Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-17 / 21. szám

^házunk tája Rebarbara-krémleves Hozzávalók: személyenként 1/2 rebarbara­nyél, 1 /2 dl tejszín vagy I tojássárgája, 1 /4 citrom héja, kevés cukor, egy mokkáskanál­­nyi liszt. Ízesíthető édesköménnyel és ánizs­­zsal is. A rebarbaranyelet ujjnyi vastagra szeleteljük, a citromhéjjal együtt forró vízbe dobjuk és szétfőzzük. Turmixban — a cit­romhéj nélkül — elkeverjük a tejszínnel vagy a tojássárgájával, a csapott mokkáska­nál édesköménnyel, az ánizzsal és a liszttel. Édesítjük, majd a tűzre visszatéve felforral­juk. Ha kihűlt, hűtőszekrényben még jobban lehűtjük. Csészében tálaljuk. Párolt rebarbara Hozzávalók: személyenként I—3 rebarbara­nyél, egy kis gerezd fokhagyma, só, zsír, kevés cukor. A rebarbarát 6—8 cm hosszúra vágjuk, a fokhagymával együtt langyos zsírban opá­­losra pároljuk. Akkor kész, amikor a villa éppen belefut. Miután a fokhagymát kivet­tük, megsózzuk, s ha savanyúnak találjuk, hintsük meg kevés porcukorral. De nem szabad túlságosan édesnek lennie! Sült hú­sok mellé körítésnek — citromkarikákkal, retekkel, tojással díszítve — kitűnő. Rebarbara pongyolában Hozzávalók: rebarbaranyél. cukor, vaníliás cukor, fahéj, szegfűszeg, ánizs, tojás, tej. szódavíz, vaj vagy margarin, zsír. sütőpor és liszt. A rebarbarát 8—10 cm hosszúra vágjuk, és megforgatjuk a füszerkeverékkel elkevert cu­korban. A lisztben elvegyítjük a parányi sütőport, az olvasztott vajat vagy margarint, és tojással, tejjel, szódavízzel sűrű palacsinta­tésztát készítünk. Beleforgatjuk a feldarabolt rebarbarát, és langyos zsírban, fedő alatt, alacsony hőfokon 5—6 percig sütjük. Ha a tésztát túl hígra készítettük és lecsurog róla, mielőtt megköt, csurgassunk újból egy keve­set a tetejére. Pirítsuk világos zsemleszínűre, csöpögtessük le róla a zsiradékot, és forgas­suk vaníliás porcukorba. Rebarbarakrém Hozzávalók: rebarbaranyél, cukor, citrom­héj, vaníliás cukor. A rebarbaranyeleket ujj­nyi vastagra vágjuk, a citromhéjjal és a vaníliás cukorral annyi vízzel főzzük szét, hogy sűrű pépet kapjunk. I kg rebarbarához legfeljebb 2 dl vizet öntsünk. Amikor szét­főtt. kidobjuk belőle a citromhéjat, tetszés szerint édesítjük, lehűtjük, és üvegtálban vagy műanyag dobozban fogyasztásig a hű­tőszekrényben tároljuk. Felhasználható desz­­szertnek, rebarbarahabnak és rebarbara­­fagylalt alapanyagául. Rebarbarahab Hozzávalók: 1 dl rebarbarakrém és 2 dl tej­szín A tejszínt kemény habbá vetjük és lágyai hozzákeveijük a hideg rebarbarakrémet Turmixban is készíthetjük együtt keverv a tejszínt és a rebarbarát, de akkor a kémén Az utóbbi években — a szö­vetkezetek jóvoltából — a kis­termelők is felfigyeltek a cikó­riagyökérre, melynek konyhai felhasználása étrendünket gaz­dagíthatja. dús levélzetét pedig szereti a háztáji baromfi. Veté­sére a május végi — június eleji időpont a legmegfelelőbb. A jó csírázóképességű magból 2—3 cm mélyen, 35—40 cm-es sortávolságra vetünk olyan sűrűn, ahogyan azt kertünk cikóriának szánt vetésterületének arányai (a 2,5—3 kg egy ha-ra számítva) diktálják. Az ápolási munka aztán már csak a gyomtalanítás. A gyökerek kiszedésé­re október végén kerül sor. Még vethetjük a babot — kerítés mellé, kukorica közé vagy csak úgy bokorba, aszerint, melyik háztartásban milyen fajtát szeretnek. Olvasóink körében legközkedveltebbek a sárga hüvelyű fajták, az ún. vajbab, vagy a futóbabból a szárazon nagyobb szemű termést adók. Sokszor nemcsak a talaj, hanem a falu szokásai, termesztési hagyományai és persze főzési szokásai is meghatározzák a fajtát, azonkívül a termesztett mennyiségét is. Fogyasztása rendkívül ajánlott zsenge (így konzervált, vagy fagyasztott) állapotban és száraz termése télen kedvelt leves-, fözelékalapanyagunk. Ha nem vagyunk biztosak vetőmagunk minőségében, jó ha csávázzuk Hermallal, Benlat-tal vagy Fundazol-lal. Ha ezt elmulasztottuk volna és a fejlődő babon a fuzariózis vagy az antraknózis gombásodás jeleit vennénk észre, június közepétől permetezhetjük Zineb­­bel (0,3 %-os oldat). Sok kertészkedő használja ki januártól május végéig kitűnő­en üvegházát keltetésre, palántanevelésre, de az égető napsu­garak által felforrósodott levegő miatt egész nyáron szinte kihasználatlanul áll a keltető, az üvegház. Pedig szabályozni lehet itt is a napfény erejét, egyszerűen csak mész ráöntésével az üvegfelületre, amit — hűvösebbé váló időjárás esetében — az eső könnyen lemos. A mésszel való árnyékolást akárhány­szor megismételhetjük. Aki viszont még szűrtebb fényt szeret­ne üvegházában, az bármely magkereskedésben, a kertészeti kellékek szaküzletében beszerezheti a kimondottan erre a célra árusított Amaritot, aminek a hátránya, hogy meszelővei, vagy seprűvel lehet csak az üvegfelületre mázolnivEnnek a használatához viszont pontosan kell tudnia a kertészkedönek, milyen célra kívánja nyáron át használni az üvegházat, hogy túlságosan ne sötétítse el a helyiséget, ne szűrje ki teljesen a napsugarakat. Persze, a műszakilag jártasabbak, ügyesebbek ma már automatizálják ezt is, mint a szellőztetést, hőszabályozást, hiszen nem tartózkodhatnak egész nap üvegházukban. Ebben az időszakban legtöbb gondot a gyomlálás ad, s a legnehezebb munkát az öntözés. A fóliás kistermelők többsé­ge motormeghajtású, gumitömlős öntözőberendezéssel öntöz. Kezdetben ott követik el a hibát, hogy a paprikát, salátát a felhevült levegőjű sátrak alatt estefelé, estére öntözik. A tapasztalt kertész tudja, hogy a hideg kútvíz hőmérsékletét legjobban a hajnali fólia-hőmérséklet közelíti meg, ezért nap­­fölkeltéig öntöz. A palántákat viszont állott vízzel, kannából öntözi, mindig a tövük mellett, mert az erősebb s hidegebb, gumitömlőből rábocsátott vizsugár meghütheti, kifordíthatja, eltörheti, megnyomoríthatja a palántákat. A szabadföldi paprika öntözésének sem a legjobb módja a vízsugaras, gumitömlös öntözés. Többet használ — ha olyan volt a barázda, ültetöfelület-kiképzés — az árasztásos öntözés. Még valamit a gumitömlőkről. Illik tisztában lenni azzal, milyen erős a motor víznyomása a gumitömlő átmérőjéhez, kapacitá­sához viszonyítva. A túl gyenge nyomású motor szélesebb gumicsővel nem szórja a vizet elég széles sugárban, nehézkes vele a munka. A motorhoz viszonyítva vékony, gyenge gumicső viszont gyorsan tönkremegy, a végére szerelt szórófejeket egy-kettőre ledobja. Beszéljük meg hozzáértővel, milyen szórófejet vásároljunk — s hogy mit, hogyan öntözzünk. Legjobb fokozatosan, szükség szerint kiegészíthető felszerelést vásárolni, főleg, ha a ház előtt, a kert biztos részében még pázsit telepítésére is beren­dezkedtünk. Szerszámok, megfelelő eszközök nélkül nehezen boldogulnánk. A következőkben a permetező berendezésekről számolunk majd be, amelyek szintén nélkülözhetetlen kellékei a kertészkedésnek, gyümölcstermesztésnek. (nŐ22) MELLÉKELTEN NÉHÁNY SZÓRÓFEJ ÖNTÖZŐ MEGOLDÁS: 1. forgó öntözőfej (szívó­­sabb szabadföldi zöld­ségfélék, pázsit öntözé­sére használható), a föl­det eléggé „leveri"; 2. kézzel szabályozható (nyitható, zárható) szóró­fej a legáltalánosabban használt; 3. lengő vizpermetező (fűre, sérülékenyebb le­velű zöldségfélére eső­­szerűen szórja a vizet).

Next

/
Thumbnails
Contents