Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-17 / 21. szám

Országszerte koszorúzási ünnepsé­geken, nagygyűléseken emlékeztünk meg felszabadulásunk 38. évforduló­járól. Prágában, az olsanyi temetőben a legfelsőbb párt- és állami szervek, társadalmi és tömegszervezetek kép­viselői adóztak kegyelettel a szabad­ságunkért vívott harcokban elesett szovjet hősöknek, emlékművükön a CSKP KB, a köztársasági elnök, a szö­vetségi kormány, a Szövetségi Gyűlés és a Csehszlovák Nemzeti Front KB közös koszorúját helyezték el. Hasonló ünnepség volt a bratislavai Slavínon is. Prágában a Smetana Színházban tartott ünnepi esten Frantisek Pitra, a CSKP KB titkára mondott beszédet, taglalva Csehszlovákia háború alatti megpróbáltatásait, országunk népé­nek hősies antifasiszta harcát és ellen­állását, kiemelve az SZNF és a cseh nép májusi felkelésének jelentőségét, amely nemzeti felszabadító harcunk legfontosabb fejezete. Szocialista fej­lődésünk útját vázolván napjaink legé­getőbb kérdéseire: az országok közöt­ti feszültség csökkentésének, a millita­­rista törekvések megfékezésének, a fegyverkezési hajsza megszüntetésé­nek fontosságára is kitért. „A Szovje­tunióval való barátságunk és szövetsé­günk — mondotta végezetül — szilár­dabb, mint bármikor a múltban. A társadalmi és a gazdasági élet minden területén kifejtett együttműködés megsokszorozza erőnket. Ezért biza­lommal és derűlátással tekintünk a jövőbe." Bratislavában a Szakszervezetek Házában a szlovák főváros és a nyu­gat-szlovákiai kerület dolgozói és fia­taljai, valamint az SZSZK legfelsőbb párt- és állami szerveinek képviselői emlékeztek a 38 évvel ezelőtti napok­ra, az ünnepi szónok. Viliam Salgovic elvtárs többek közt ezeket mondta: ( nő 6) — A második világháború idején a hazafiak ezrei küzdöttek az új, szabad Csehszlovákiáért. Sok harcos küzdött a szovjet hadsereggel és a szovjet partizánokkal vállvetve, s hozta meg a szabadságot kelet felől. Emlékezünk 1945 feledhetetlen májusára, amikor a dicső szovjet hadsereg a történelmi prágai hadművelettel befejezte felsza­badító feladatát. Az elmúlt évtizedekben becsülettel és felelősen valóra váltottuk az SZNF és a felszabadulás hagyatékát, első­sorban békés építőmunkánkkal. Külö­nösen 1948 februárja után, amikor a munkásosztály a többi dolgozóval szö­vetségben visszaverte a reakciós bur­zsoázia által a töke uralmának vissza­állítására tett kísérletet, a kommunista párt vezetésével jelentős forradalmi változásokat hajtottunk végre. Olyan művet alkottunk, amelyre joggal lehe­tünk és vagyunk is büszkék. Büszkén szólunk a szocialista Cseh­szlovákia, különösen Szlovákia életé­nek sokoldalú fejlődéséről. A tőkés Csehszlovákiában Szlovákia az ország elmaradott területe volt. Ma sokolda­lúan fejlett és dinamikusan fellendülő része, korszerű ipara, fejlett mezőgaz­dasága, magas műveltségi, kulturális és tudományos színvonala van. Az el­múlt, nem egészen négy évtized ered­ményei alátámasztják azon út helyes­ségét, amelyre Szlovákia a Szlovák Nemzeti Felkelés, a felszabadulás és a februári győzelem után lépett. Jól tud­juk, hogy mindaz, amit a felszabadulás óta elértünk, az emberek milliói, a munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség fáradhatatlan munkájá­nak eredménye. Akadályokat kellett leküzdeni, áldozatokat kellett hozni, nehézségekkel és különböző hibák kö­vetkezményeivel kellett szembeszállni. Az NDK párt és állami küldöttsége Erich Honeckemek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének vezetésével hiva­talos látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. Tárgyalásokat folytattak Jurij Andropowal a két párt és a két szocialista állam közti együtt­működés időszerű kérdéseiről, valamint több nemzetközi problémáról. A találkozót a kölcsö­nös megértés, a szívélyesség és a barátság légkö­re jellemezte. A május 3-i díszvacsorán Jurij Andropov pohárköszöntöjében megemlékezett Marxról, rámutatott a marxizmus—leninizmus történelemszemléletének helyességére és érvé­nyére. de arra is. hogy mindennek tudatában kell értékelni Reagan politikáját és kommuniz­mus ellenességét, valamint azt, hogy az USA világuralomra törekszik. — A Szovjetunió abból indul ki — folytatta Andropov —, hogy a két társadalmi rendszer történelmi versengése, az eszmék harca teljesen természetes, jogos jelenség, amely a szocializmus és a kapitalizmus létének lényéből ered. Mi azonban határozottan ellene vagyunk annak, hogy ezt a történelmi párviadalt a békés együtt­működés szűkítésére használják fel, vagy még inkább, hogy átvigyék a nukleáris háború síkjá­ra. Ideje volna, hogy az amerikai vezetés na­gyobb politikai önmérsékletet felelősséget és ésszerűséget tanúsítson. Érvényes ez mindeneke­lőtt napjaink legégetőbb igényére, arra. hogy megakadályozzuk a rakéta-nukleáris fegyverke­zés újabb fordulóját és a háborút. (.. .) A Szovjetunió kész csupán annyi rakétát meg­tartani Európában, amennyivel ma a NATO-ál­­lamok rendelkeznek. Erre az volt a válasz, hogy ebben az esetben a Szovjetuniónak több nukle­áris töltete lenne a rakétákon. Nos. mi készek vagyunk megállapodni az európai nukleáris erők egyenlőségéről, mind a hordozóeszközöket, mind a tölteteket illetően — nyilvánvalóan fi­gyelembe véve azt. amennyi ezekből Franciaor­szágban és Angliában rendelkezésre áll. Ameny­­nyivel csökkentenék az angol és a francia raké­ták robbanótölteteinek számát, ugyanannyival csökkentenék a szovjet közepes hatótávolságú rakéták tölteteinek számát. Ez a megközelítés kiterjedne az ilyen kategóriába tartozó. Európá­ban levő repülőgépekre is. Ezzel fennmaradna a Szovjetunió és a NATO viszonylagos erőegyen­súlya mind a hordozóeszközökben, mind a tölte­tekben, mégpedig a mostaninál jóval alacso­nyabb szinten. Jurij Andropov hangsúlyozta, hogy ennek a javaslatnak a megvalósítása azt eredményezné, hogy a Szovjetunió európai részén jóval keve­sebb közepes hatótávolságú rakéta és nukleáris töltet maradna, mint volt 1976-ig, az SS—20- asok elhelyezése előtt. Az SZKP főtitkára végül kijelentette: az, aki nemmel válaszol javaslatainkra, súlyos felelőssé­get vállal magára Európa és a világ népei előtt, hiszen minden hét, minden nap. amit elvesztege­tünk ahelyett, hogy megállapodnánk, növeli a nukleáris háború veszélyét. Minden népnek és kormánynak meg kell tennie mindent, hogy megóvjuk a békét és az események ismét az enyhülés irányába haladjanak. A Szovjetunió a maga részéről minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében. Bratislavában Miroslav Válek szlovák kulturális miniszter május 3-án adta át az érdemes művész cím odaítéléséről szóló oklevelet Krista Bendová írónőnek, Duba Gyula írónak. Pavol Hammel zeneszerzőnek, Sergej Kópiáknak, a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese magáné­nekesének, Mikulás Kováé költőnek, Jarmila Pavliéková festőművésznek, Andrej Petra szobrász­művésznek, Dagmar Rohová-Boksovának, a Banská Bystrica-i Tajovsky Színház operaegyüttese magánénekesének, Vincent Rosincnak, a Szlovák Filmgyártó Vállalat operatőrének. Bozena Slabejovának, a nyitrai Bagar Színház művészegyüttese tagjának. Anton Smazil festőművésznek. Jozef Spaékónak, a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese magánénekesének, Oto Suhajnak. az Új Színpad csoportvezetőjének és l'ubomír Vajdiéka rendezőnek. BÉKÉT AKARUNK, ÚGY EMLÉKEZÜNK

Next

/
Thumbnails
Contents