Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-12 / 29. szám
Milyen lesz az idei kenyér? Beérett a termés. Szlovákia déli részén már folyik az aratás. Másutt lázasan készülődnek, várják a napot, amikor elindulhatnak a kombájnok. Az ország népe pedig bizakodó tekintettel figyeli a határt, a mezőgazdasági dolgozók szorgalmát, és féltő aggodalommal kérdezi: milyen lesz az idei kenyér? Erről beszélgetünk Németh Jenő mérnökkel, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettesével. — Ma még nem lehet pontosan megmondani, milyen lesz idén a gabonatermés, mert biztos csak az. ami már a magtárban van. Ennek ellenére kérem, minősítse Szlovákia várható gabonatermelését. — A mezőgazdasági dolgozók már tavaly ősszel és idén tavasszal kellő feltételeket teremtettek ahhoz, hogy jó legyen a termés. Az időjárás is kedvezőbb volt. mint az elmúlt években; igaz, a júniusi viharok sok helyen ledöntöttek a gabonaféléket, így egynegyedük a földön fekszik. Az aratás tehát nem lesz könnyű, de ha sikerül erőinket mozgósítani, akkor a tervezett 3,8 millió tonna gabonát beleszámítva a kukoricát is — megtermeljük. Az 1,8 millió tonna őszi búzának kb. 40 százalékát élelmezési célokra fordítjuk. A jól bevált fajták termesztése a biztosíték arra, hogy az idei kenyéralap megfelelő lesz. — Azért, hogy az aratás gyors és veszteségmentes legyen, sokat tehetnek a mezőgazdasági üzemek a gépek jó előkészítésével, ám számos szövetkezetnek, állami gazdaságnak okozott gondot idén is az alkatrészek beszerzése. Sikerül-e végül mindenütt, minden kombájnt, betakarító- és szállító gépet üzemképessé tenni? — Idén valóban sok gondot okozott a gépek kellő előkészítése, kevés volt az alkatrész, főleg a német kombájnokra, de mezőgazdasági üzemeink végül megbirkóztak a problémákkal; június végén az 5500 gabonakombájnból mindössze 260 volt még javítatlan — főleg az északi járásokban, ahol az aratás megkezdéséig behozzák a lemaradást. Sokat segített ebben az egyes mezőgazdasági üzérnek kezdeményezése, hogy maguk próbálták előállítani azokat az alkatrészeket, amelyekre szükségük volt, s amelyiket még lehetett, felújították, megjavították. A kormány rendeletet adott ki az alkatrész-ellátás érdekében, eszerint növelni kell a behozott alkatrészek mennyiségét, s a hazai gyártmányúakból is többet kell készíteni. Reméljük, ezzel elérjük, hogy jövőre ne legyenek hasonló gondjaink. — A mezőgazdasági üzemek gondját idén az is szaporítja, hogy az előző évihez mérten jóval kevesebb üzemanyag áll rendelkezésükre. Befolyásolja-e ez az aratás ütemét? — Hogy kevés-e az egy-egy üzem rendelkezésére álló üzemanyag, vagy sem, ez nagyon relatív. Tény, hogy a mezőgazdasági üzemek idén nem kaptak annyi gázolajat, mint tavaly, de ez nem jelenti, hogy egyes helyeken nincs üzemanyag. A vezetők és a dolgozók hozzáállásától, a jó szervezéstől, a takarékossági intézkedések betartásától, az ellenőrzés hatékonyságától, vagyis elsősorban az emberektől függ, hogyan tudnak vele gazdálkodni. Az aratás ütemét azonban ez semmiképpen sem ronthatja, a szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak az aratási munkák elvégzésére megfelelő tartalékok állnak rendelkezésükre. — Az érvényben lévő szigorú energiatakarékosság a mezőgazdaságra is vonatkozik. Milyen munkamódszerrel. szervezéssel lehet elérni, hogy olyan gabona kerüljön a magtárba, amelynek szárítására a legkevesebb energiára van szükség? — Ebben az esetben is csak azt hangsúlyozhatom, amit az előző kérdésnél: az emberi tényező, a vezetők, a dolgozók munkaerkölcse és közösségi felelősségtudata, feltétele annak, hogy a legkisebb nedvességtartalmú érett gabona kerüljön kasza alá. Azt a helyi vezetőknek kell látniuk, hogy a nedvesség nem több-e, mint 18—19 százalék. Semmi esetre sem lenne szabad megengedni a 25—30 százalékos nedvességtartalmú gabona vágását. Meg kell várni, amíg lábon megszárad, a legolcsóbb energia, a nap segítségével. S ha az időjárás arra kényszerítene, hogy a kívántnál nagyobb nedvességtartalom ellenére is arassuk, akkor hideg levegővel, ventillátorokkal kell szárítani, a minimumra csökkenteni a forrólevegös szárítást, amely energiaigényessége mellett a termény minőségét is rontja. — Szlovákiában jelenleg milyen a raktárak befogadóképessége. elég lesz-e a bő termés megfelelő tárolására ? — Az utóbbi években olyan magtárak épültek, melyek ma már kielégítik az igényeket. Szlovákiában a tervezett össztermés 2 960 000 tonna, raktáraink befogadóképessége pedig 3 143 000 tonna. Szükség esetén a malmok, a kerületi felvásárló üzemek is tárolhatnak gabonát, tehát a raktározásnak nem kellene gondot okoznia sehol sem. — Törekvéseink több éve arra irányulnak, hogy gabonaneműekből önellátók tegyünk. Az utóbbi időben egyre közelebb jutottunk hozzá, mégsem értünk célba. Az idén sikerülhet? — Az önellátás elérése szorosan összefügg a fogyasztással. Szlovákiában az 1983-ban az egy lakosra tervezett fogyasztás húsból 71,3 kg, tejből 222 kg, tojásból 303 darab, lisztből 105 kg. Ha megmaradunk ennél a fogyasztásnál, és megterem a tervezett mennyiségű gabona, akkor az önellátással célba értünk. De a fogyasztást — ha mérsékelten is — emelni szeretnénk, s azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy Szlovákia lakossága évről évre szaporodik. Tehát ami ma elég, holnap már kevés. Ezért, ha idén elérjük is az önellátást, még nem jelenti azt, hogy végleg nyert ügyünk van. Hogy távlatilag is önellátók lehessünk, szükséges a gabonanemüekkel való szigorú takarékosság, főleg az állattenyésztésben, ahol a megtermett gabona kétharmad részét felhasználjuk. A szemes takarmányt lehető legnagyobb mértékig teriméssel kell helyettesíteni. Ezeknek a termesztésében, betakarításában még óriási tartalékok vannak. A helyi vezetőknek, dolgozóknak ezen a területen is nagyobb gondot kell fordítaniuk a munkaszervezésre, a betakarítási veszteségek csökkentésére. Tudjuk, hogy milyen nagy a kaszálásnál, a pótkocsira való felrakásnál, főképp a fúvatásnál és a szállításnál a takarmányveszteség. Ez központi rendelettel nem csökkenthető. Itt csak a helyi szigorú intézkedés, a helyes jutalmazás, a megfelelő büntetés, az elismerés vagy dorgálás segíthet. Ez az eszköz minden vezetőnek a kezében van, csak élnie kell vele. Ha e feltételeket minden mezőgazdasági üzemben szem előtt tartják, akkor az önellátás elérése és megtartása a következő években is reális. — A nőkre közvetlenül az aratásnál ma már nincs szükség, de úgy gondolom, az önellátás elérése-megtartása érdekében ők is sokat tehetnek. Konkrétan miben várják a segítségüket? — Az aratással egyidejűleg a mezőgazdasági üzemekben még sok más munka is folyik, amelyeknek az időbeni, jó minőségű elvégzése szintén fontos. Gondolok itt a zöldség- és burgonya betakarításra, a szénabegyűjtésre, ahol többnyire nők dolgoznak. Ha ők itt helytállnak, akkor a férfiak nyugodtan süröghetnek a gabona körül. S az sem lebecsülendő, sőt nagyon fontos, hogy az aratásban résztvevő családtagnak, férjnek, apának, fiúnak, testvérnek olyan pihenési, étkezési feltételeket teremtsenek a nők, hogy nyugodtan, kiegyensúlyozottan tudjanak dolgozni. Mert a családi harmónia az alapja annak is, hogy a munkahelyen nyugodtan, teljes figyelemmel dolgozzon az ember. Természetesen, a nők kezében van a „fogyasztás” is, ami fontos tényezője az önellátásnak. A helyes táplálkozás, az élelmiszerekkel való takarékosság terén nagyon sokat tehetnek az önellátás érdekében. Tehát megértésükre, segítségükre, okos háziasszonyi szemléletükre és harmonikus családi légkört teremtő készségükre nemcsak az aratás alatt számítunk, hanem az év minden napján. — Ahhoz, hogy takarékoskodni tudjunk a kenyérrel, péksüteménnyel, elsősorban jó minőségű tárolható és friss kenyérre, péksüteményre van szükség... — Szlovákia pékségeiben jelenleg összesen huszonegy féle kenyeret és harmincféle péksüteményt, valamint százötvennégy süteményfélét készítenek. Tudjuk, hogy ez még nem jut el mindenhová, mindenütt nincs ilyen gazdag választék. De hogy mindenütt így legyen, az nem a központi szervektől függ, hanem a helyi kezdeményezésektől, az egyes pékségek vezetőinek hozzáállásától. Miért van az, hogy az egyik pékségben ugyanabból a lisztből, ugyanolyan technológiával sokkal jobb kenyeret sütnek, mint a másikban? Vagy: ugyanabban az üzemben a délelőtti sütés miért jobb, mint a délutáni? Az ott dolgozók változó figyelme, szakértelme, akarása teszi változóvá a minőséget is. A gyakorlatban már megszűnt pékáru csupán reggeli szállítása is. A péksütemény 21 százalékát napközben hordják szét, hogy minél frissebben kerüljön a fogyasztókhoz. Természetesen, ennek a szállításmódnak is ésszerűnek kell lennie, a mai szigorú energiatakarékossági időben néhány darab kiflivel nem utazhatnak a város egyik széléről a másikra. — Úgy gondolom, a jobb kenyérellátást elősegíthetnék a kisebb pékségek is. amelyekből egyre kevesebb van Szlovákiában. Ahol még üzemel ilyen pékség. nagy becse van a környéken a jó minőségű kenyere miatt. Van lehetőség arra. hogy a nemzeti bizottságok, kommunális üzemek vagy a szövetkezetek — esetleg magánszemélyek — üzemeltessenek pékséget? A Malom- és Sütőipar Vezérigazgatóságának adatai szerint Szlovákiában 99 pékséget szüntettek meg, melyből húszat újból üzembe akarnak helyezni. A többi lebontásra váró körzetben van, vagy nem megfelelő, esetleg műszakilag teljesen tönkrement, felújíthatatlan. Elvben semmi akadálya annak, hogy a nemzeti bizottságok, fogyasztási szövetkezetek, kommunális üzemek vagy földművesszövetkezetek átvegyenek, felújítsanak és üzemeltessenek egyegy ilyen pékséget, s ott helyi specialitásokat, vagy kenyeret süssenek. Arra nincs szükség, hogy magánszemélyek foglalkozzanak vele, mégha a szolgáltatásokra vonatkozó legújabb rendeletek ezt elvben lehetővé teszik is. Ezek a kis üzemek a lisztet az állami alapból vételezhetik, a szövetkezetek pedig csak azt a mennyiségű gabonanemüt használhatják fel e célra, amit a tagságnak adhatnának el. Ha olyan megegyezést kötnek velük, hogy ebből kenyeret sütnek, semmi akadálya részünkről a szövetkezeti pékség üzemeltetésének. — Végül azt kérdezem, várhatóan milyen minőségű lesz az idei mindennapi kenyerünk? — Ha a mennyiség, amit terveztünk, megterem, akkor az 1,8 millió tonna búzából kivesszük a 700 000 tonna legjobb minőségűt élelmezési célokra. A betakarítási és raktározási feltételeink lehetővé teszik, hogy az egész éven át megfelelő kenyéralapot nyújtson lakosságunknak. Ehhez azonban szükséges az is, hogy a malmokban, pékségekben úgy gazdálkodjanak vele, hogy a megtermett jó minőségű búzából valóban jó minőségű kenyér süljön! S az is nagyon fontos, hogy mindnyájan megbecsüljük a kenyeret. Úgy is, mint a mindennapi élelmiszerünket, de úgy is, mint a mezőgazdasági dolgozók verejtékes munkájával, szorgalmával előállított értéket. A kenyér közös kincsünk — megbecsülése is mindnyájunk feladata. Köszönöm a beszélgetést! H. ZSEBIK SAROLTA (nŐ3)
