkutatási programnak megfelelően összekapcsolódott a Szaljut—7 űrállomással, ahol a kozmonauták tudományos-műszaki kísérleteket végeznek. Alekszand rov fedélzeti mérnöknek ez az első űrutazása, amelyre 1978 óta készül az űrhajósok egységének tagjaként. Korábban részt vett az irányítható űrberendezések rendszerének kidolgozásában. Különrepülögéppel, július 1 -én hazaérkezett azon csehszlovák állampolgárok első csoportja, akiket március 12-e óta az angolai Alto Catumbelában az UNITA kormányellenes szervezet tartott fogva. A prágai Ruzynéi repülőtérre 21 gyermek, 17 nő és 7 férfi érkezett. Az UNITA Rivungo várostól nem messze, az egyik támaszponton még húsz csehszlovák szakembert tart fogva. A csehszlovák kormány továbbra is együttműködik a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával azért, hogy valamennyien kiszabaduljanak. Egyikük azonban már nem térhet vissza hazájába.^Jaroslav Navrátil április 19-én életét vesztette. Június utolsó napjaiban bizakodva indultak földműveseink a mindig nagy erőkifejtést, pontos munkát igénylő aratásba. A déli körzetekben már több ezer hektáron aratták le az őszi árpát, az őszi repcét. Egyes körzetekben már megkezdték a rozs aratását is. Az első értékelések szerint szervezetten, folyamatosan folyik a munka, jól dolgoznak a betakaritócsoportok, a gépeket jól előkészítették és munka közben aránylag kevés a meghibásodás. A nagyobb javításokban készséggel segítenek az ipari üzemek és más intézmények dolgozói, hogy mindennapi kenyerünk betakarítása zökkenőmentes lehessen. CSZTI-felvételek A 27. HÉT A NAGYVILÁGBAN Hétfő — Józef Wiejacz, lengyel külügyminiszter-helyettes Varsóban átnyújtotta az USA nagykövetsége képviselőjének a lengyel kormány éles tiltakozását Reagan amerikai ' elnök Chicagóban mondott beszédével kapcsolatban. A beszéd II. János Pál pápa lengyelországi látogatását követően hangzott el, és kiérződött belőle a csalódottság, hogy ez a látogatás nem adott alkalmat újabb politikai kalandokra, mint ahogy azt Washington remélte. Kedd — Befejeződött a chilei népi ellenállás legnagyobb akciója a fasiszta rezsim tíz évvel ezelőtti hatalomra jutása óta, a CNT chilei szakszervezeti központ, valamint a gépkocsi-fuvarozók szövetségének sztrájkja, melynek keretében másfél millió chilei dolgozó szüntette be a munkát tiltakozásul számos szakszervezeti vezető letartóztatása ellen. A sztrájkolok az ország életének demokratizálását is követelték. Az említett szakszervezeti szervezetek vezetői hangsúlyozták, hogy a sztrájk beszüntetése nem jelent kapitulációt. Szerda — A Kambodzsai Népi Forradalmi Párt megalakulásának 32. évfordulója alkalmából. Phnom Penhben ünnepi ülést tartottak. Heng Samrin, a párt központi bizottságának főtitkára, az államtanács elnöke hangsúlyozta, hogy a párt a társadalmi és gazdasági fejlődés legfontosabb feladatainak megoldása során az SZKP és a szovjet állam gazdag tapasztalataira támaszkodik. Csütörtök — A csendes-óceáni térségben, a Mururoa korallsziget közelében újabb atomfegyver-kísérletet hajtott végre Franciaország. A robbanás ereje a Richter-skála szerinti 5,6 fokos földlökéseket idézett elő, amit még az 5000-km-re levő új-zélandi fővárosban, Wellingtonban is érzékeltek. Az idén ez volt a harmadik francia atomfegyver-kísérlet. Péntek — A brit konzervatív kormány kemény politikáját bírálta Francis Pym, akit Thatcher kormányfő a júniusi 9-i parlamenti választások után távolított el a külügyminisztérium éléről. Pym az alsóházban bírálta a kormány hozzáállását a munkanélküliség problémájához, és a Szovjetunióval folytatandó dialógusra szólította fel a kabinetet. „El kell kerülnünk azt a komoly hibát, hogy félremagyarázzuk egymás szándékait" — mondta a volt külügyminiszter, aláhúzva, hogy nem látott semmi rosszat a kelet-európai országokkal való „szorosabb kapcsolatokban". Szombat — Athénban a görög főváros lakossága nagyszabású tüntetésen követelte az ország területén levő amerikai támaszpontok felszámolását. A Görög Kommunista Párt, valamint több ifjúsági és békeszervezet által rendezett antiímperialista megmozduláson 15 000 ember vett részt. A menet élén haladt a prágai béke-világközgyűlés több görög résztvevője. Vasárnap — Az atomcsendegyezmény aláírásának 15. évfordulója alkalmából Ronald Reagan amerikai elnök beszédet mondott, melyben képmutatóan a nukleáris fegyverek elterjedése elleni harcra szólított fel. Az amerikai lapok is emlékeztettek rá, hogy a washingtoni kormányzat a szép szavak ellenére csupán közönséges papírlapnak tartja az 1968. július 1 -én aláírt megállapodást. (nő 6) — Sem a palesztinoknak, sem a többi arab népnek nem szabad a nézeteltérések, belső viszályok csapdájába esni, amely csak szakadáshoz vezethet, és alkalmat adhat Izrael számára, hogy külön-külön számoljon le az egyes arab országokkal — mondotta .Tuniszban Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára a palesztin mozgalmon belüli viszályt és Arafat Szíriái kiutasítását követően. A palesztin és az arab egység megőrzése — ez az, amiben az egymással szemben álló felek, a különböző arab országok és a palesztin mozgalom különböző csoportjainak vezetői is megegyeznek, egységről azonban nem beszélhetünk. Már csak azért sem, mert Libanonban ismét palesztinok pusztulnak — ezúttal egymás keze által. A legjelentősebb palesztin gerillaszervezet, az El-Fatah Ara faihoz hű erői és a velük szemben álló lázadók közt vannak összecsapások. Ijad, Arafat helyettese, és Abu Mussza, a lázadók Kit képvisel az El-Fatah? vezére egybehangzóan jelentett ki ugyan, hogy a palesztin mozgalmon belül reformokra van szükség, ám megvalósításukat illetően mások az elképzeléseik. Pedig a palesztin egység, a csaknem negyed százada megalakult Palesztin Felszabadítási Szervezet egysége törékeny holmi, s a közel-keleti események is azt diktálnák, hogy a tagszervezetek tömörüljenek, ne szeparálódjanak. A PFSZ-nek így is sok tagszervezete van, különböző társadalmi bázissal, ideológiával, s ez egyszersmind meghatározza azt is, hogyan viszonyulnak az El-Fatahon belüli vitához. Maga az El-Fatah az 1956-os izraeli invázió után született, hivatalosan 1959-ben jelentették be létrejöttét, vezetői és alapítói Jasszer Arafat, Abu Ijad, Khalil al-Vazir, Faruk Khaddumi voltak, tagsága háromszáz főnyi. Az El-Fatahhal az ötvenes években a palesztin mozgalom politikai kerete jött létre, a hatvanas években pedig előtérbe került a katonai szervezet kiépítése is. így született meg az El-Asszifa, amely főként szabotázsakciókat hajtott végre, később izraeli járőröket és csapategységeket is megtámadott E két szervezet sikerének és az El-Fatah népszerűségének hatására javasolta 1964-ben Nasszer egyiptomi elnök a kairói arab csúcsértekezleten, hogy hozzák létre a palesztin menekültek népképviseleti szervét, a PFSZ-t, valamint a palesztin felszabadítási hadsereget, amely az El-Fatahon kívüli valamennyi palesztin ellenállási irányzatot magába foglalja; 1969-ben Arafat lett az PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke. Azóta e mozgalmon belül számos szervezet született és halt el, de nyolc-kilenc jelentősebb csoportosulásán kívül ma is megszámlálhatatlanul sok apró szervezete működik ha csak árnyalatokban is, de eltérő politikai, ideológiai arculattal. A „nagyok" közt sincs egység az El-Fatahon belüli vitát illetően, egyes szervezetek a tárgyalásos megoldást keresik, mások a katonai akciókat részesítik előnyben, megint mások a tömegmegmozdulásokat. Az El-Szaika Szíria-barát szervezet, PFSZ-hez való viszonya pedig még attól is függ, a damaszkuszi kormány éppen kit támogat és miért... E politikailag meglehetősen sokszínű szervezet egységének megteremtése igen nehéz, sőt — ahogy napjaink eseményei mutatják — az egység tartópillérei viszonylag könnyen megrepedhetnek. Pedig a testvérháború mindenképpen csak árthat a palesztin mozgalomnak. A szemben álló felek —- nyilatkozataik szerint — hajlandók tárgyalni, de a lázadók nem az El-Fatahon belül, hanem a palesztin parlament előtt... S az ott születő döntést hajlandók elfogadni. Talán éppen ezért lenne fontos, hogy a palesztin nép igazságos harcát támogató arab országok is egységesen lépjenek fel a mozgalom szervezeteit illetően. Mert harcuk sikerének záloga csak az arab egység megteremtése lehet.
