Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-04-05 / 15. szám
V levelezőink írják Kiállításon jártam Éppen aznap jártam Kamocsán (Komo ía). amikor megnyilt a februári győzelem tiszteletére rendezett kézimunka-kiállítás. A megnyitón Nagy Ilona, a nőszövetség elnöke, egyben a hnb titkára mondott beszédet. A szebbnél szebb kézimunkákat látva nem tudtam megállni, hogy ne fényképezzek. Ezek a keresztszemes. írásos, riseliő és más technikával készített munkák a falu asszonyainak ügyességét bizonyítják. A 81 taggal működő nőszervezet Takács Ilona által vezetett kézimunkakőre szerdai napon tartja összejöveteleit. A kör egyben az olvasómozgalomban is részt vesz. Amíg egyikük felolvas, a többiek a munka mellett hallgatják. Jelenleg éppen Vincent Sikula Muskátli című könyvéi olvassák. Vitákat is rendeznek. Az olvasómozgalomban elért III. helyük a járásban talán épp ennek köszönhető. A kézimunkázás és olvasás mellett eddig négy politikai nevelő előadást is tartottak. Ezeket az előadásokat Soóky Jolán tanítónő vezette. Nagy Ilona elmondta, hogy bekapcsolódtak a Nő előfizetésszerző akciójába is. Eddig 54 előfizetőt tartanak számon, de nemsokára többen lesznek! Or. Hofer Lajos Még nem A takarékoskodás egyik legelterjedtebb és legnépszerűbb módja nálunk az ún. ifjúsági takarékbetét: 14-től 28 éves korig jelentkezhetnek a fiatalok száz koronától nyolcszáz koronáig terjedő összeggel. A havi vállalt takarékossági összeget a takarékoskodó vállalata a fizetésből is átutalhatja a Szlovák Állami Takarékpénztár azon fikéső!!! ókjába, ahol a jutalomtakarékossági betétkönyvet jegyzik. A saját keresettel nem rendelkező fiatalok helyett a szülök is fizethetik a takarékossági összeget. Egy ciklus ötéves, a kamat pedig 5,3 százalékos. A ciklus április elsején kezdődik, de május 31-ig lehet jelentkezni.-hl-Új hagyományok születnek Minden kezdet nehéz — tartja a népi bölcsesség. De az egészséges emberi természet szívesen felejti el a nehézségeket, ha már az eredményeknek örülhet, fgy van ez a polgári ügyek testületéinek — a pütnek — a munkájával is. Eleinte — olyan tizenöt, húsz évvel ezelőtt — még a házasulandókat, a névadókat köszöntő szövegek összeállítása is verejtékes. gondot okozó munka volt. Hogyisne! Mindenkihez úgy szólni, hogy személyes mondanivalót, útravalót kapjon élete jelentős fordulóján, eseményekor az ember. Valljuk be, ma már ehhez a felelősséghez hozzáértés is járul azokban a falvakban, városokban. ahol elfogadták, életük hivatalos, ünnepi alkalmai pártfogóinak tekintik a pütöt, amely talán nevében is megérdemelné azt a közvetlen, s emberi megszólítást. amit tevékenysége tartalmában hordoz. De a hosszabb bevezető után téljünk a tárgyra, a püt deméndi (Demandice) rendezvényeinek dicséretére. amely nem kis mértékben Mária Nováková elnök, Hósz Éva anyakönyvvezető, valamint Pastierová Mária, Michrta Gizella, Voksán Ilona és a többi pedagógus érdeme. Csak tavaly 144 sikeres rendezvényt írhattak be krónikájukba, köztük névadókat, házasságkötéseket, és elhunytakat méltón búcsúztató temetéseket. Ezenkívül új hagyományok meghonosításán is fáradoznak. Virággal köszöntik az elsősöket, a személyazonossági igazolványokat átvevő fiatalokat, elbeszélgetnek a bevonuló regrutákkal, a házasulandókkal. Rendszeressé vált a nyugdíjba vonulókkal rendezett találkozó, az ezüst- és aranylakodalmukat ünneplők köszöntése, a nyugdíjasoknak rendezett műsoros délután. A püt megalakulásának évfordulóján a legrégebbi, legtevékenyebb bizottsági tagokat kitüntetésre javasolta a hnb tanácsa. Mindannyian megérdemlik azonban, hogy elismeréssel és köszönettel szóljunk róluk. Belányi János, Deménd Valóban hasznos szabad időt A nagyidai (Velká Ida) CSEMADOK a jól végzett munka tudatával tekinthet vissza az elmúlt évre, hiszen rendszeres és tervszerű közművelődési programjuk nem kis mértékben járult hozzá a falu magyar nemzetiségű dolgozóinak aktivizálásához és szabad idejük hasznos eltöltéséhez. Számos irodalmi, néprajzi és sportvetélkedőt, író-olvasó találkozót rendeztek, de két — Bratislavába és Dunaszerdahelyre (Dun. Streda) — kirándulást is. A kultúra terén a legjobb eredményeket a művelődési klub és az Ilosvai népi együttes érte el. Ez a hagyományainkat ápoló csoport sikeresen szerepelt több rendezvényen. hogy csak a legfontosabbakat említsem: a Zselizi (Zeliezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon, valamint a Szlovák Nemzetiségi Napokon Magyarországon. Mivel a CSEMADOK-tagok a választási program teljesítését is elősegítik — főleg a falufejlesztésbe és kömyezetszépítésbe kapcsolódnak be —, a hnb és a helyi pártszervezet elnöke megígérték, hogy a lehetőségekhez mérten támogatni fogják a szervezetet. BASKÓ JÁNOS Mitől szép egy város? Fennállásának tizenötödik évfordulóját ünnepli az ipolysági (Sahy) közterületfenntartó .vállalat (Technické sluiby). Ennek az üzemnek, azaz a Bogya László igazgató, valamint Villám Lajos és Dióssy József részlegvezetők áital irányított 73 dolgozónak köszönhető a város tisztasága. S mit jelent ez a tisztántartás a gyakorlatban? A téli időszakban mintegy 50 km hosszú útszakasz járhatóvá tétele a feladatuk. Ez nemcsak Ipolyságot, hanem a közeli Gyerk (Hrkovce) és Pereszlény (Preselany) falvakat is érinti, de ezenkívül még további 18 községből hordják el a szemetet. Így a környező falvakban is nagyobb rend és tisztaság uralkodik. Tóth Vilmos virágkertész és tizenkét tagú női brigádja 15,66 ha nagyságú területen neveli és gondozza a gesztenye-, juhar-, fehémyir- és hársfákat, Benedek Izidorék, begóniával, dáliával és más virággal látják el a piacot és a parkokat. Az idén 50—60 000 korona értékű virággal többet termeltek ki a virágkertészet dolgozói. Nagyon fontos munkát végez a Semetke István által vezetett három emberből álló munkacsoport is. Ők felelnek a közvilágításért. Tavaly 50 nátriumlámpát szereltek fel a városban, s azáltal, hogy rendszeresen ellenőrizték az égők működését és a villanyáram korlátozásának betartását. 100 000 kW energiát takarítottak meg Az idén hatékonyabb villanyégőket szerelnek majd fel. amivel tovább csökkentik a fogyasztást. Ipolyságon a szolgáltatások más területein is szép eredmények mutatkoznak, amiért dicséret illeti az „ünnepeltet”. Ám a lakosság részéről még temérdek az adósság. Nekik kellene elsősorban védeni a közvagyont: a parkokat, az elhelyezett padokat, útjelző táblákat, amelyeket az éjszakák folyamán a meggondolatlan fiatalok megrongálnak ... Belányi János Emlékeztetőül A garamkálnai (Kalná nad Hronom) Harci Dicsőségek Házát havonta csaknem hatszáz fiatal keresi fel. Patassy Elek nyugalmazott pedagógus, az emlékház vendégkísérője megmutatja a felszabadulás után születetteknek a T 34-es tankot, a fegyvereket, amelyekkel az itt vonuló front szovjet katonái harcoltak, és mesél nekik a Léva (Levice) és Zselíz (Zeliezovce) mögött 1944 decemberétől 1945 március 15-ig zajló felszabadítás! harcokról. Névtelen levél Nem tagadtuk meg elvünket, hogy névtelen levélnek nem adunk hitelt, mert az alábbi, nehéz kézzel írott sorokat azzal a szándékkal küldték be szerkesztőségünk címére, hogy dicsérjenek vele. „Nagyon sokat olvastam olyanokról, akiket a munkájukért megdicsértek. Most én is ezt szeretném kérni Önöktől. Már több mint hat éve kijár hozzánk a nagymegyeri (Calovo) ruhatisztító begyüjtöautó. Egy házaspár dolgozik rajta. A férj a sofőr, a felesége intézi a ruhagyűjtést, a kiszolgálást Néha, amikor nagyon sokan vannak, a férje is segít. De akár hideg van, akár meleg, mindig pontosan jönnek. Mindenkihez van egy kedves szavuk. Öröm odamenni az autóhoz Mi, öregek nagyon hálásak vagyunk nekik. Mikor nem jártak hozzánk, bizony, még a pénzünkért sem akarta senki kimosni a ruháinkat. Amikor hangszórón kihirdették, hogy be lehet vitetni a mosodába a ruhát eleinte csak félve mentünk oda. De amikor észrevették. hogy ott húzódunk meg, ránk szóltak, hogy néni, már nem kell otthon mosni! Tessék ide hozni, pár fillérért szépen kimossukI Mondtam nekik, hogy az én ruhám már nem ide való. Miért, néni? — kérdezte. Mert az már kopott is, foltos is, mit szólnak, ha meglátják. Nem látják meg, összerakja szépen, felírjuk a papírra, mit adott be, s becsomagolva visszahozom. Azóta oda járok, oda hordom minden masnivalóm, de nemcsak én, sok öregasszony és magányos öreg ember. Nagyon, de nagyon szeretjük ezt az asszonyt, mert mindig megkérdezi, hogy tetszik lenni, nemcsak tőlem, hanem minden öregtől. Pedig azt mondja, húsz faluba járnak. De jó lenne, ha mindenki, mindenhol így bánna velünk, öregekkel! Igen szeretném, ha megköszönhetnénk nekik, hogy ilyen jók hozzánk. Ugye, megteszik?" Alistálon (Hrobonovo) és a többi húsz faluban biztosan tudják majd, kit illet a köszönet, a dicséret
