Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-29 / 14. szám
Nagy László felvételei azzal, hogy jól tanulj, szó ne érje a ház elejét, az első dolog a tanulás legyen ... Nagy Frigyes: Azt hiszem, mindenkit ezzel indítanak útnak. Én az inasiskola elvégzése után kerültem ide. Újvár és Kassa közül választhattam, nem a szívem, az eszem húzott ide. A több száz kilométeres távolság nem érdekelt. Nem mondom, jó érzés hazamenni, de jó felnőttnek érezni magunkat. Az ember megkapja a zsebpénzét, első alkalommal szétszórja, de mert tudja, hogy nincs pótküldemény, nem is mer írni a szülőknek, kénytelen az időt szorosabbra húzott nadrágszíjjal átvészelni a következő zsebpénzig. Másodszor már meggondolja, hogyan ossza be a pénzét. Nem legenda, maguk a tanárok mondják, hogy a nyugat-szlovákiaiak — általában — jobb tanulók, mint a keletiek. Egyrészt jobban megrostálják a jelentkezőket, másrészt aki hétvégén itt kuksol, már unalomból is tanul. Hamarabb alkot önálló véleményt, aki nem azt lesi lépten-nyomon, hogy jaj, ehhez most mit szól az apám. Itt azt mondják a nyugat-szlovákiaiakra, hogy gerinces emberek. Van, aki itt trógerosodik el, de az otthon is olyanná válna. Takács Erzsébet: Egy lányt nehezebben engednek el. Másodikos vagyok, de a szüleim még mindig féltenek. Nem attól, hogy elzüllök, csavargó lesz belőlem, ezt nem föltételezik. Tudták, hogy elkerülök a szülői háztól, egészségügyi szakközépbe jelentkeztem, helyszűke miatt nem vettek föl, az én bátyám is itt érettségizett, nem sokat törtük a fejünket. Rajzolni mindig szerettem, tudtam is, de az érettségi után nem megyek főiskolára. Ebből a szakból nekem elég ennyi. Barát Katalin: Nem sok lány álma az ipari, meg tulajdonképpen az sem, hogy tizennégy évesen elkerüljön otthonról. A mezőgazdasági közelebb lett volna Zsélyhez ... A szüleim nem vették jónéven, szerintük Kassa nagyon messze van Zsélytől, nem látnak ide. (Valamelyest megnyugtatja őket, hogy kollégiumban lakom. Biztosabb, felügyelet alatt vagyunk, nem is engednének albérletbe, de nem is kívánkozom.) Próbáltak lebeszélni, de amikor látták, hogy nem tudnak meggyőzni, hagytak: én tudom, mit csinálok. Nagy Frigyes: Nem csoda, ha a lányokat jobban féltik ... Bartal Dénes: Hiába figyelmeztetik őket, hogy „vigyázzanak", nem egy középiskolás lány esik teherbe. A gyereket megszülik, aztán hazaadják a szülőkhöz, míg ők tanulnak, az apát általában elviszik katonának, annak a kicsinek az élete mindjárt zűrökkel kezdődik, óvodás, mire megismeri a szüleit. Aki Takács Erzsébet megpróbálja nevelni tanulás közben, az vagy éjszakázik, vagy a gyerekről nem gondoskodik tisztességesen, vagy átbukdácsol az egyik évfolyamból a másikba. Takács Erzsébet: Viszont a teherbeesés és a távolság közt nincs összefüggés. Ha az ember tanulni jön, akkor úgy rendezi az életét, hogy befejezze az iskolát. Itt nem intézhetem el a tanulást félvállról, de nemcsak arra szorítanak, hogy tanuljak. Bíró Szilárd: Tény, hogy Kelet-Szlovákia legjobban fölszerelt szakközépiskolája a miénk, ennek ellenére, vagy úgy is mondhatnám, ezzel együtt nem „szakbarbárképzés" folyik. Megkövetelhetnék tőlünk azt is, hogy szabad időnkben a szakmánkkal rokon szakkörökben nyüzsögjünk. Itt a kezünkbe nyomják a színházjegyet, s ha már egyszer valakinek tálcán hozzák, röstellné, ha nem menne el az előadásra. Nagy Frigyes: Nem minden a fölszerelés, a tanulás, a színház közelsége (bár nem biztos, hogy ha Újvárba kerülök, láthatom a Bolyait...) Olyan emberi tartást oltanak belénk, amilyent nem sok iskolában. Nem azt mondom, hogy itt ébredtem rá, hogy magyar vagyok, de azt, hogy milyennek kell lennem, itt nevelték belém. Az ember próbáljon meg tiszta maradni, nyílt, becsületes. És akkor nem kérik számon tőlem, milyen nyelven beszélek. Most már nemcsak az iskola kötelez, hanem a név is, külön, erősebben. Bartal Dénes: A névfölvétel valóban sokat jelent az iskolának. A diák ugyan így is, úgy is diák marad, olyan, amilyen volt, de jobban tudatosítja, hogy ha szükség lenne rá, éppen úgy cselekedne, mint Schönherz Zoltán. Talán az ő erejéből is merítünk, amikor napi apró csatáinkat vívjuk — önmagunkkal meg a környezetünkben élő emberekkel is. Barát Katalin: Sok tanárunk tanult itt az ipariban, gyakran emlegetik az iskola hagyományait, szellemét — ez a lánc a névadással eltéphetetlenül megerősödött. Az üdvözlő beszédekben sok minden elhangzott, de azt hiszem, minden iparista büszke lehet arra, amit Marta Vlacihová, az SZSZK oktatásügyi miniszterhelyettese mondott: az itt érettségizett gyerekek mind a munkahelyeken, mind a főiskolákon kitűnően helytállnak; s mintha ezt egészítette volna ki Rudolf Blaho, az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi ideológiai titkárának bevezető mondata: Nem az a fontos, hogy milyen nyelven beszél, hanem az, hogy milyen ember az ember. Bíró Szilárd: Azt hiszem, éppen ezért nem félnek a szülők a távolságtól, ha gyerekük ebbe az iskolába járhat. Ilyen szellemi örökséget, emberi tartást, példát kellene adnia minden iskolának. Nagy Frigyes fór U Kérdez: Kovács Jánosné, vágsellyei (Safa) lakos Lakótelepünk új élelmiszerüzlete jó szolgálatot nyújt a környék lakóinak, ám alkalmazottainak néhány olyan elvárása van a vásárlókkal szemben, amely tudtommal nem általános. Ezért szeretném tudni, hogy a vevő köteles-e a betétes borosüveg nyakára ragasztott sztaniolt eltávolítani, hogy azt visszaválthassa? Elutasíthatják-e a fogyasztót azzal, hogy pl. a sörösüveget nem váltják vissza, mert nincs elég ládájuk, helyük? Az árusitótéren kívül, a bejárati ajtó mellett elhelyezett kávédarálón beállíthatja-e a vevő a szemcsenagyságot, vagy nem? Az üzletben nincs olyan figyelmeztető tábla, amely ezt megtiltaná, mégis volt emiatt nézeteltérésem az elárusítókkal. Válaszol: Leopold Bosy, a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége szervezési és műszaki osztályának vezetője. Az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma 10O-as számú rendeletének — amely a Szlovák Nemzeti Tanács belkereskedelemre vonatkozó 130/1981-es számú törvényének rendelkezéseit hivatott szolgálni — 1 2. §-a értelmében az üzletben vagy üzemrészben az egész nyitvatartási idő alatt beváltják azokat a betétes üvegeket és csomagolásokat, amelyekben az illető üzlet vagy üzemrész árut forgalmaz. A fogyasztók a betétes üvegeket visszaválthatják, ha azok tiszták, nincs bennük dugó és nyakuk nem csorba. A fogyasztó nem köteles a betétes borosüveg nyakára ragasztott sztaniolt eltávolítani, hogy visszaválthassa. Ellenben az üzlet kötelessége úgy osztályozni a felvásárolt üvegeket, hogy ezek az ilyen palackozási módot alkalmazó szállító vállalathoz kerüljenek vissza. A kereskedelmi szervezetek központi szervei nem adtak utasítást üzleteiknek, hogy követeljék a fogyasztóktól az üvegekre ragasztott sztaniol eltávolítását. A betétes üvegek visszaváltásának elutasítása — azzal, hogy nincs hol raktározni — helytelen. Ha valamilyen oknál fogva ilyen helyzetbe kerül az üzlet, akkor annak vezetője, illetve a kereskedelmi szervezet köteles intézkedni, hogy a felvásárlás zavartalan maradjon. A kávédarálók használatára nem létezik egységes előírás. Tehát, ha az üzlet alkalmazottai nem darálják le a kávét, nem követnek el hibát, de a vásárlót sem lehet elmarasztalni, ha egyedül állítják be a vásárlótéren kívül elhelyezett darálón a szemcsenagyságot. A kávédarálók külföldről behozott drága gépek, amelyekért az üzletvezető felelős. Ezért valamennyi üzletvezető lehetőségeinek megfelelően oldja meg azok üzemeltetését. Természetesen, az lenne a legjobb, ha minden üzletben hozzáértő alkalmazott kezelné a darálót, így kevesebb lenne a meghibásodás. A vásárlók, ha szeretnének állítani a szemcsenagyságon, inkább kérjék meg erre az üzlet valamelyik alkalmazottját, hiszen a kereskedelmi dolgozók kötelessége megfelelően szolgálni a fogyasztót. A jövőben szövetségünk üzleteiben a vásárlók is kezelhetik a kávédarálókat, ha nem lesz rajtuk elhelyezve más utasítást tartalmazó tábla, felirat. Remélem, ezzel vége szakad a kávédarálók körüli felesleges vitáknak is. Köszönöm a tájékoztatást! Kár. hogy ehhez és a hasonló szépséghibák eltávolításához ilyen fórum kell. A kereskedelem dolgozói részéről több kötelesség- és hivatástudatra, a vásárlókéról pedig több megértésre, fegyelmezettségre lenne szükség. És ez bizonyára hozzájárulna a vásárlás kulturáltabbá tételéhez — ami mindannyiunk érdeke. BARANYAI LAJOS “ > nos,
