Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-04-12 / 16. szám

■ „Az űrhajózás történetében a leghosszabb út." Ismét hallhattuk ezeket a szavakat, amikor Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev — hívójelük után: a két „Elbrusz" — 211 napos űrutazás után a Szaljut-7 űrállomás fedélzetéről visszatért a földre.

Teljesítményük újabb lépés a világegyetem felé, újabb lépcsőfok a végtelen kozmikus térség meghódításának útján. Több mint 200 napot töltöttek el a szűk „elektronikus falak" között, anélkül, hogy elhagyták volna az űrállomást, leszámítva a Szaljut-7 lépcsőjén való egészen rövid tartózkodást, illetve az állomás külső felületén elhelyezett tudományos műszerek részleges cseréjét.

Különben volt még egy „eltávozásuk". Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev „meglátogatta" az Űrhajózás Emlékmúzeumát. A múzeum látogatóinak tájékoztatást adtak munkájukról, beszéltek űrbéli élményeikről, valamint arról, hogyan dolgozott nemrég az űrállomáson a világ második űrhajósnője, Szvetlána Szavickaja. Az űrhajósok úgy jelentek meg az „eltávozáson", ahogyan az űrállomáson is tartózkodni szoktak: sportos űröltözetben.

Űrrepülés közben múzeumlátogatás? Igen, a televízió segítségével. Az űrhajósok egy kis méretű képernyőn jelentek meg: a fedélzetről a képet az irányítóközpont közvetítette. Az űrhajósok bekapcsolódása természetesen sokkal érdekesebbé tette a múzeumlátogatást.

Lehetséges, hogy kései utódaink szemében napjaink kozmikus győzelmei csupán egy járni tanuló kisgyermek félénk próbálkozásainak tűnnek majd. A legfontosabb azonban már a mi életünkben megvalósult : a tények igazolták az álmokat.

Valószínűleg még a legcsodálatosabb égi jelenség sem hozta annyira lázba az emberiséget, mint az égbolton 1957. október 4-én felragyogó, alig félméteres átmérőjű nyolcvankilós gömb, az első szputnyik. Csak Jurij Gagarin 1961. április 12-i űrrepülése keltett hasonlóan viharos érzéseket.

Természetesen a jövőben az űrkutatás területén még jelentősebb eseményekre is sor kerül. Lehet, hogy kormányozható űrhajó indul majd a Marsra, és expedíciót szerveznek az Aldebaranra . .* De ezeket az utazásokra a világmindenség országútjain tett első lépésekkel készültünk föl.

... Két múzeumlátogató fiúcska talán még nem is élt az űrhajózás előtti korszakban. Farmert, pólóinget viselnek, vállukon füzetekkel és tankönyvekkel teli táska. A jelek szerint egyenesen az iskolából jöttek az Űrhajózás Emlékmúzeumába, amelyeket a Béke sugárúton (Proszpekt Mira), a világűr meghódítóinak tiszteletére emelt emlékmű talapzatán

(női)

helyeztek el. Az obeliszk — egy ezüstös csillogásé titánnyílon ég felé törő rakéta — már messziről látható. A múzeum bejáratánál pedig, bármilyen legyen is az idő, sokan gyülekeznek, egyre-másra kirándulókkal teli autóbuszok gördülnek az emlékmű elé. — Nem gondolod, hogy túlságosan nagy itt a tömeg? — kérdezte az egyik fiú a másikat.

Láthatólag nagy hatással van rájuk a kiállítási terem légköre, amely ünnepélyes gondolatokra késztet, elannyira, hogy az ember szinte odaképzeli magát a kozmikus térségbe. Éppen ezt a hatást akarták elérni az építészek és a tervezőművészek.

A korukból ítélve, mire ők ketten megszülettek, a Föld és a Hold, a Mars és a Vénusz körül legalább ezer, emberkéz alkotta mesterséges hold keringett már. Ezek között vannak hírközlési, meteorológiai, geológiai, távirányítási, biológiai és csillagászati műholdak. A Föld lakói mindezeket éppen úgy megszokták, mint a csillagok és bolygók mozgását.

Mindössze negyedszázad telt el. De ez a negyedszázad bebizonyította, hogy ennyi idő alatt sok mindent el lehet érni. Hozzászoktunk ahhoz, hogy az ember által irányított űrhajók és űrállomások „kiegyensúlyozott", 300 kilométeres magasságú pályákon keringenek. Hozzászoktunk a Prognoz típusú obszervatóriumokhoz, amelyek hol 200 000 kilométerre eltávolodva a Földtől, hol 500 kilométernyire közelítve hozzá tanulmányozzák s naptevékenységet, és őrszolgálatot tartanak, hogy segítsenek megfejteni a Földön uralkodó éghajlati viszonyok rejtélyét. A Meteor-Priroda egy olyan több mint 200 kilogramm súlyú, egyedülállóan bonyolult műszerkomplexumot juttatott Föld körüli pályára, amely az elektromágneses hullámok spektrumának nyolc zónájában tud sugározni a Földre bolygónkról készített felvételeket.

Az Interkozmosz univerzális mesterséges holdak egységes távmérési rendszer segítségével továbbítanak fedélzetükről információkat, amelyek az NDK-ban, Csehszlovákiában, Magyarországon és Bulgáriában is vehetők. És a Vénusz-13, illetve Vénusz-14 űrállomások? Ezek féléves út után, kénsavcseppekböl álló, sűrű felhőkön áthatolva értek el az esthajnalcsillaghoz, és hajtottak végre leszállást a Vénuszon. Az űrállomás alkotói örömmel nyugtáztak minden egyes percet, amelyen át a berendezés 500 fokos hőmérséklet és 100 atmoszféra nyomás mellett is eredményesen működött.

Valószínűleg minden szputnyikról vagy bolygóközi állomásról könyvet lehetne írni. De az emberek leginkább az első mesterséges hold „bip-bip" hívójelére fognak emlékezni.

A kiállítóterem boltozatos menynyezetére függesztve látható az első szputnyik, amely behatolt a kozmikus térbe. Igaz, hogy ez csak másolat, mivel a műhold, mint ismeretes, nem tért vissza. Ifjú látogatóink azonban lélegzet-visszafojtva tekintenek rá. Számukra ez a kezdetek kezdete. Nekem pedig egy ugyanilyen másolat jelenik meg emlékezetemben. A sztyeppen álló szerény emlékművön látható, amelynek gránitlapjára a következő szavakat vésték: „A szovjet ember géniusza itt kezdte a világűr merész ostromát." Az obeliszk néhány lépésnyire áll attól az indítóhelytől, ahonnan később Gagarin a világűrbe indult.

Természetesen, a kiállított Lunohod berendezés sem eredeti. A Vénusz-4 és a Mars-3 pedig úgynevezett technológiai másodpéldány. Ezek a Földön működtek lehetőséget teremtve, hogy később kozmi-1. A Szovjetunió kormánya már 1965- ben felajánlotta a szocialista országoknak a részvételt a kozmikus kutatásokban. így született meg a szocialista országok közös űrkutatási programja, az Interkozmosz. Felvételünkön V. Remek és O. Pelőák mint űrhajósjelöltek a Szojuz-28 szerelőcsarnokában.

2. Mi sem dokumentálja jobban a baráti országok kölcsönösen hasznos, előnyös együttműködését, mint a közös, illetve nemzetközi űrrepülések. Az irányító központban tudósok, mérnökök, konstruktőrök, orvosok figyelik az űrhajósokat s tartják velük az állandó kapcsolatot.

3. Máig büszkék vagyunk rá, hogy az első az „idegenek" között éppen csehszlovák állampolgár volt. A hír hallatára az egész ország lélegzetvisszafojtva figyelte a repülést. Felvételünkön : A. Gubarev, és V. Remek nyilatkozik a Csehszlovák Televíziónak.

Fotó: APN