Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-03 / 19. szám

családi kör Három hónap próbaidő Miroslav Plzák, a prágai házassági ta­nácsadó intézet munkatársa hosszú ideje foglalkozik a családi élet zavarainak és azok orvoslásának a kérdésével. A vele készült inteijúban a válásról és annak megelőzéséről fejti ki sok tekintetben rendhagyó vélemé­nyét, amellyel ha nem is lehet teljesen egyet­érteni eredetiségét nehéz lenne elvitatni. — Doktor Plzák, kérem, mondja el, miért éppen a válással foglalkozik? — Tudja, rájöttem, hiába készítjük fel a fiatalokat a párválasztásra, s hiába magya­rázzuk el nekik a házasélet ábécéjét, ettől még nem lesz problémamentes a családi életük. Ahogy minden gyerek, bárhogyan óvjuk is őket, rendszerint átesik a szokásos gyermekbetegségeken, kanyarón vagy him­lőn. ugyanúgy a házaséletnek is vannak olyan, kisebb-nagyobb „megbetegedései’’, amelyek ha könnyen és szövődmények nél­kül zajlanak le, semmiképpen sem tekinthe­tők tragikusnak. Házassági tanácsadó intéze­tünk eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy ha időben fújunk riadói a családot meg lehet menteni. — Ez azt jelenti, hogy van olyan jel. amely jelzi, hogy a ..betegség” elkezdődött? — Bármilyen hihetetlen, van. Tegyük fel, hogy a házastársak valamin alaposan össze­rúgták a port, s mindketten nagyon harag­szanak a másikra. Ilyen esetben az a legjobb, ha néhány napig nem is látják egymást. A pszichológusok azt állítják, hogy az ilyen ..haragszomrád” legfeljebb három napig tart, s ezután valamelyikükben felülkereke­dik a vágyakozás a másik után. Ha ez nem történik meg, sói ami még rosszabb, nem is kívánják a találkozási a házasságot beteg­nek lehet tekinteni — Miért éppen három nap a. próbaidő? — Megfigyeléseink szerint ennyi idő alatt egy „szokásos” veszekedés viharai valóban elcsitulnak. Ha mégsem, akkor beállt a krízis a pár kapcsolatában. A családon belüli ve­szekedések három stádiumát lehet megkü­lönböztetni: az első az, amikor hirtelen rob­ban ki a vita, de ugyanolyan gyorsan el is ül. Ezek a veszekedések többnyire nem is szok­tak megismétlődni a házastársak ezután óvatosabban, körültekintőbben járnak el. nehogy ismét túl messzire menjenek a vitá­ban. Közepes nehézségűnek nevezzük azt az állapotot amikor legalább három hónapig elhúzódik a válság. Lehet, hogy külső szem­lélő mindezt észre sem veszi, hiszen a család­ban látszólag teljes béke honol. Csakhogy a csend a vihar előjele, indulatokkal terhes némaság. Végül, súlyosnak tekintjük az olyan viszálykodási amely fél évig is kitart, ebben a stádiumban már nem ritkán kiala­kul a kölcsönös gyűlölet is. A családi élet teljesen felborul. Megfigyelték, hogy akinek a családi életé­ben tartós zavarok fordulnak elő, jellemző szervi megbetegedésekben is szenved: magas vérnyomás, infarktus, fekély, asztma, aller­gia, még felsorolni is nehéz, hányféle beteg­ség kiváltó oka lehet a feszült otthoni légkör. Ilyenkor sokan rászoknak az italra, ami tovább mérgezi a helyzetet. S ha a kiegyen­súlyozatlanság az egész személyiségen el­uralkodik. az érintett fél már a munkájára sem képes odafigyelni. — Úgy látom, ön bizonyos tekintetben ha­sonlónak tartja házassági tanácsadó intézetük munkáját a betegségek esetében szükséges gyógyító eljárásokhoz. A szervi megbetegedé­sek kórokozói azonban többnyire azonosak, valamilyen vírus vagy fertőzés idézi elő őket, ennélfogva külső megnyilvánulásuk és gyógy­módjuk is többé-kevésbé hasonló lehet. Ezzel szemben a családi perpatvaroknak megszám­lálhatatlan oka lehet. — Én ezt másként látom. Való igaz, hogy az egyes emberek más és más módon élik át a családi konfliktusokat; az ezeket kiváltó okokban és a konfliktus lezajlásának a me­chanizmusában azonban mégis sok hasonló­ság van. Méghozzá egészen szembeszökő hasonlóság, s ezért is sok a gyógyítható eset. Szerintem nincs olyan válságos helyzet, amelyből 'ne lehetne kilábalni. Ez alól talán csak három esetben van kivétel, amikor valóban a válás az egyedüli megoldás: az iszákosság, a beteges féltékenység és végül a családot semmibe vevő felelőtlen magatar­tás. — Ön szerint a házastársi hűség megszegé­se nem válóok? — Nekem ebben a kérdésben különvéle­ményem van ... A statisztika szerint min­den ötödik házasság hűtlenség miatt bomlik fel, s ebben többnyire a férfiak a ludasak. Nem akarok közhelyeket emlegetni, minden józan ember elismeri, hogy félrelépést nem helyes elkövetni. Mégis hány olyan dolgot teszünk életünk során, amiről tudjuk, hogy nem szabad, mégis csináljuk? Éppen ezért én úgy gondolom, a hűtlenség önmagában még nem pusztíthatja el az igazi szeretetet. A hűtlenség távolról sem jelenti a szerelem elmúlását, sokkal inkább csak a korábban említett riadó jele. — De ha a férfi, tegyük föl, nem képes sem a másikról lemondani, sem a feleségét elhagyni, vajon helyesen cselekednek-e a megcsalt asszonyok, amikor szenvedésüket büszkeséggel leplezve, nem tartják vissza hűtlenné vált férjüket? — Ha a dolog kitudódik, kiszámíthatat­lan, ki hogyan reagál erre. Van, aki búsko­morságba esik. s ettől kezdve semmi sem érdekli többé, lelkileg teljesen összeomlik. Olyan is van, aki mindenárom tisztázni akar­ja a helyzetet Ilyenkor jönnek a szemrehá­nyások. a fenyegetőzések. Pedig higgye el. az ilyen jeleneteknek semmi értelmük, csak még jobban megfertőzik a családi életet. — Hogyan viselkedjünk tehát ilyen eset­ben? — Ügy kell tenni, mintha semmi sem történt volna! Okos asszony nem éget föl maga mögött minden hidat, éppen ellenke­zőleg, arra törekszik, hogy megtartsa azokat a szálakat, amelyek közte és a félje között még megmaradtak. Hiszen a férfi ilyenkor általában ingadozik, válaszút előtt áll.. . Nagyon fontos tehát, hogy hazatéréskor ne kelljen botrányra számítania. A feleség ta­pintatos, megértő és hangsúlyozom, elnéző magatartása sorsdöntő lehet. — Úgy hiszem, önből most nem az orvos, hanem a férfi beszél. Azt tanácsolja a szenve­dő alanyoknak, a feleségeknek, hogy tegyenek úgy. mintha mi sem történi volna? — A józan hétköznapi gondolkodás sze­rint lehet, hogy önnek van igaza. Mégsem véletlen, hogy a boldog házasság egyik elen­gedhetetlen feltétele a rossz emlékezet. Ha unos-untalan előhozakodunk a másik hi­báival, újra és újra fölelevenítjük a rég lezárt vitákat, s emellett még féltékenykedünk is, az egész többet árt, mint használ. Ha viszont az asszony továbbra is nyugodt és gyengéd marad, ez szinte garancia arra, hogy férje szakit külső kapcsolatával, s teljes szivével és leikével visszatér családjához, hálát érezve az iránta tanúsított tapintatért, a számára nehéz (mert igenis számára is nehéz) napokban. Egy ilyen megpróbáltatás még erősebbé is teheti a házaspár kapcsolatát. — És ha, mondjuk, az asszony lesz hűtlen ? Kap egy egyszemélyes vállalati beutalót. . . — Csak utazzon el nyugodtan. Több or­szág kutatásainak eredményei ugyanis arra az azonos megállapításra jutottak,- hogy a veszély egyáltalán nem abban van, hogy a feleség egyedül megy üdülni, vagy baráti összejövetelen alkoholt fogyaszt. Sokkal na­gyobb a kísértés a munkahelyen egy szobá­ban dolgozni egy érdekes férfival, veszélye­sebb a közös megbízatás vagy szakmai kikül­detés teremtette alkalom. Az így létrejövő kapcsolatok többnyire ártatlanok, de előfor­dul az is, hogy túllépik a határt. Ki a bűnös ebben? Nos, szerintem a férfi. Méghozzá, bármennyire is hihetetlen, rendszerint éppen az olyan férfi, akit „mintaféijnek" szoktak nevezni. Ez a családi boldogság egyik nagy paradoxona. A helyzet ugyanis az. hogy a legtöbb férj túl rendesen viselkedik, ponto­san betartja a felesége által kialakított rend­szert. minden szabad percét otthonának, gyermekeinek szenteli. Az ilyen féljek általá­ban nyugodtak és kiegyensúlyozottak, nin­csenek hobbyjaik, se horgászat, se futball, se barkácsolás. Ilyen féijről álmodnak a nők. A valóságban azonban az ilyen életrend meg­valósulása legtöbbször ártalmas az egész családra nézve. S egy szépnek éppen nem mondható napon a félj azt hallja feleségétől, hogy unatkozik mellette. — Az ilyen helyzet menthetetlen? — Távolról sem! A férfinak azonban el kell érnie, hogy a jövőben sokkal érdekesebb legyen felesége számáraTmint valaha. Csak azt az egyet nem szabad tennie, hogy előho­zakodik eddigi szolgálataival. — Az imént ön is említette a kiküldetése­ket. Mi a helyzet azonban az olyan családok­kal, ahol maga a munka jellege teremthet konfliktushelyzetei ? — Harmonikus családban ez semmiféle problémát nem jelenthet, mindössze azt kell elérni, hogy a házastársak jól szervezzék meg az életükeL Mindkét félnek biztosnak kell lennie abban, hogy például a félj nem felejti el munka után hazahozni az óvodából a gyereket, a feleség pedig elhozza a ruhát a tisztítóból. Ilyen családban bármilyen mu­lasztás összezördülést okozhat Volt például egy páciensünk, akinek egyszer csak elege lett a túl szoros időbeosztásból, s kilenchóna­­pos gyermeke papírpelenkájára írva hagyott üzenetet a feleségének, hogy etesse és für­desse meg a gyereket, mert ő végre ki akarja aludni magát Majd a másik behozza a lemaradást, gondolta .. . Nem könnyű eset. elismerem. Ilyenkor már elkel a szakértő segítsége.-Mu-Fotó: NAGY LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents