Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-12 / 3. szám
levelezőink írják Meglepetésként akvárium Megalakulása óta eredményesen működik a nagyidai (Veiké Ida) kisállattenyésztők egyesülete. Már hagyománynyá váltak azok a kiállítások, amelyeket az egyesület munkájának, eredményeinek bemutatására és népszerűsítésére rendeznek meg. A legutóbb a járás negyven legjobb kiállítója mutatta be hasznos állatkáit — fajtiszta házinyulakat, szebbnél szebb galambokat, nutriákat, tyúkokat. A látogatókat, köztük magyarországi vendégeket is — akik tapasztalatcsere céljából jöttek el — a kastélyban meglepetés várta. A találékony és újra törekvő kisállattenyésztők Lehoczky András vezetése alatt ugyanis akváriumot készítettek elő. Baskó János Megtörni a csendet Az Ipolysági (Sahy) Magyar Tannyelvű Alapiskola Jankó Kráí pionírcsapatának pionírjai és szikrái a város északi részén fekvő szociális otthon állandó látogatói közé tartoznak. Nemcsak látogatják az idős embereket, hanem műsorral is kedveskednek nekik, mint például a nemrég megrendezett „Idősek éve'’ összejövetelen. Miután Szögei István, a vnb elnöke. Csomó Margit, a PÜT titkára és Anna Vankoviéová főnővér megköszönte az otthon lakóinak a szocializmus építésében és a város fejlesztésében elért szép eredményeit, idős éveikhez pedig jó egészséget és erőt kívánt, a gyerekek műsora következett. Az idős nyugdíjasok nevében a 82 esztendős Macho Jozef, a CSKP tagja és volt partizánharcos mondott köszönő szavakat. Kérte a gyerekeket, hogy tanuljanak és szeressék hazájukat. Örömét és elismerését fejezte ki, hogy egyre gyakrabban ellátogatnak hozzájuk és kellemessé teszik az életüket, hiszen közülük sokan hiába várnak rokont vagy egyéb látogatót. Belányi János Mi történt Hárskúton? Fotó: Nagy László olvasni, még akkor sem, ha tegyük fel azon gondolkodnak, „jaj, hát mit is csináljak”. Nem mintha gyakran kellene ezen gondolkodni, hiszen a nőkkel szembeni elvárások a legtöbb esetben megoldják az ilyen „problémákat”. De azért előfordul, s az ilyen olvasás szempontjából „nem aktív” szervezet vezetői, ha másképp nem megy, listával, jelentéssel segítenek magukon. Amikor a Szlovákiai Nőszövetség meghirdette az olvasómozgalmat, felelősséget vállalt annak kiterjedéséért. S az eredmények összegezéséhez feltétlenül szüksége van az alapszervezetek által elkészített jelentésekre, amelyek egyfajta térkép funkcióját hivatottak betölteni. S ha ez a térkép pontatlan, az összkép sem lehet és lesz más. Az alapszervezetek formalizmusa tehát végső soron az egész olvasómozgalom célját veszélyeztetheti. Nőszövetségünk az alapszervezetektől várja, hogy valóban jó munkát végezzenek — és ennek megfelelő eredményekről számoljanak be —, hogy javaslatokkal, kezdve az átgondoltabb könyvválasztástól az író-olvasó találkozóknak kisebb csoportok számára való megszervezéséig, az olvasómozgalom minden egyes szakaszának érdekesebbé, vonzóbbá tételéig. Senki sem elégedhet meg azzal, hogy mennyiségben több könyv fogy el az üzletekből, amíg a valóságból kiindulva nem győződött meg arról, hogy ezeket a könyveket vásárlójuk el is olvassa. A számok önmagukban csak üres adatok. Tartalmukra kell, hogy kíváncsiak legyünk, ellenkező esetben az olyan nemes küldetésű és szándékú mozgalom is, mint az olvasásra való nevelés, eredménytelen marad, s rosszabb esetben szervezői ellen is fordulhat, megteremtve egyfajta „új sznobizmus” alapját. Hogy miért tartottam fontosnak mindezt elmondani? Azért, mert a dunaszerdahelyi és néhány más sikeres rendezvény alapján könnyen támadhatna az a képzetünk, hogy az olvasómozgaíom hibátlanul, problémamentesen működik. A valóság azonban más: gyakori, hogy egy-egy olvasni szerető ember a kézimunkakor találkozóján felmondja a könyv tartalmát — s ezzel teljesítettnek könyvelhető el a feladat. Ám ha a dolgok mélyére nézünk — s ezt lapunkban joggal tehetjük, mert versenysorozatban jártuk végig olvasóinkkal a mozgalom könyveinek világát —, felületességet tapasztalunk. Felületességet! Mert a verseny első kérdéseire még érkezett vagy ötven válasz, de számunk egyre csappant Az utolsó fordulóra tizenketten írtak megfejtést, közülük négyen jót, pedig öt-öt nyertest sorsolhattunk ki számonként... A könyv mindenkié — hirdeti mozgalmunk jelszava évek óta. Ha az anya olvas a családban, feltehetően a gyermekéből is olvasó embert nevel. Kell tehát azon egyének, csoportok őszinte, igaz véleménye és tapasztalatainak gyűjteménye, akik illetve amelyek valóban érdemleges munkát végeznek. Tőlük várjuk az írásunkban felvetett gondolatok folytatását, a módszertani segítséget ahhoz, hogyan legyen a könyv mindenkié! LÁM PL ZSUZSANNA Hárskút (Lipovník) legjobban működő tömegszervezetei közé tartozik a helyi nőszervezet. Rendezvényei közül csak néhányat említek: a község idős polgárairól való gondoskodás, környezetvédelem, az állami gazdaságnak nyújtott segítség a nyári idénymunkák alatt, kulturális rendezvények, előadások, tanfolyamok és különböző kiállítások szervezése. Mindenkinek nagyon tetszett a közelmúltban megrendezett virág-, gyümölcs- és zöldségkiállítás. A sok-sok kiállított termény és virág a község asszonyai ügyes munkájának bizonyítéka, kertészkedésük eredménye. Ezenkívül bemutatták befőttjeiket, a lekvárokat, a szörpöket, savanyúságokat. a kiállításhoz kapcsolódó szakirodalmat, meg a konyhába, főzéshez ajánlott konyharuhákat, kötényeket. Anna Éva A könyv mindenkié „Én annak örülök, ha nemcsak megveszik, hanem el is olvassák a könyvemet, ha nem is az egészet, legalább egy részét, ha nem is az enyémet, hát legalább másét.” — mondta Ordódy Katalin, a nemrég megrendezett dunaszerdahelyi (Dun. Streda) író-olvasó találkozón. Ez a találkozó, amelyet a nőszövetség járási bizottsága az olvasómozgaíom részeként hozott létre. így utólag a kellemesen eltöltött délután érzetét kelti bennem. És ez nemcsak a szervezők érdeme, hanem minden bizonnyal az írónőé is, akinek közkedveltségét bizonyítja, hogy szép számmal érkeztek az olvasók — köztük fiatalok is —, valamint a sok elhangzott kérdés. Engem viszont az is érdekelt, hogy mi a helyzet az olvasómozgalomban úgy általában. A dunaszerdahelyi Somogyi Anna és a bakai (Baka) Lukács Emília válasza sokban megegyezett. Elmondták, hogy az olvasómozgalom egyre népszerűbb az asszonyok körében. Egyre több író-olvasó találkozót, könyvkiállítást, könyvvitát szerveznek, s külön örömet jelent, hogy ma már nemcsak Szilvási. Berkesi és Dénes Zsófia könyvei a keresettek, hanem a verseket, novellákat is igénylik az olvasók. Bakán évente 200 darab könyv is elfogy, többnyire Ordódy Katalin, Rácz Olivér, Dávid Teréz művei, de szeretik Duba Gyula szatirikus írásait is. Gyermeknevelés, családi kör, családregények. Fiatal anyukák körében a házasság intim kérdéseit tárgyaló könyvek iránt van kereslet. És az elfogyott, megvásárolt könyvek? Azokat el is olvassa valaki? Vagy csak a polcok megtöltésére hivatottak? Elolvassák, s ezt épp az író-olvasó találkozókon látni, ahol mindig sok a kérdés, az olvasottakra való visszautalás. Erről jut eszembe egy nemrég megtörtént eset. Az egyik alapszervezet megírta a szokásos jelentést az olvasómozgalomban végzett tevékenységről. Szép jelentés volt. minden akció sikeresen zajlott le, minden könyvet elolvastak, mindenkinek minden tetszett, mindenki mindennel elégedett volt. Csak éppen az elolvasott és oly nagy sikert aratott könyvek között akadt egy, amely az adott időpontban még szerényen várta saját kinyomtatását, sikerről még csak nem is álmodott. Mi késztethette hát a felelős dolgozókat, hogy jelentésbe foglalják a „megszépített valóságot”? Több ok is elképzelhető. Az egyik, amely előbb vagy utóbb, de minden bizonnyal formalizmushoz vezethet, a kötelező olvasmányok rossz kiválasztása. Ennél figyelembe kellene venni az olvasómozgalom célkitűzését — könyvet, szépirodalmat adni a nők kezébe, megkedveltetni velük a hazai és külföldi írók, költők alkotásait, a nevelő hatást és az olvasók igényeit. S mindezt nem külön-külön, hanem komplex értelemben; vagyis nem úgy, hogy az egyik könyv nevel (de nem szépirodalom), a másik szépirodalom, (de nem nevel), a harmadik esetleg egyik követelménynek sem tesz eleget, de a könyvesbolt vezetőjének ajánlatára a listára kerül — s hosszú évek után így talán végre el is fogy. S a másik ok? Nem vagyok egészen biztos abban, hogy ma már olyan könnyű megnyerni az asszonyokat az olvasásnak. Nem kevés azoknak a száma, akik a legjobb könyvet is sajnálják kézbe venni, akiknek soha sincs idejük
