Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-06-14 / 25. szám
MIKSZÁTH KÁLMÁN s Különös házasság ; Tetevizióra ZSURZS ÉVA > alkalmazta SZÁNTÓ ERIKA a * /• 5l * Mi? Nem szólsz semmit. No látod, hogy voltaképpen boldog ember vagy? Aztán láttad-e legalább? Buttler: Láttam. Kétszer. Ült az ablaknál. Szomorkodott Fáy: No. ez vékony mulatság lehetett. Ültettél, kapáltál, ábrándoztál, még jó, hogy meg nem szöktél. Akkor Krok apó, hogy talált volna rád? Igaz is, találtad már Pereviczkyt. Buttler: Igen. Már készülődik. Reggeli után indulunk Pozsonyba. Fáy: Ideje. Hát még szerencse, hogy Krok fúlönfogott és hazahozott. Legalább udvaroltál a Horváthháznál a frájláknak? Buttler: Hogy tehet föl ilyet? Fáy: Nono, ne haragudj, nem azért mondom, nem azért. Ámbár minden kutyában van kutyaság . . . Buttler: Minden nap bokrétát kellett kötni a kisasszonynak. Egyszer én akartam kötni a kertész helyett, hogy egy levélkét csempészhessek bele. De a gazdám félrelökött. Fáy: Nem ütötted pofon? Buttler: Ő ütött pofon engem. Mindent tűrtem, csakhogy el ne csapjon. Négy húszast kerestem, itt van a zsebemben. Fáy: Jól tedd el, fiam, s majdan add oda a menyasszonyodnak .. . Bizony, mondom néked, jobban meg lesz ő neked véve, ha a szíve jó, ezzel a négy húszassal, mint az összes Buttler uradalmakkal. Buttler: Oda fogom adni, gyámatyám. Fáy: Ohó. ohó, majd csak akkor, ha én mondom, előbb nem. ígérd meg nekem nemesi szavadra, hogy semmi alakban nem igyekszel többé Piroskához térni. Csak mikor én megengedem. Nyújtsd a kezed... (Buttler odanyújtja a kezét.) Talán nem is soká kell vámod, mert mi nem vesztegettük el úgy az időt, mint te. Csak láttad volna az éjjel is, micsoda furfangokat vittünk véghez Pereviczkyvel. hogy azt a tót fickót, aki az emelőgépet csinálta a Dőry-kastélyban. ide édesgessük tanúbizonyságnak. Buttler: Hol van? Fáy: Oda nézz ... Ott viszi Katuskájának a tehenet. Mert az volt a legfőbb csali: egy tarka tehénke. ígértem én annak mirhát, tömjént, mennyországot, de a legtöbbet a Riska tehén nyomott az ügyünkön. Buttler: Tudom én, hogy az egész életem rövid, hogy mindezt meghálálhassam. Fáy: Ugyan, eredj. Nem vagyok én pap. Mit is hálálgatnál te nekem? Ne higgy te engem szamárnak, aki a te háládért töröm magam. Megvan nekem azért a külön jutalmaim Mert látod, ha egy olyan virtus-cselekedetet vágok ki, mint ez a Vidonka-féle, mindig azt képzelem, hogy a te édesanyád néz engem az égből s azt mondja az apádnak, hogy mégis nagykutya ez a vén Pista... Aztán ezen a gondolaton egy jót kacagok .. . Táncolni akarok a lagzidon. fiú! Pereviczky (jön): Hát táncolhat is a méltóságos úr, ha egy kicsit előre segítjük még az ügyeket. Fáy: Nicsak Pereviczky. Jó reggelt. Buttler: Még semmi hír a tárgyalásról? Pereviczky: Most. hogy már méltóságod is megkerült, merem remélni, egyebekben is jól állunk. Fáy: Leendő apósod most puhítja a Palatínust. Pereviczky három kanonokot már pártodra állított. S jár-kel, a legszebb nőrokonaival felszerelkezve Ponciustól Pilátusig. Én is útra keltem volna már, ha az eltűnésed nem jön közbe. (Indul a hintó, Pozsonyba. Elől a kocsis mellett Krok. Bent Buttler és Pereviczky.) (A hegyek közt megy a négylovas. A hintóbán Buttler és Pereviczky.) Pereviczky: Sok dolgunk lesz Pozsonyban. Grófságodnak vagyonához méltó fényt kell kifejteni. Mert akinek sokja van. attól sokat várnak. Buttler: Nem nékem való feladat. Pereviczky: Belejön abba minden fiatalember. Láthatja mindenki, hogy nem holmi jegyzőcskével kezdett ki Döry báró, hanem az ország egyik legnagyobb fourát érte az inzultus. (Főúri palota Pozsonyban. Az előkelő estélyen hangverseny folyik. Az előkelőség ül — kis csoportokban áll. Dobogón a zenészek mellett szép fiatal nő áll és énekel. A fiatal gróf odahajol a feleségéhez.) Schönbom Pál: Csodálatos hangja van a művésznőnek. Schönbemné: És csodálatos termete ... (Egy oszlophoz támaszkodva Buttler figyel. Mellette a két fiatal főnemes.) 1. Főnemes: Jó ízlése van Ferenc császárnak. 2. Főnemes: Hogy hogy? 1. Főnemes: Nem hallottátok? Állítólag a császár nem is hívja máskép Clareton kisaszszonyt. mint „kedves macskám”-nak. (A dal véget ér. Buttler hódolattal csókol kezet. Megmozdul a társaság. A nádorispán nejét egész kis udvartartás veszi körül.) Sztáray: Igaz, fenséges asszonyom, hogy a nádorispán úr őkegyelmessége a felséges úrnak is megemlítette a Buttler grófot ért sérelmet? Nádorispánné: Igen. Sztárayné: És mi a császár véleménye? Nádorispánné: A császár... nos ... az a véleménye... a röszkei házasságot nagy tapintattal kell kezelni. Draskovics: Tapintat! Ez az! Ez a lompos kutya mindig ott ólálkodott a mi országunkban az igazság lába alatt. Nádorispánné: Látja, kedves Draskovics, az ilyen kifakadások miatt hitethetik el a jezsuiták a császárral, hogy a házasság a család szentsége, s annak felbontásától a rebellis magyaroknak csak egy lépés az állam tagadása. Draskovics: Rebellió! Kit védelmeznek a jezsuiták az ily égrekiáltó hazusággal? A röszkei papot. Annak a fráternak tövétől kellene elvágni a kezét, amellyel az áldást adta, őt magát lovak farkához kötni, és akként tépetni szét, ha komolyan vennék ebben az országban őfelsége jelszavát: „Justitia regnorum fundamentum”. Nádorispánné: Ej, csillapodjék. Sztárayné: Nézzék, lehet hogy a házigazdánk már hathatósabb gyógyírt talált Buttler gróf sebére. (Buttler és a szép énekesnő mennek el.) 1. Hölgy: Ha erre se fog tüzet Buttler gróf... Úr: Hallom, János grófot megkínálták az ungi föispánsággal. csak hát ára volna ... (Az érseki palota bejárata. Buttler és Fáy felmegy a lépcsőn.) (Buttler pardányi házában. A puritán dolgozószobában három nagy vasláda áll. Buttler kinyitja. Pereviczky bejön, nézi a kincset.) Buttler: Jöjjön be csak, Pereviczky uram! Olvassa csak össze, Pereviczky uram. Nagyon sok pénz ez? Pereviczky: Hát biz ez sok pénz, méltóságos uram. Buttler: No. hát söpörje össze, és vigye el a perszonálishoz, hogy ajándékba küldöm a Ludovika Akadémiára. Tud maga arról valamit? Pereviczky: Hogyne, ott van a pesti határban, az Orczy família majorján. Buttler: Mit gondol, hány ifjú tanulhat ebből évenként? Pereviczky: Éppen húsz. Buttler: Mondja meg őszintén, nem kevés ez éntőlem? Pereviczky: Ellenkezőleg, fejedelmi ajándék. A legjobbkor jön ez az adomány. A kanonokok közül hét már a mi pártunkon van. Fischer hercegérsek támogatása biztos. Most már csak egy kis kitartás, és a végén vagyunk az ügynek. Két nap múlva Egerben, a tárgyaláson találkozunk, gróf úr. (Pereviczky egri szállásán) Krok: Micsoda Ítéletidő. Ügy besötétedett, mintha este lenne. Pereviczky: Győzelem ... győzelem ... A hölgyek? Krok: Még nem jöttek. Pereviczky: Ördögbe. Éppen ideje, hogy véget ér a szolgálatuk. Holnap szépen visszaindítjuk őket Turóczba. (Belépnek a hölgyek. Rázzák a vizes esernyőket.) Kafalin: Hű, micsoda idő. Bőrig áztunk. Júlia: A bácsi még nem keresett? Pereviczky: De bizony már kerestem húgomasszonyékat. Mindjárt másodikat harangoznak, és kegyedék még mindig nem ülnek a helyükön a templomban. Katalin: Ne haragudjon, bátyám, de akkora eső esett, hogy a bérkocsi alig tudott a szálláshelyünkről idáig jutni. (folytatjuk) 1. 1843. június 15-én született Edvard Hagerup Grieg norvég zeneszerző. 2. 1919. június 16-án kiáltották ki a Szlovák T anácsköztársaságot. 3. 1818. június 17-én született Charles Francois Guonod francia zeneszerző. 4. ötven éve, június 20-án halt meg Clara Zetkin, a német és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. 5. Június 21-én Fjodor Vasziljevics Gladkov szovjet író halálának centenáriumára emlékezünk. KIÁLLÍTÁS A hazai fotóművészetünk jeles képviselői közé tartozó. Bratíslavában élő Tótpál Gyula csaknem tízéves fotóriporteri pályafutása után, 1975 óta a Szlovák Képzőművészeti Alap szabad foglalkozású művészeként dolgozik. Eddig kilenc önálló kiállítást rendezett, többek között Bratíslavában (1966, 1978), Prágában (1970), Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) (1979). Az 1971-es berlini fotóművészeti világkiállításon képsorozatát ezüstéremmel jutalmazták. A ..Dunaszerdahelyi járás” című fotókönyve 1981-ben jelent meg, a „Csallóköz” című idén lát napvilágot. Koratavasszal á Gödöllői Művelődési Központ első emeleti fotógalériájában rendezték meg Tóthpál Gyula fotóművész első önálló magyarországi tárlatát. Elementáris szimmetria címen. Tóthpál kiállítás-sorozata — Gödöllőről azóta Érdre. Vajába, majd Mórra került a kiállítási anyaga — kedvező visszhangot váltott ki a Magyar Fotóművészek Szövetségében, a folyóiratok hasábjain s a lelkes tárlatlátogatók soraiban egyaránt. S egy bekezdés Ábel Péternek a Népszabadságban megjelent írásából (a reprezentatív kiállítási katalógus melléklete) „Sorsvallató műveket látunk első magyarországi — gödöllői bemutatkozásán. Képeinek tónusa sokszor komor, de nem csüggesztő. A realitás sugallja valamennyit, s az alkotó azután továbbél velük, kapcsolatot keres közöttük, párosítja az egymáshoz illőket, hogy üzenetüket felhangosítsa. Szereti a közeli meg a távoli beállítást, de akár így néz, akár úgy lát a központi témája mindig az ember marad. Az ember, aki sötétből jön (mint egy bravúros, beszédes képén) komorló házfalak, rideg személytelen autók sorfala között, de fényszönyegen, hogy eljusson valahová. Akár Tóthpál Gyula képei: — lélektől-léle-Borzi László A MATESZ műsora június 15.: Komárom (Komámo) — Harc a kutyafejűekkel (10.45) június 16.: Somorja (Samorín) — Harc a kutyafejűekkel (11.00) június 16.: Somorja — Harc a kutyafejűekkel (14.00) június 17.: Marcelháza (Marcelová) — Harc a kutyafejűekkel (13.00) június 19.: Zsigárd (Ziharec) — Zűrzavar (19.30) június 22.: Nagymegyer (Calovo) — Harc a kutyafejűekkel (11.00) június 22.: Nagymegyer — Harc a kutyafejűekkel (14.00)
