Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-29 / 14. szám
táján, sőt még határainkon túl is. És mindenütt megelégedéssel szólnak a Babetáról. A végtermék tehát ismert, a gyártó kevésbé, s valószínűleg még kevesebben tudnak arról, ami a gyár dolgozóinak és családjuknak a legtöbbet jelenti. Az, hogy létezik ez a gyár és éppen városukban, Gútán (Kolárovo). Hogy miért olyan fontos ez? Azért, mert ez az egyetlen — több embert foglalkoztató — gépipari üzem az árvíz sújtotta nagyközségből várossá lett Gútán, ahol az újjáépítés után egyre nagyobb gondot okozott a munkalehetőség hiánya. A lakosság legnagyobb része családjától távol, az ország különböző vidékén volt kénytelen munkát keresni. S hogy mit jelent ez, csak az tudhatja, aki valaha ingázott életében. A hatvanas évek végén aztán a város és a járás vezetősége határozott. A városnak ipari üzemre van szüksége, hogy a lakosságnak legalább egy része helyben jusson munkához. Végül a Povazská Bystrica-i Vágmenti Gépgyár ajánlatára esett a választás. Elkezdődött az üzem építése. Eredeti küldetése: al katrészeket gyártani a forgalomban lévő hazai motorkerékpárokhoz. 1974 májusában már termeltek. Az átállás azonban nem volt zökkenőmentes. A csapágycsészék megmunkálása után egészen más feladat várt a fiatal üzem dolgozóira: az alkatrészek felkutatása és beszerzése. 1975 decemberében elkészült az első száz darab 207/200 típusü „moped", és a következő évben megkezdődött a sorozatgyártás. 1977-ben már sikeres évet zárt az üzem, amely a mai napig több válságos időszakot ért meg. Először a gyártáselőkészítés, az üzem vezetőségének és dolgozóinak tapasztalatlansága okozott nehézséget, azután az 1977-es esztendőben elért eredmények alapján húsz-harminc százalékkal felemelt terv bizonyult soknak. 1980-ban a „régebbi" dolgozókból új vezetőség kovácsolódott. 1981-ben úgy teljesítették a tervet, hogy a gazdasági mutatóknak is eleget tettek. A tavalyi évet ugyancsak sikerrel zárták. Úgy tűnik, az üzem „kiforrta" magát, dolgozói és vezetői szaktudást, tapasztalatot szereztek. A jólmenö gyárak, vállalatok dolgozói általában elégedettek. De egy hullámvölgyből kilábaló üzemben csak jobb munkaszervezéssel, szigorúbb munkafegyelemmel, magasabb minőségi elvárásokkal, bérmódosításokkal érhető el jó eredmény. Eme intézkedések pedig nem túl népszerűek a dolgozók körében, főleg ha már megszokták a lazább munkafegyelmet, a lassúbb tempót és azt, hogy esetleg a rosszabb munkáért is úgy fizet a vállalat, mint a jóért. Érvényes ez a gútai üzemben is? Erre keresünk feleletet a hatalmas szerelőcsarnokot járva. Zubonyai Erzsébet a mezőgazdaságból került ide 1976-ban. Sajtoló, most éppen benzintartályok alkatré szeit készíti. — Itt minden nap más gépen dolgozunk, így igazságos, mert az egyiken többet, a másikon kevesebbet lehet keresni. Két műszakban dolgozom, de be tudom osztani az időmet, jut otthonra is. Jól érzem magam, a nyugdíjbevonulásomig már biztosan itt maradok — mondja, s már teszi is az újabb lemezt a prés alá. — Ha nem tetszene, akkor bizonyára nem dolgoznék itt már 1976-tól. Tizenkétévi köműveskedés után jöttem ide, mert húzott haza a család és építkezni akartam. Azt pedig nem lehet úgy, hogy csak hétvégére jön haza az ember. Csapágycsészéket esztergályozok a fékdobokba. A munkámmal és a keresettel elégedett vagyok, jó a kollektíva, és ami a legfontosabb, nem töltöm feleslegesen utazással az időmet — mondja Bobál Pavel; majd kifogásait sorolja. — Javítani lehetne a munkaszervezésen, valamennyiünk hasznára válna, ha nem akadozna az anyagellátás és ha némelyik vezető felelősségteljesebben végezné munkáját, hiszen a termelés nem csupán a mi munkánktól függ. Tánczos Erzsébet hegesztő. Csak néhány pillanatra szakítja félbe kedvemért a munkáját. — 1975-ben kerültem ide az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvitből. Elvégeztem a hegesztötanfolyamot, azóta ezt csinálom. Itt dolgozik a férjem, az édesapám, a húgom, az öcsém és a sógorom is. Az édesanyám pedig az üzem bölcsődéjében. Ha nincs ez a gyár, akkor már nem lehetnénk együtt. És három gyermekkel nem dolgozhatnék-utazhatnék ... Kicsit egyhangú a munkám, de szeretem. Látja milyen szép sima ez a hegesztés? Hát ez benne a szép! Persze az sem mellékes, hogy jól is lehet keresni, még akkor is, ha nem úgy fizetnek — az utóbbi időben —, ahogy ígérték. Pedig a tervet éppen úgy teljesítjük, mint azelőtt... Társalgásra nem sok idő jut, naponta száz darab benzintartályt hegesztőnk meg ... De azért jó itt nekem. A lakást is az üzemtől kaptuk, nem panaszkodhatom ... Tóth Terézia a szerelőrészlegen most kipufogót és indukciós tekercset készít elő a szalagra. — Amikor beindult a gyár, én is jelentkeztem. Ide osztottak be. itt dolgozom azóta is. Nem tudom, mihez kezdenék a gyár nélkül. Megszoktam a munkát, ráadásul tetszik is. Tóth Terézia tavaly az üzem legjobb dolgozója volt. — Nem tagadom, örülök, hogy megbecsülik a munkámat és az igyekezetemet. De mi is megbecsüljük a munkahelyünket. A fiatalok nem szívesen hagyják itt ezt a részleget, persze, aki nem szeret dolgozni, az gyorsan megszökik. Szerintem javítani kellene az orvosi ellátást és az üzemi büfében az áruválasztékot, mert nem ehetjük naponta azt a két-három fajta szalámit. Az ebéddel sem kényeztetnek el bennünket. Igaz, az ételek minőségének javítására már kaptunk ígéretet, de jobb ebédet még nem. Munkatársainak zöme osztja a véleményét. A lakkozóban Szabó Magdolna és Dómján Erzsébet szintén elégedettek, a hibák ellenére is. Mert nehéz tárgyilagosan megítélni, mikor valós a sérelem, mikor vélt. A béreket érintő panaszok a betanított munkásoktól származnak. Eddig a szakmunkások átlagkeresete jóval az övék alatt volt, ezért kellett a bérrendezés. A béralap nem emelkedik, tehát az üzemen belül kellett igazságosan bánni az anyagi juttatásokkal. A betanított munkásokat ez kedvezőtlenül érinti, de kívánhatja-e valaki a szakmunkásoktól, hogy szakértelmet igénylő munkájuk ne legyen legalább úgy megfizetve, mint a betanított munkásoké?! Ami az üzemi kosztot és a büfé ellátását illeti: az üzem vezetősége hetente foglalkozik a problémával, tárgyal a Jednota felelős dolgozóival, sajnos, egyelőre különösebb eredmény nélkül. Gondok és sikerek. Elégedettség és megoldásra váró problémák. Mindebből bőven kijutott Nagy Jenő mérnöknek is, aki az üzem indulása óta dolgozik itt. Műszaki ellenőrként kezdte, 1980 nyarától az üzem igazgatója. Hogy látja ő az üzem jelenét, mit vár a jövőtől? — Üzemünk átesett az új gyárakra jellemző valamennyi időszakon, míg elértük, hogy tartani tudjuk a termelés ütemét. A hullámvölgyek okai már ismeretesek előttünk, igyekszünk is belőlük levonni a tanulságot. Amikor véglegesen eldőlt, hogy motorkerékpárokat fogunk gyártani, sokan megkérdezték, hogy a közismerten mezőgazdasági vidék iparban járatlan lakói eleget tudnak-e tenni az elvárásoknak. Ahhoz, hogy két-három sikeres évet zárhattunk, kellett egy kis „csakazértis". És ez megvolt valamennyiünkben, minden munkásunkban, alkalmazottunkban. Az igazgató szavait hallgatva megfordul az ember fejében, hogy a beindulása óta nehézségekkel küszködő üzem sikereit tán éppen a mezőgazdasági dolgozók munkaerkölcsének köszönheti. Nevezetesen annak a paraszti bölcsességnek, hogy „a földet nem lehet becsapni, csak akkor ad jó termést, ha megkapott mindent". S erre csak szívvel, lelkiismeretesen dolgozó emberek képesek. ■ ■ Üzemünkben csak kivitelezés folyik — mondja Nagy Jenő mérnök. — Egy-egy típus megtervezése a Povazská Bystrica-i vállalatban történik. A 207/200-as, a 207/300-as után ma már a 207/500-as típusú Babetát gyártjuk. És az Amerikai Egyesült Államokba is szállítunk egy itthon még ismeretlen Babetát, az USA—Sport-ot. A múlt évben már megtörtént az új M 210-es próbagyártása. Ebből körülbelül harmincharmincháromezer darabot készítünk az idén. Tehát termékeink korszerűsödnek az egyre igényesebb elvárások szerint. Ezt igazolja, hogy az évi ötven-ötvennyolcezer darab fele a szocialista és a kapitalista országokban talál gazdára. — Termelési gondjaink egy része épp a sikereinkből fakad. A közeljövőben évente nyolcvan-nyolcvanötezer darab mopedet kell majd gyártanunk különösebb beruházás nélkül, jelenlegi műszaki felszerelésünk mellett. Csak saját erőnkre, leleményességünkre támaszkodhatunk, mégis bízom benne, hogy ez az alig ötszáz főnyi közösség képes lesz újra bizonyítani. — A galvanizáló és a festőrészleg már nem terhelhető meg jobban, ezeket feltétlenül korszerűsítenünk kell, és új technológiai eljárást kell kidolgoznunk. A legtöbb tartalékunk az anyagmozgatás korszerűsítésében rejlik, de nem lehet figyelmen kívül hagyni az embereket sem. A munkaszervezés, az anyag- és szerszamellátás javítása nagymértékben elősegítheti a termelésnövekedés megvalósítását. Nagyon fontos, hogy javítsuk a szociális gondoskodást, főleg az étkeztetés kérdését kell a lehető legrövidebb időn belül megoldanunk. És ez csak egy-két feladat a sok közül — mondja az üzem igazgatója —, mégis hiszem, hogy lesz elég erőnk, tehetségünk, és' kitartásunk megoldásukra. A közkedvelt Babeta tehát gondokkal teli dél-szlovákiai üzemben készül, amelynek dolgozói bizonyították a gyár létjogosultságát. Nem valószínű azonban, hogy az egyre növekvő elvárásokat, feladatokat az emberi munkabírásra alapozhatják a végtelenségig. Ma, a számítógép-vezérlésű automata gépsorok, berendezések korában még a laikus is csalódottan veszi tudomásul, hogy a gútai üzemben sok, nagyon egyszerű munkafolyamat elvégzéséhez is külön-külön ember szükséges. így még nagyobb a gútai üzem érdeme, hogy mindezek ellenére öregbíti a csehszlovák gépipar hírnevét, s még nagyobb bennünk, látogatókban a büszkeség: mezőgazdasági munkák hagyományán nőtt népünk velebír az ipar feladataival is ... BARANYAI LAJOS (nő 13)
