Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-05 / 28. szám

A rátét vagy metélés feltehetően igen régi díszítési mód a magyaroknál. Martoson (Martovce) is régóta ismerik és varrják. Korábban ez a technika elterjedtebb lehetett a Komárom (Komárno) környéki falvakban, akárcsak más vidékeken is, mára azonban visszaszorult. Martoson is csak az idősebb nemzedék tagjai ismerik a készítés módját, a fiatalok már nem tanulják meg. A legügyesebb varrók, Györgyné Erdélyi Zsuzsanna, Tatayné Jóba Erzsébet, Keszeg Sándorné, Jóba Mária még külföldi megrendelésekre is dolgoznak, Párizsba • például. Valamikor — századunk első évtizedeiben még — csak saját kedvtelésükre varrtak, pénzért nem. Fejkendö, nyakravaló, zsebkendő és kötény szélét díszítették metílíssel. A régi négy eses tulipánminta még valóban kimetélt volt. Néhány asszony értett csak a faluban a minta kinyírásához. Kézügyesség kellett hozzá, mert elörajzolás nélkül dolgoztak. Összehajtogatták az

anyagot soksorosan és máris nyírták. A sok igazgatás és a varrás közben azonban az anyag eléggé kirojtozódott, szélesebben be kellett hát hajtani, mikor az alapanyagra rávarrták. A régi, úgynevezett kimetít kézimunkák mintái éppen ezért jóval karcsúbbak, levegősebbek, mint az újabb technikával készülteké.

Az újító Martoson is tanítónő volt. Takács Olga. Neki jutott az eszébe, hogy kevésbé rojtozik az anyag, ha fokozatosan, mindig csak azt a részt vágják ki, amit éppen varrnak. Ehhez azonban az egész alapanyagot be kell előbb borítani a kivágandó minta anyagával tehát ebből is ugyanakkora darabot kell venni, mint az alapanyagból! —, jó sűrűn ráfércelni, nehogy elcsússzon, majd a rátett anyagon megrajzolni a mintát. A megrajzolt vonalak mentén ezután hegyes ollóval kezdjük nyírni a rátett anyagot, szakaszonként haladunk előre, mert közben 2—3 milliméter

Az új technikával a minták tömöttek és mindig szimmetrikusak

Ez a tulipános „középminta " abro: közepéről való

szélesen behajtva egyik oldalra is, másikr is, apró öltésekkel varrjuk hozzá az alap anyaghoz. Ezzel a módszerrel sok a hulla dék, ám a munka szép, pontos.

Az új technikával a minták tömöttek é mindig szimmetrikusak. Az utóbbi évpkbe az asszonyok szívesen dolgoznak színe anyagokkal (feketére pirosat és forditv« barnára sárgát és fordítva, fehérre barné stb.). Térítőnek, abrosznak, függönydrapé riának használják az újfajta, félig műszála anyagokat is. Egyre több mintát ismerne! Néhány asszony egész nagy skatulyáv; őrzi az átlátszó papírra másolt csillac tulipán, bársony, szíves, eses, hajmás tökös, kisvirágos, nagyvirágos motivu mok variációit. A föminták széleire cakl vagy tökmag kerül.

A régi négy eses tulipánminta mindii piros volt, gyolcsból vagy batisztból, gyolc vagy vászon alapanyagon.-ka-